Nárcisztikus pofáraesés

A skizoid személyiségzavar kialakulása a visszahúzódás és a saját világba zárkózás, majd a társas viszonyok hiányával az önérzet megtartása. Amire választ kell találnunk, hogy miért akar valaki visszahúzódni. Nyilván külső és belső okai lehetnek. Belső a genetikai és az evolúciós, amire a végén fogok kitérni, külső pedig a környezet.

Ha a nárcisztikus csecsemőkort nem követi kibontakozás, pontosabban nárcisztikus pofáraesés történik, akkor a csecsemő skizoid állapotba kerül. Bár e kifejezés egy csecsemőnél kevésbé szerencsés, hiszen világos, hogy semmiképp sem méltányos egy csecsemőt „pofára” ejteni.

A csecsemő azt hiszi, hogy övé a világ, ő irányít, a külvilág azért van, hogy szolgálja, tulajdonképpen nem is külvilág, de ez nem következik be, a külvilág elutasítja, a szükségleteit figyelmen kívül hagyja. Marad ekkor a visszahúzódás, mert az biztonságosabb. (Ezért szokták néha mondani, hogy a skizofrénia mögött nagyon mély a sérülés. És a környezet felelőssége igaz is volna, ha kizárólag külső hatás okozná.)

Következő időszak, mikor már a kisded korban vagyunk és a kisded már tud különbséget tenni belső világa, belső történései és a külső, objektív világ közt. Amire ilyenkor a leginkább szüksége van, még ha meg is kapta a biztonságos táplálást és tisztába tevést, az az, hogy a már tudomására jutott külvilág visszajelezzen, de már nem csupán szükségletkielégítéseire, hanem az érzelmeire: adekvát kommunikációsan. A gondozó tükrözése nélkülözhetetlen, mert ha a gondozó nem tükrözi a kisdedet, és pláne, ha nincs semmilyen visszajelzés, akkor a visszahúzódás megint biztonságosabb. (Ld. még Buda Béla double bind hipotézisét.)

A „nárcisztikus pofáraesés” megvalósulhat bármelyik személyiségfejlődési átalakulás idején, például a kamaszkorban. Itt is nárcisztikus önkifejezési vágy van, és ha a közösség visszautasít, a visszahúzódás lehet a reakció. Párkapcsolati kudarcokat az elfordulás a párkapcsolatoktól követhet. Ennek a korszaknak a kihívása ugyanis az intimitás. (Ld. Erikson) Mint mindenki, úgy a skizoid karakterű is válhat szerelmessé, annak ellenére, hogy a kamaszkorban túl érzékenyen kezelte a csalódást. Az ifjúkori szerelem igen tartós belső élménnyé válik. Egyszerivé, megismételhetetlenné. A borderline-nal szemben a skizoid nem szerelmes típus.

A társadalomtól való elfordulás is egy olyan érési szakasz, ahol a skizoiditás kialakulhat. Ez a fiatal felnőtt kor kihívása, és azt hiszem a spirituális elfordulás is okozhat egzisztenciális válságot annál, aki egyébként sikeres az emberi kapcsolataiban, aztán sikeres a társadalomban. A skizoid veszélyeztetettség tehát különböző szakaszokban léphet fel. Más is lesz a súlya, mert nyilván a csecsemőkoriból inkább lesz pszichotikus állapot, mint az érett válságokból, de ne becsüljük le egyik szakasz kihívását se.

A visszahúzódás etikai problémákat szül. Például egyfajta közömbösséget, vagy cselekvésképtelenséget. Mások szenvedéseitől való elfordulást. Nem a megértéssel lesz gond, hanem azzal, ha tenni kell, a magába forduló karakter belefuthat a segítés elmulasztásába.

A skizoid karaktereknek is mint mindegyiknek, megvannak a maga erősségei és gyengeségei. Az erősség a belső világ gazdagsága, ami nehezebben nyílik meg más számára, de ettől még létezhet. Persze, ha a skizoid csak magával beszélget és nem találja meg a kifejezésmódot, akkor a „gazdagsága” nem sokat ér. A negatívuma az is, hogy a skizoid gyanakvás, szorongás, közöny, paranoia, nem csak az elszigeteltséghez vezethet, de az embergyűlölethez, a depresszióhoz és az öngyűlölethez is.

Végezetül lássuk a karakter evolúciós okát, már ha feltételezzük, hogy minden karakter mögött lehetséges némi adaptív logika, és a skizoid karakterre hajlamosító gének nem véletlenül maradtak fenn.

Nem minden sérülést elszenvedő csecsemő, kisded, kamasz és felnőtt lesz antiszociális. Van, aki a visszahúzódása ellenére is, sőt, épp azért tud alkotásán keresztül visszacsatolni. Nem minden visszahúzódásból lesz paranoia, van, akiből „idegesítő” tudós lesz, vagy a lehetőségek valószínűségével zsonglőrködő értelmiségi. Szabadon lebegő. A visszahúzódás evolúciósan túlélést garantál, és bár a skizoidnak sekélyesek az emberi kapcsolatai, a szexet keresheti. Csak az emberekhez nem ragaszkodnak, némi testi örömöt azonban nem vetnek meg.

Van az evolúciós logikát kicsi árnyaló elképzelésem is. A természet nem csak adaptív karaktereket tart fenn, hanem állandóan kísérletezik is. És épp az ilyen kísérletezés eredménye az agy egyes plusz kapacitásaink (rendkívüli nyelvi készségek, kivételes művészeti érzékenység) nemkívánt mellékhatásként a skizoid karakter.    

#skizoid

---

---