A skizoid személyiségzavar forrása

50 éves kor után mindenki eljut odáig, hogy elkezdi figyelni saját reakcióit. Korábban, ha kipattantunk az autónkból, hogy leüvöltsük a másik fejét, amiért hibázott - mert tegyük föl teljesen igazunk van -, maximum utólag gondoljuk végig, hogy nem voltak-e túlzottak a reakcióink. Az adott pillanatban fiatalon átéljük az indulatainkat és nem látjuk magunkat kívülről. 50 év fölött valami megváltozik, sőt, kell, is, hogy megváltozzon. Valakinél ez az életszakasz korábban jön el, valakinél sohasem, ő róla azt mondjuk, lehet, hogy okos idős ember, de nem bölcs. A bölcsesség hiánya az önreflexió fejlődésének hiánya.

50 év felett elkezdődik a mások iránti tisztelet elapadása, a szerep-szabály rendszerekhez való igazodás kifáradása, elkezdődik a türelmetlenség, a felszínesebb ítélkezési hajlandóság. Elkezdünk konzervatívabbá és előítéletesebbé, nyitott gondolkodó helyett zártabbá válni (ld. Milton Rokeach zárt gondolkodás). Horribile dictu könnyebben dühöngük és leszünk agresszívek. Míg korábban nem idegesített valami, most nagyon is. Ha ezeket a negatív folyamatokat nem ellensúlyozza a bölcsesség, akkor megindulunk a lejtőn. A a bölcsesség kulcsa pedig a kívülről látás készségben van. És ez ekkor már nem veszélyeztet minket skizoidsággal.

A korábbi életszakaszokban egyáltalán nem fontos az önmagunk kívülről látása, ha mégis ezt kifejlesszük, az tanult dolog. Például egy pszichológus megtanítja nekünk, hogy változtassuk a pozícióinkat, gondoljuk át újra, most a közlekedési hibát elkövető oldaláról. S ha sokat gyakoroltatják velünk a nézőpontváltásokat, lehet, korábban fejlődik ki az, aminek elég 50 éves kor után. Az ilyen gyakorlatok viszont jót tesznek azoknak, akiknek kapcsolódási problémáik vannak a kollégáikkal, a gyerekeikkel, a párjukkal. Nekik ezek fejlesztő gyakorlatok. Valahol előrébb kell menniük, hogy pótolják a nehézségeiket. (A komplex borderline terápiának, a DBT-nak ez az egyik fejlesztő része.)

Ami tehát 50 év felett elvárható, hogy megjelenjen – másképp huss, bölcs sosem leszel, csak agresszív méltatlankodó öregember, vagy boszorkány -, az középkorban gyógyszer a személyiségzavarral küzdő számára, kamaszkorban viszont maga a skizoiditással való kacérkodás. Minden kamasz átmegy ilyen skizoid állapoton. Ez nem azért van, mert a hormonok tombolnak és a hasonló közhelyek miatt, hanem mert a kamaszkor a békés nyugalmi időszak után hirtelen testi átalakultság. Tegnap még fiús testalkata volt a lánynak, ma pedig nőies. A srác tegnap még gyereknek nézett ki, ma meg egész más a fizimiskája. A gyors változás miatt az identitás a múltban marad. A fényképek, a játékok a szobájuk a régi, és ők szívesen benne maradnának még ebben. A váltás nem könnyű, a tükör mást mutat, mint amilyennek belülről látjuk magunkat. Ezért aztán a különböző szituációkba a kamasz elkezdi vizsgálni a reakcióit, hogy megértse ki is ő (énattribúció). Ez a kívülről nézés skizoid állapot, eleve a távolság létéből született, és maga is elidegenítő is. A kommunikációs zavartság szakkifejezése Buda Béla nyomán az inkongruencia, és van egy általa kedvelt hipotézise is, a double bind (Gregory Bateson).

Előbbi azt jelenti, hogy a verbális és a nem verbális megszólalás nem illeszkedik egymáshoz. Utóbbi azt, hogy az ilyen ellentmondásnak kitett kisgyerekkor - tehát ha szűlő kommunikációja inkongruens – az tartós dekódolási zavarokat eredményez, és hajlamosít a skizofréniára. Sose kedveltem ezt az elméletet, mert a gyerek máshonnan is szerezhet tapasztalatokat, nincs bezárva egy pincébe, ahol csak a skizofrén szülőjével találkozhat.

De térjünk vissza a skizoid típushoz. Az a bizonyos kívülről nézés, ami megjelenik kamaszkorban, rögzülhet fiatalfelnőttként. S ha 20-on évesen is a különböző élethelyzetekben ez a reflexió, akkor az lebénítja a cselekvést. Egyik része tenne valamit, de a másik része figyeli. Ez információsan annyira megterhelő, hogy a cselekvés rovására megy. Örömöknek, intimitásnak a rovására. Pont annak, ami a huszonéves korban annyira fontos. A csoportban való együtt cselekvés flow-ja (Csíkszentmihályi Mihály), a szexualitiás és a szerelem flowja és mindenféle flow akadályává válik a kívülről néző Én.

S végül megint múljunk el 50 évesek. Megelőz minket egy autó, teljesen fölöslegesen, mert a sor továbbra is sor, semmivel sem jut hamarabb előrébb, de minket fékezésre késztetett. Korábban dühöngtünk volna, de most arra figyelünk, hogy milyen reakciókat is vált ez ki belőlünk, és hát rögtön kezeljük, mert ez a furakodás a másik autósról szól az ő baja. 

---

---