Projekció és felelősség

Aki zsugori, mindenkiben a haszonlesést látja, mint Moliere Fösvénye. A személyiségzavarosoknak is hasonlóképp torzult a valóságészlelése. Tyúk vagy tojás?

A tyúk vagy tojás-t azért tesszük fel a pszichológiai és pszichiátriai esetekben, mert szinte lehetetlen megmondani, hogy bizonyos karakterjegyek tesznek valakit személyiségzavarosokká és súlyosabb beteggé, vagy a külső és a genetikai hatások kényszerítik arra, hogy bizonyos karakterjegyeik legyenek.

Ezt a kérdést kerülni szoktam, mert morális dilemma a javából. Morális abban az értelemben, hogy mindenkinek van felelőssége a saját karakteréért és így a személyiségzavaráért is – ha van neki ilyen -, másfelől dilemma, mert nem volna jó áldozathibáztatásba esni, ha egyszer valaki púpként kapja a hátára a betegségét. Helyesebb előbb segíteni és az ítélkezést az után hagyni, ha a másik már túl van mondjuk a szenvedélybetegségén.

Kevéssé leszünk Rogers-i értelemben empatikusak és elfogadók, ha úgy véljük, a személyiségzavaros tehet az emberi kapcsolatairól, a viselkedéséről és végső soron saját szenvedéséről. Vannak terapikus iskolák, melyek remekül kikerülik a dilemmát. Például a sématerápia segíti a pácienst abban, hogy rámutasson milyen gyerekkorból vagy később kialakított reakciói vannak, és hogy ezeken hogyan tud változtatni, ha másra asszociál és nem mindig a korábbi rugóra jár.

Moliere fösvénye is mindig ugyan arra a rugóra jár, ettől válik nevetségessé, fejti ki Henri Bergson. Vagyis egy sématerápiába meg lehetne tanítani Harpagont, hogy keressen más magyarázatokat is az emberi viselkedésekre.

S bár egyes pszichológiai iskolák elfogadóak, mások kikerülik a problémát, azért a terapeuta is ember és az sem helyes, ha megerőszakolja magát, és nem hajlamos tudomásul venni a másik romlottságát. Látunk olykor ellentétes példát is, amikor leüvöltik a kliens fejét, hogy ő tehet mindenről, és aki pszichiáterként mindig erre a rugóra jár, hát ő is sok kárt tud okozni, mert tényleg vannak olyan alkoholisták is akár, akiket ezzel nem lehet gyógyítani, nem beszélve egyéb zavarokról. (Máté Gábor például az alkoholizmus okát is a traumában látja, és hát persze, hogy nem akarjuk bántani azt, aki amúgy is traumatizált.)

Csak hogy több konkrét példát mondjak. A skizoidok és a skizofrének is az embereket ellenségeskedőnek tartják, ettől lesznek ők maguk ellenségeskedők. De hogy a betegség teszi őket ilyenné vagy fordítva? A skizoidok még csak biztonság keresők, aztán valahogy egy mély sérülésnek köszönhetően kialakul a gyanakvó világlátás.

A borderline-ok hasítással látják a világot, következésképp mindig szélsőséges ítéleteket mondanak, néha pozitívat, néha negatívat. Ez viszi őket aztán bele az impulzivitásba. A környezet bünteti az impulzivitást, ami semmit sem segít rajtuk, mert az csak a felszín, és attól csak a leblokkolás van, de ha a borderline beépíti a gondolkodásába, hogy váltogassa a szemüveget mielőtt bármit tesz (DBT terápia), akkor nem fog elhatalmasodni rajta a gyűlölet vagy a rajongás. Végül is tehet arról, hogy a saját hangulatainak kivetülését kezelje.

Egy harmadik példa. A nárcisztikusok mindenütt nagyságra törekednek. Kapcsolódni akarnak nagy emberekhez és aztán lenyomják maguk körül a többieket. Azt vetítik ki a világra, hogy mindenki más is versengő, kíméletlen. Ha hazudnak a nagyságvágyuk miatt, akkor azt feltételezik, hogy mindenki más is hazudik ugyanezért. Általában a világot hazugnak és kegyetlennek fogják megélni. Nyilván, ha nem volnának nagyravágyók, észrevennék a mellettük lévő emberek értékeit is.

Van felelőssége abban mindenkinek, hogy milyenné lesz a személyisége, mert ezt már ott változtatni tudja, hogy más szemüveget vesz fel, másképp akar érzékelni, és ebből következően is megváltozik a saját személyisége. Több nyitottság mindenkitől elvárható, akármilyen nehéz is volt a gyerekkora, korlátozott néhány képessége.

A kapcsolat nem mindig ilyen egyszerű világkép és önkép, személyiség és projekció közt. Van például az az eset, amikor valaki rendkívül naiv természet, ennek következtében szélhámosok áldozata lesz, minek következtében úgy dönt, hogy minden ember manipulatív és őt többet nem fogják palira venni. Összeesküvéselméleteket keres, mert akkor biztos nem lesz átverhető. Tehát ez a típus nem a saját karakterét projiciálta, hanem volt egy-két rossz élménye és ezért zárkózott be.

De visszatérve a Fösvényre, Harpagon nem  ilyen. Nem azért lett zsugori, mert találkozott valakivel, aki kifosztotta. 

#borderline

---

---