Míg korábban az volt a szokás, hogy gazdag szülők buta
gyerekei vagy okos, de elfoglalt politikusok pénzért mással írattak meg
tudományos munkáikat (szakdolgozatot, PhD-t), addig ma az innováció a
társszerző. A tudomány-szociológiában régóta ismert a Máté-effektus (Robert K.
Merton). Eszerint egy már befutott és/vagy magas beosztású kutató, egyetemi
ember, csoportban írja meg a tanulmányát, úgyis mindenki az ő nevére fog
rákeresni. Így aztán ő egyre kevesebbet dolgozik, miközben egyre magasabbra
emelkedik, elnyomva a fiatalabbakat.
„Mert mindenkinek, akinek
van, adatik, és bővölködik; akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije
van.” (Máté evangélium 25:29)
Valóban általános dologról van szó. Pl. a híres reneszánsz
mesterek festményeit sem a mesterek készítették.
A mai magyar valóság és minden autoriter rezsim sajátsága
azonban az, hogy a politika mindenre rátelepszik (society capture), így a
tudományra is. Ebből következően a politikusok találnak maguk mellé
társszerzőket. Nekem is van Q1-es folyóiratban társszerzőkkel publikációm, s
hogy miképp vagyok érintve az anti-máté-effektusban, arról röviden beszámolok
itt.
A politika rátelepedése és próbálkozása a tudomány világában
a modern Németországot sem kímélte. Karl-Theodor zu Guttenberg (igen, annak a Guttenbergnek
a leszármazottja) védelmi miniszter volt, és nem csak lemondott, de Amerikában
kezdett új életet, ahol kevésbé ismerték a sztoriját. Németországban viszont
neve összefonódott a plágiummal, és az ország elhagyására alighanem azért volt
szüksége, mert az egész német társadalom számára tette nem volt megbocsátható.
A plágium ügyek viszonylag egyértelműek, a tudomány-szociológia azonban sokkal ingoványosabb terület, itt a Mate-effektus példáját említettem. Mint rangidős én is előre kerültem egy publikációmban, és a felsorolásban az első szerző a legfontosabb. Nagyon érdekes generációs különbségekre is példa az én sztorim. Tipikus X generációs fickó vagyok, aki nem szeret csapatban dolgozni, és inkább maga csinál meg mindent. Így történt itt is. Míg a klasszikus kihasználós tudományos munkáknál a rabszolgarészt – kérdőívezés, adatösszegyűjtés, szakirodalomra vadászat – a kevésbé neves kutatók készítik, az én esetemben a kérdőív összeállítása, a kiküldés és az első jelentések megírása mind egyszemélyes magányos farkas munkák.
Ám az új
generáció egyes tagjai tudnak valamit, amit én nem, és ez az, hogy miképp kell
úgy fazonírozni egy szöveget, hogy az a legmagasabb rangú folyóiratokba esetleg
befogadást kapjon. Kiváló kollégáim tehát tudományos értelemben semmit nem
raktak hozzá, mert a hipotézistől az adatok beszerzésén keresztül a tudományos
konklúziók megfogalmazásáig mind az én munkám. Ráadásul semmilyen anyagi
támogatásban nem részesült a kutatásom. S mégis, nem maradt volna több, mint
egy online-os cikk két év gyüjtőmunkája után, ha nem jön a következő generáció segítsége, akik közül
autodidakta módon már tudják (tehát az internetet használva kitanították magukat), hogy
kell a legmagasabb tudományos szférába bekerülni. Csapatban dolgoznak és
nem mellesleg üzemszerűen, tehát egyik anyagot készítik a másik után.
Kép forrása Marosán György cikke, érdemes elolvasni: https://ujhet.com/marosan-gyorgy-a-mate-effektus-olvasatai/
Zsolt Péter
#tudomány1. közéletileg informatív és/vagy konfliktust feltáró:   | |
2. sokoldalú, több oldalról megvilágító:   | |
3. tanulságos, sokaknak ajánlható:   | |
4. korrekt és/vagy mentes az érdekeltségtől:   | |
5. egyenlőtlenségre és/vagy igazságtalanságra érzékeny:   | |
6. egyéb közszolgálati értékek: közérthetőség, stílus, igényesség:   |