Ellenállás vagy meghunyászkodás - Négy mező

A közelmúltban Orbán Balázs a magyar 56 és az orosz-ukrán háború összevetése verte ki a biztosítékot, mely így szólt:

"Pont 56-ból kiindulva mi valószínűleg nem csináltuk volna azt, amit Zelenszkij elnök csinált 2,5 évvel ezelőtt, mert felelőtlenség, mert látszik, hogy belevitte egy háborús védekezésbe az országát, ennyi ember halt meg, ennyi területet vesztett, mondom még egyszer, az ő joguk, szuverén döntésük, megtehették, de ha minket megkérdeztek volna, akkor mi nem tanácsoltuk volna, azért, mert 56-ban az lett, ami lett. Mert megtanultuk, hogy itt óvatosnak kell lenni, és óvatosan kell bánni a nagyon értékes magyar életekkel. Azokat nem lehet csak úgy odadobni mások elé." (Forrás a 15. percnél.)

A nyugati NGO-k tevékenysége csökkenti a szuverenitásunkat, de annak érdekében történik ez, hogy integrálódjunk a Nyugathoz. Viszont nem tudjuk kicsoda Orbán Balázs. Milyen döntési lehetőségei vannak, ezzel milyen érdekeket szolgál? Kiknek a sorsa felett dönthet? Mennyi pénz fölött rendelkezik? Kiket irányít formálisan és informálisan? Számomra az ő tevékenysége félelmetes, csak a Szuverenitás Védelmi Hivatalhoz tudom hasonlítani. A miniszterelnök „pontosítása” nem késett a fenti nyilatkozat kapcsán, hiszen az rendkívül zavaros volt.

A miniszterelnök ezt mondta Orbán Balázs szavai után: "A Corvin Közben Orbán Balázs ott lenne, ha erre megint szükség volna."

Hadd reagáljak erre a ki lenne ott a Corvin közben és ki nem kérdésre. Először is fogalmunk sincs. Van, aki azt gondolja, hogy ott lenne, de ha beélesedne a helyzet elbújna. Egy ilyen cselekedetet bűntudat követne. Van, aki azt mondja, hogy megalkudni kell, és megalkudna – mint pl. Orbán Balázs – és egy ilyen önigazolás során nem volna kognitív disszonanciája. És az is lehet, hogy a miniszterelnöknek van igaza, van, aki azt mondja megalkudni kell, de aztán bátor ellenálló volna. Belőlük lehet olyan filmeket és drámákat készíteni, ami katarzist vált ki a nézőből. És van, aki kemény ellenálló szavakban is és aztán tettekben is, mint például Wittner Mária.

Azzal, hogy Magyarország vesztese volt a világháborúknak kialakult egy nemzeti karaktervonás, a „meg kell alkudni” tudat. A civilizáció és a fogyasztói társadalom kialakulásával ez a tudat csak fokozódott. Nagy Feró bölcsessége, hogy "az oroszok jók, mert onnan jön a gáz", szégyenletes, ez a kicsi, végtelenül kiszolgáltatott és megalázott ember bölcsessége. Nagyjából egészéből ezt képviselte Orbán Balázs is. De ezt képviseli az a több mint 1 millió orosz ember, akik azonnal elhagyták az országot, amint felmerült annak a lehetősége, hogy besorozzák őket az ukránokkal szembeni háborúba. Bár lehet köztük is akadt volna, aki a haza védelme érdekében maradt volna, de ebbe a különleges katonai műveletbe még véletlen se akart belekeveredni. Tulajdonképpen igazuk volt.

Szóval nem tudjuk egyénileg ki hogy viselkedik, de szociológiai sejtésünk lehet, azaz azt jogosan feltételezzük, hogy a mostani magyar nép már nem az, ami az 56-os volt. Hogy társadalmi rétegeit tekintve az értelmiség elmenekülne és a nagyferói nép jó része megalkudna, s hogy ezek nagyobb arányokat öltenének mint 56-ban, ez egész biztos. Mindennek fényében az ukrán ellenállás úgy Zelenszkié, mint az ukrán katonáké tiszteletet érdemel. És ez ki is váltja a Nyugat tiszteletét. Hogy miként sodródott a magyar külpolitika abba, hogy cseszegeti őket – román és lengyel kisebbség is él ott, a románok és a lengyelek még sem viselkednek úgy, ahogy mi -, azt nehéz megmagyarázni, és erkölcsi szempontból nem elfogadható.

Zsolt Péter

---

---