A populizmus kommunikációs technikája és ami utána következhet

Azt tudjuk, hogy kapnak kommunikációs képzést Fidesz-politikusok. Nem tudjuk pontosan kik oktatnak és mit, néhány infó van arról, hogy Megafonosok is. Azt viszont látjuk, hogy mi az eredménye. A gyerekotthonok előtti kormányzati politikusok szereplései leszűkülnek a megakadt lemez technikára (Csízi Péter, Menczer Tamás, Fülöp Attila).

Ez annyit tesz, hogy nem reagálnak jóformán semmit a másik közbeszólásaira, beszédére, kérdésére, hanem csak ugyanazt a néhány panelt mondják. A megakadt lemez technika lényege – mint azt valószínűleg minden kommunikációs tréner tudja -, a partner kifárasztása. Vannak ennél bonyolultabb technikák is, mint például az, amikor a másik beszédéből egy olyan elemet veszünk ki, amivel egyet tudunk érteni, ezt az egyetértést megfogalmazzuk, ehhez hozzáfűzzük a pontosításainkat, de semmilyen más észrevételére nem reagálunk. Van a kitérés technika is, amikor kiveszünk valamit a másik megszólalásából, majd a szót továbbfűzzük a saját tematikánk felé. (Ilyesmit csinált pl. Csízi Péter.)

Amennyire meg tudom állapítani a három kormányzati szereplő kommunikációját a második vagy a harmadik technikát már alig használták. Menczer Tamás csak a megakadt lemezt használta. Azt kell még tudni, hogy ezekkel a technikákkal senki sem születik, még a csúfolódást is az óvodában egymástól tanulják a gyerekek, a megakadt lemez pedig tipikusan képzések során sajátítható csak el. Néhány passzív agresszív karakter persze magától is rátalálhat, de az, hogy több kormányzati szereplő ugyanazt csinálja, a képzést valószínűsíti.

A másik ami feltűnő, hogy a szereplők nem az asszertív kommunikáció technikáit alkalmazzák. Mellesleg Magyar Péter sem. Ő sem tudja azt hogy kell csinálni, miközben Dunát lehet rekeszteni a piacon az asszertivitásra képző magáncégek tréningjeivel. Magam is tartok ilyet.

Asszertivitás helyett inkább az agresszivitásra látunk példát.

Sőt, ami engem és kiváló kollégáimat illet, van képzési technikánk arra vonatkozóan is, hogy valódi vitára tanítsunk embereket. Ennek csíráját se láthatjuk a Parlamentben, de az olyan televíziós műsorokban sem, mint a Csörte. Nagy a gyanúm, hogy szónoklatra még csak-csak, de valódi vitára nincs felkészítése az államtitkároknak. Ennek pszichológiai megalapozását és módszereit a kormányzati politikusok szerintem nem is ismerik. (A pszichológiai terhelés pl. az, hogy azért nem szívesen figyelünk oda a másikra, mert félünk, hogy megváltozik az álláspontunk. Vagyis minél gyengébb személyiség valaki, annál kevésbé lesz alkalmas a valódi vitára.)

Csányi Vilmos igen érdekeseket tud mondani a csimpánzok tanulásáról. Arról, hogy ott az erőszakkultúra a meghatározó, és hogy okos dolgokra is csak az anyamajom tudja megtanítani a kölykét, és ő is azért, mert hatalmi pozícióban van. A csimpánzok ezért fejlődnek nehezen, mert bármelyikük fedez fel valamit, azt nem tudja megtanítani a többieknek. Kicsit ebben a tendenciában van a populista világ, elmajmosodunk épp.

Ha Bayer Zsolttól és a Megafonosoktól tanulnak az államtitkáraink, az azért van, mert ők vannak hatalmi pozícióban, és őket utánozza, aki sikeres akar lenni. A populisták nem alkalmaznak fejlettebb kommunikációs technikákat, hamar eljutnak a legegyszerűbbig.

Robert Sapolskynak van egy komoly kutatása, ő páviánok közt élt a Szerengetiben. Felfedezte, hogy az abuzált, a hierarchiában lejjebb lévő egyedek ha törődnek egymással meg tudják védeni magukat a stressztől. Sapolsky egy történet részesévé is vált. Fiatal agresszív hímek abuzálták az egész csoportot, de eközben a megfélemlítettek közt egymást támogató gyakorlat alakult ki. Ez csökkentette a gyulladásos megbetegedéseket, amely a fiatal hímek agressziója idején a megnövekedett kortizol szint miatt kialakult. A kezdeti döbbenet követte az agresszóval való együttélés tehetetlensége, de valamiféle stabilitás is, ahol egyfelől a többieket piszkáló fiatal hímek voltak az egyik oldalt, míg a másikon az egymást kurkászó kiszolgáltatott alattvalók.

Aztán a fiatal, a csoportot terror alatt tartó hímek olyan kukákból ettek, ami megmérgezte őket és mind el is pusztult. A kutató azt várta, hogy hamarosan a megmaradt tagok közt újra kialakul a hierarchia, és a szokásos pávián abuzáló kultúra, a csúcson lévők bántalmazni fogják a lejjebb lévőket, a lent lévők valahogy egymást támogatva, vígasztalva megpróbálják ezt elviselni. De nem ez történt, a csoport évekkel később is megtartotta az együttműködő egymást támogató békés szerkezetét. 

Csak képzeljük el mi történne a világban, ha a lent lévők egymás támogató kommunikációja kibontakozhatna, mert a fent lévők agresszív kommunikációja eltűnne. Ehhez persze az kéne, hogy felismerjük, valjában bántalmaznak minket. (egészségügy, oktatás, tudományos élet, közlekedés, gyerekvédelem stb.) #populizmus

---

---