Szenzibilitás

Nem beszéltünk még a borderline-ok egy igen jellemző vonásáról, a szenzibilitásról, azaz az érzékenységről. Az ilyesmi divatba is tud jönni, gondoljunk az emósokra, vagy az irodalmi és képzőművészeti megközelítésekre. Tulajdonképpen minden művész szenzibilis, az ókori egyiptomi is, a modern expresszionista is, de van, amikor a szenzibilitás lesz a művészet hívószava. Ilyenkor beszélnek a kritikusok az „új szenzibilitás” divatjáról.

Az új szenzibilitást a neurózis élteti. Maga a neurotikusság sem más, mint túlérzékenység. De nem minden neurotikus borderline, ellenben minden borderline neurotikus. Aki érzékeny, lehet kacér, de nem feltétlenül. (Legutóbb említettük, hogy nem kívánt kacérságba sokszor a mániákusok csúsznak.) A borderline-ok általában nem kacérok, noha jól áll nekik, hanem inkább félénkek, vágyakozók, bizonytalanok. Sok nő átéli a szenvedélyt, ők képzeljék el, hogy a borderline megszámlálhatatlanul többször és erősebben. Átadja magát a pillanatnak, akár egy kisgyerek és az általános magyarázat erre nem az infantilizmus, hanem a félelem a pillanat elvesztésétől.

Ha az embert három részre bontjuk, szellemre, érzelemre és nemiségre (azaz fejre, szívre és nemi szervekre), akkor a szerelem úgy ragadható meg náluk, hogy mondjuk a másik érintése a szívre hat legelőször, a vér ott tolul fel.

A szenzibilitásuk nem csak a szexus területen kiemelkedő. Fogékonyak a művészetekre, legyen az zene, tánc, képzőművészet, irodalom, pszichológia, spiritualitás. Érzékenyek a tőlünk eltérő kultúrákra, ezekre kíváncsiak, minden másság iránt érdeklődők és befogadók. Köztük is van, aki mondjuk botfülű, és akkor a zenét ki lehet húzni a listájukról, de ha a hallásuk csak átlagosan működőképes, az élményszerzésük olyan, mintha legalábbis kiváló zenei tehetséggel születtek volna. És az össze többi területen is ezt mondhatjuk el. Lehet, hogy nem filozófia professzorok, de akkor is érdeklődni fognak ismeretelméleti vagy etikai gubancok iránt.

Az idegrendszerüket a bőrükön kívül hordják. Az önelemzés a mániájuk, mert meg akarják érteni a saját érzékenységük következményeit, holott a mag csak ennyi. Túl szenzibilisek. Amit tanulniuk kell, hogy az idegrendszerüket visszategyék a bőrük mögé. (Nekem a legtöbb önismeret-kutatási szenvedéllyel azért van problémám, mert a fókusz akkor jó, ha elsősorban mások segítésére és nem önmagunkra irányul. Az idegrendszer visszarakása a bőr alá sem fog működni vájkáló önanalízissel, az útja ennek a kifelé fordulás, továbbá úgy látom, hogy az egészségesebb személyiségek luxusa, hogy nem magukkal foglalkoznak.)

Elsősorban befogadók, ezért is válik az érzékenységük tükörré egy alkotó férfi számára. Fontos tükörré. Ha a borderline egyik partnere képzőművész, akkor a borderline igen gyorsan műértő lesz, ha szakítanak és az új partnere író, akkor meg irodalmárrá válik. Kíváncsi lesz arra, hogy mi az alkotói szándék, az hogyan kapcsolódik egy áramlathoz, és mi sikerül ebből. Elmondja amit lát, megcsillantja társképességeit. De a borderline csak addig ilyen, amíg kíváncsisága szenvedélyes.

Könnyen a szenvedélyességvágya rabjává válik. Mivel külső ingerek alapján éli meg a flow-t, ha a szerelem elmúlik, új inspirációk után kell néznie. A szerelembe lesz szerelmes, és nem a másik emberbe. A festészetbe lesz szerelmes és nem egy festőbe, a politikai cselekvőbe lesz szerelmes és nem egy politikusba. Rendkívül inspirálók, de tárgyiasítják a kapcsolataikat. Csapodár-szenvedélyes életükben aztán elérkeznek egy ponthoz, amikor valami stabilra vágynak. Már az is nagy szó, ha lesz egy terület, ami mellé az identitásuk hajóját kikötik, méginkább, ha lesznek olyan emberek és csoportok, akiknél lecövekelnek. Amikr több területen tartós egyensülyt tud tartani egy borderline (több emberrel, csoporttal, érdeklődéssel), akkor lesz gyógyult. Sok ilyen magát volt-borderline-nak valló van.

Válhat fix ponttá a saját család. Általában nem nehéz szenvedélyesen szeretni a genetikailag hozzánk legközelebb lévőt. Szüleinket azért nehezebb mint a testvéreinket, őket nehezebb, mint a gyerekeinket.

A szenzibilitás legtöbbször velük született tulajdonság. Ez minél fokozottabb, annál nagyobb a kísértés az élményvadászatra. Nem kell kábítószereket szedniük ahhoz, hogy kevés külső inger a mennyekbe röpítse őket.

Mondhatnánk irigylésre méltóak, ha nem tudnánk mekkora árat kell fizetniük mindezért.  #borderline

---

---