Egészséges embereknek inkább kapcsolat teremtési problémái
szoktak lenni és nem kapcsolat tartási. Ha valakinek van egy nárcisztikus
romantikus kapcsolata és megszabadul tőle, hát persze, hogy a magát megégetett
ember óvatosan kezd bármi újba. Nők válásuk után sokszor nem akarnak új
házasságot. A szociológia ma már ismeri azt a kapcsolattartási formát, ahol a
fiatalok el sem hagyják a szülői házat vagy a saját albérletüket és
rendszeresen találkoznak a párjukkal, tehát nem szinglik, de nem is házasok, sem
pedig élettársi viszonyuk nincs. Ez modern kulturális jelenség. De nekik sincs
kapcsoalttartási problémájuk, ezt is inkább kapcsolat teremtési problémának
mondanám. E kulturális lehetőség a jobb életszínvonalnak, az önállóság
lehetőségének, vagy épp a saját fészekrakás nehézségének, meg annak tudható be, hogy ma sokkal könnyebb szexhez jutni,
mint régen. Régen vagy pénz kellett hozzá, vagy hatalom, vagy házasság. Leginkább
a tartós szexhez jutás feltétele a házasság volt.
A személyiségzavarosokat viszont kulturától független
kapcsolattartási problémák jellemzik. De kezdjük ezúttal a skizofrénekkel. A
skizofrének életminősége és hossza a környzetüktől függ. Attól, hogy az állami
ellátórendszer és/vagy a rokonaik milyen mértékben tudnak gondoskodni róluk.
Időről-időre ugyanis a skizofrén úgy gondolja, hogy világmegváltó küldetése
van. Független mindentől, morális grandiozicitásba esnek (értsd. mindenki rohadék csak ők nem).
A dolgok, hogy körülöttük rosszak, arról a környezetüket, különösképp a
szeretteik tehetnek. A környezet tűrőkképessége és törődése határozza meg, hogy
a kapcsolataikat elveszítik-e vagy sem. Ez pedig életben maradásukat is eldöntheti.
A skizofrének sokszor magukra maradnak, miközben magukat ellátni, fenntartani
nem tudják. Ha nem nyúl utánuk az egészségügyi rendszer, ha belefárad a
rokonság és elengedi, vagy eltaszítja őket, a hajléktalanság, a pusztulás vár
rájuk.
Romantikus kapcsolataikban gyakran épp ők a maximalisták.
Ahol kialakul a ritmus, róluk gondoskodó partnerük már előre érzékeli mikor
csúsznak bele a betegségükbe, megváltozik ugyanis a viselkedésük, elkezdenek
például nem aludni, elkezdenek kritizálni vagy grandiózus gondolatmenetekkel
árasztják el hozzátartozóikat, vagy bárkit, aki hajlandó meghallgatni őket. Érvelnek,
fejtegetnek, kimeríthetetlennek tűnnek, és egyre több bolondságot beszélnek. A
skizofrének olykor messze társadalmi státuszuk alatti partnert választanak, de
csak rövid időre, de a saját szintjüknek megfelelő partnerek se mindig tudnak
megfelelni az igényeiknek, szóval partnerválasztásaik és kapcslataik ezért
rövid életűek és rapszódikusak.
A személyiségzavarosoknak viszont általában nem a kapcsolatteremtéssel
van nehézségük, annál inkább a kapcsolattartással. A nárcisztikusok elbűvölők,
és eleve keresnek valakit, akit meghódíthatnak és aki aztán csodálja őket. Tehát
keresik az érzelmi, a romantikus viszonyt, és aki keres, az talál. A
borderline-ok szintén keresők, mert nekik is szükségük van az intimitásra,
hideggé és üressé válnak, ha nincs meg az intimitásbetevő. Tulajdonképpen
jobban funkcionálnak, ha épp van romantikus kapcsolatuk, sőt, önismeretüktől
függően maguk is tisztában vannak azzal, hogy ha nem csak megteremteni tudják a
kapcsolatot, hanem fenntartani is, azt valamiképp sikernek tekinthetik.
A kapcsolatmegtartási nehézségeik oka nem csak az
impulzivitásuk. Impulzívak a skizofrének is. A nárcisztikusoknak van egy
körfolyamat, ami szinte rendszeresen megismétlődik. A partnerüket kicsavarják,
majd a partner ezek után nem tudja kielégíteni nárcisztikus igényeiket, újabb
után kell nézni, de a partnereik is sokszor kimenekülnek a megaláztatásból.
A borderline-ok lehet, hogy örülnek a romantikus viszonynak,
de biztonságot keresnek – szemben a nárcisztikussal, aki imádót keres. A
biztonság gombját maximálisra csavarva viszont nem elegendő a szerelem,
megbízható gondozó kell neki, aki érzelmileg távolságtartó. A borderline maga
körül rombolja az intimitást. Igazságtalan vádaskodásai, helyzetek
félreértelmezésével, kétségbeesésével, kiszámíthatatlanságával szétveri az
intimitást, miközben amire vágyik az a biztos kapcsolódás. Ezt pedig csak egy
gondozótól remélheti, így aztán a romantikus körök újra kezdődnek, de ez egy
bonyolultabb ciklikusság, mint a nárcisztikusé.
Úgy tűnik a skizofrénnek csak egy dobása van, vagy szerez
magának egy rokoni hálót, vagy nem, mely rokoni háló tűr, segít, törődik, és
elvisel. A nárcisztikusok újra és újra kapcsolatot hoznak létre, igazából nem
lesznek szerelmesek, mert nincs empátiájuk, minden róluk kell szóljon. A borderline-ok viszont újra és újra szerelembe esnek, ráhangolódnak valakire,
akiben meglátják a fantasztikusat és aztán el is hidegülnek tőle, mert
meglátják a gyengeségeiket. Az ilyen szélsőséges világbefogadásban pedig minden
van, csak tartósság és kiegyensúlyozottság nincs.
Méltán büszkék magukra, ha egy viszonyt hosszabb ideig fenn
tudnak tartani, de nekik és környezetüknek ez egyaránt kihívás.
1. közéletileg informatív és/vagy konfliktust feltáró:   | |
2. sokoldalú, több oldalról megvilágító:   | |
3. tanulságos, sokaknak ajánlható:   | |
4. korrekt és/vagy mentes az érdekeltségtől:   | |
5. egyenlőtlenségre és/vagy igazságtalanságra érzékeny:   | |
6. egyéb közszolgálati értékek: közérthetőség, stílus, igényesség:   |