A törzsi és a modern művészet

Henri Matisse a XX. század elején a Vadak (Fauvizmus) művészeti irányzat élére állt, és például az afrikai maszkok lenyűgözték. Később is a törzsi kifejezésmód elbűvölte a művészeket. A kubisták (ld. pl. Picasso ezen korszakát) a maszkok egyszerű mértani vonásait csodálták. Az expresszionisták eldobták az agyukat attól, hogy a törzsi művészetben például kígyókból tudtak összerakni egy arcot (ilyen az azték esőisten szobra), Salvador Dali képei (szürrealisták) pedig olyanok, mintha előtte bekábítózott volna és az álmai elevenednének meg. Ez utóbbiban is lehetett tanulni a törzsi művészektől, pontosabban a sámánoktól.

Csakhogy, és ez itt a lényeg, a különbségek sokkal érdekesebbek. A törzsi ábrázolások mágikus korszakból valók, tehát ezekhez a tárgyakhoz imádkozni lehetett, hódolni nekik, félni őket és könyörögni hozzájuk, áldozatot bemutatni nekik, mert megtestesítettek valami nagyobb erőt. A modern művészek alkotásai ugye nem váltanak ki belőlünk ilyen késztetéseket. Aztán a törzsi művészek alkotásai egy kollektív, egy közösségi életérzés kifejezői voltak, a modern művészek pedig annyira individualisták, amennyire a korábbi művészek sosem voltak (E. H. Gombrich meglátása). Végezetül nincs kizárva, hogy a modern művészekben van spirituálitás, amikor a kifejezési eszközeiket keresik, de az a spiritualitás egészen más, mint a törzsi. Szemben a sámánokkal, akik az ajzószereket tudták használni, és maguk döntötték el mikor jönnek ki a transzból, a XX. századi rockzenészek inkább a szer rabjaivá váltak.

Összefoglalva nem lépünk ugyan abba a folyóba, a primitív művészet formai elemeinek párhuzama teljesen más. A lehetőségeink, a szabadságunk nagyobb. 

A kép saját fotó, ez a maszk van a hálószobánk falán.

#maszk,  #divat

---

---