Igazságtalan vádak nyomása alatt

Tegyük fel a nem-borderline megbeszél egy közös tevékenységet a borderline-nal, de közbejön valami. Legyünk kicsit konkrétabbak. A nem-borderline egy idős kolléga temetésére megy el, és a beszédek hosszúak, a délutáni találkozóra így késve érkezik. Beszámol a borderline-nak a késés okáról, mire az a következőket fogja mondani:

-          Miért hazudsz? Szerintem nem is voltál temetésen. Ha temetésre kellett volna menned azt előre elmondtad volna.

A nem-borderline a meghazudtolás miatt érez sértettséget, esetleg kétségbeesést, vagy ha jól ismeri a borderline-ság világát, akkor szomorúságot. De akár melyik fázisban is van, mindig közös, hogy válaszadásra nincs lehetőség, mert a másik nem figyel rá, dühös. A nem-borderline általában védekezni kezd, ami felér egy beismeréssel, ritkábban visszatámad, és jön a borderlin nem-borderline veszekedés. (Ezek forgatóknyve is rendszerint patológikus, nem olyan, mint egy hétköznapi veszekedés.)

Ha valakit egyszer meghazudtolnak, dühös lesz, ha kétszer, akkor zavarodott, ha háromszor, akkor kétségbeesik. Ha fontos a kapcsolat a meghazudtoltnak, a személyisége fogja megsínyleni, megtörik, sőt szégyenkezni és titkolni fogja a megaláztatásait. A borderline logikája kikezdhetetlen. Ha temetésre ment volna a párja – véli -, nyilván előre bejelentette volna. Tegyük fel, a nem-borderline igazolja ártatlanságát, mit fog érezni a borderline? – Bűntudatot, kisebbségi érzést, szorongást, hogy máskor is igazságtalan lesz. És igen, máskor is igazságtalan lesz.

A borderline viselkedése elsőre csak infantilisnek tűnik: ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretné, akkor dühös lesz, sőt vádaskodásba kezd. Lehet ezt a szeretet jelének gondolni, ahogy a féltékeny ember is meg tudja magyarázni, hogy valójában szeret minket és csak azért…De itt másról van szó. Ez ugyanis neki egy tigger. A szimplán infantilis nem kezd vádaskodni, de legalábbis nem szükségszerűen követi a frusztrációját vádaskodás. A borderline mindig vádaskodik. Sőt, minősít, elemzi a a nem-borderline-t, mindenfélével meg is vádolja, abuzálással, gorombasággal, figyelmetlenséggel, önzéssel stb. Talál elemeket a vádjaira, minek kapcsán a nem-borderline próbál magán javítani és csökken az önértékelése.

A borderline és a nárcisztikus egyaránt szétveri a partnere önértékelését.

A borderline-nal a körkörös folyamatokat megelőzéssel lehet megpróbálni kivédeni. Jelen példánk jól mutatja, hogyha előre közljük temetésre megyünk, nem indul be a folyamat. Az élet persze mindig produkál váratlan helyzeteket, mindent nem lehet előre kivédeni és ezért a borderline-nal való kapcsolatban mindig lesznek erős hullámvölgyek, igazságtalan vádaskodások. Ezek szükségképp rombolják az intimitást. Idővel elfogy a nem-borderline.

Szemben az egyszerű infantilizmussal, itt a háttérben bizonytalanság és pánik-félelem van. Ennek ismeretében a nem-borderline lehet megértő, egyfajta gondozói szerepét váltogathatja a pofozóbábuéval. Nem egy örömteli viszony. De ahogy Pál Feri atya valahol írja, mindenkinek van egy egészséges énrésze, ez is az, ami kapcsolatban tarthat valakit, nem csak a kötelességtudat vagy a kiszolgáltatott helyzet. #borderline

---

---