Vegyél fel! Ölelj át! Tegyél le!

Minden ember igénye a vegyél fel-ölelj át-tegyél le. Hogy épp a hármas szakasz melyik pontján állunk, azt a helyzet határozza meg. Mindhárom jogos szükséglet. Ez a kisgyerekkori vágyak hármasa is. Ezt az igényt kell tudnia kielégíteni a szülőnek, ha azt szeretné, hogy egészséges emberré váljon a gyermeke. Ezt élik át a szerelmesek egymással. Akinek szerencséje van – mondta Ranschburg Jenő -, sokszor átéli ezt a három szakaszt.

A borderline-ok sem különböznek az átlagemberektől, sőt, a nárcisztikusoknak is ezek volnának a szükségleteik. Ha mégis elcsúsznak a dolgok, akkor az az esetükben a következőképp történik. Az érzelmek jóval erősebbek. A vágy a felvételre azért olyan erős, mert bizonytalanok, bizonytalanok abban, hogy valóban méltók arra, hogy odafigyeljenek rájuk. Az átölelési vágy azért olyan erős, mert lehet ez lesz nekik az utolsó, de legalábbis így gondolják, hogy minden ölelés az utolsó, amit kaphatnak az élettől. Szenvedélyes és/vagy kapaszkodós az ölelés. A tegyél le érzés pedig olyan, hogy torkig vannak a partnerrel, hirtelen idegennek érzik, nem tudják mi közük hozzá, valamely tulajdonságát látják, mely visszataszító a számukra és azonnal levegőre van szükségük.

A nárcisztikusok sem sokban különböznek. A vegyél fel esetben azt gondolják, a másik örülhet annak, ha felveheti őket, ha átölelik őket, az jár nekik, és a letevési elképzelés is teljes joggal jár nekik, hiszen a másik arra való, hogy az ő szükségleteiket kielégítse. Jó néhány pszichológus úgy véli, ezek mögött a gondolkodások és viselkedések mögött a nagy EGO valójában nagy bizonytalanságot takar, csak nem jelenik meg úgy, mint a fejlettebb személyiségű borderline-ok esetében.   

#borderrline

---

---