Nem kutatási területem a pszichopaták világa, de folytatva
a gondolatsort néhány kiegészítést tennék. Felismerhetők például onnan, hogy
igen csak meg vannak győződve arról, hogy mindenki valakinek az embere. Hogy
mindenki csak az erőre hallgat. Ebből a meggyőződésből származik aztán az olyan
című rendezvény, mint a Tranziton a Mindenki függ valakitől?
– aki erre igennel válaszol még nem biztos, hogy pszichopata, de minden
pszichopata erre igennel válaszol.
Pszichopata jellemvonás, hogy addig mennek el mindig,
ameddig lehet, mert nincs erkölcsi visszatartó erő, amit úgy nevezünk, hogy
internalizáció. (Aronson másik két kategóriája a társadalmi befolyásolásra a
behódolás és az identifikáció.) Aki nem internalizált módon cselekszik, akiből
hiányzik a belső kontroll, az a pszichopata. A pszichopata mindig külső erőknek
engedelmeskedik.
A politikai pszichopatát igen csak meglepheti, hogy
más ember hajlamos komoly áldozatokat hozni az értékeiért, többnyire egy ilyen
lázadás is dönti meg a hatalmát, amit már nem tud kezelni a szokásos húzd meg
erezd meg technikával. Természetesen nagyon élvezi, hogy másokat eszköz szinten
mozgathat, mert imádja a hatalmat és imád másokat mozgatni. Ez a lételeme. Tény,
hogy az egészséges személyiségű ember nem szadomazochista, hogy Erik Fromm-ot
is idézzük. Nem lételemünk, hogy parancsolgathassunk másoknak, sőt, lehet
érezzük is mikor hatalommal bírunk, hogy az valahogy nem járna nekünk. (Lehet valaki
totál nárcisztikus és mégis lehet benne ez a furcsa érzés, ez a kontroll. A
pszichopatában nincs hatalmi bűntudat, egyáltalán, soha, semmilyen bűntudata
nincs.)
Remekül hazudik, sőt, kifejezetten élvezi mások
manipulálását. Felsőbbrendű jogot is érez erre, mert annyit érzékel, hogy ő
más, mint a többi ember, akiknek korlátaik vannak. Nagyra hivatottságát abból
vezeti le, hogy mindenkit magán kívül korlátoltnak tart. Összetéveszti a
korlátosságot a korlátoltsággal. (Tudom, ellentmondás, hogy hol arról
beszélhetünk, hogy a pszichopata manipulációs célból kihasználja mások
korlátait, hol meg arról, hogy saját magából kiindulva azt hiszi mást is csak
az erő, a pénz, a függés mozgat. Ezt az ellentmondást nem tudom feloldani, csak
úgy érzem, mindkettő benne van a pszichopatában.)
Semmi empátiája nincs. De nem úgy nincs, mint a
borderline-nak, mert a borderline-nak időlegesen nincs, épp mikor be van
szűkülve, és mikor hasítva épp csak egy oldalról látja a világot. A paranoiás
sem feltétlenül empátianélküli, csak épp a paranoiája területén az, ld. a skizofrént.
A pszichopata empátiahiánya elementáris, egyszerűen alapból nincs érzelme. De
nem csak a másik felé nincs, önmaga felé sincs, vagyis nem érdeklik a
következmények, döbbenetesen nincs félelemérzése. (A pszichopata sorozatgyilkosokat nem érdekli, hogy az út végén
kivégző osztag vár rájuk.)
Ez megint nagyon fontos számomra, mert a bosszú –
melyről sokat fogok beszélni majd egyszer -, a bosszú lehetősége, réme jó szabályozó
rendszer a politikában, de a pszichopata nem fél tőle. Hogy majd a jövőben
ezért meg ezért bosszút állhatnak rajta? - ez az érzelem egyáltalán nincs meg
benne, így ami visszatartó erő a számára, az csak a jelenbeli korlát.
Ha mégis úgy tűnik valamennyire hozzá tudok szólni a
pszichopata politikushoz, azt sokkal inkább egy kisváros politikusának hosszú
megfigyeléséből származik és nem másból. Ez a városvezető igen csak mestere
volt az érzelmekkel való operálásnak, fontos volt számára, hogy szeressék és
teljes mértékben kiterjesztette az énjét, azt gondolta, ami neki jó, a városnak
is jó, ami neki nem jó, az a településnek sem. És mindig jobban érdekelte a
hatalom, mint a pénz. Korrupciós technikáival a pénzt eszközként használta, de
nem saját magát és a családját gazdagítva. Emiatt aztán nagy megbecsültségre
tett szert, és ugyanakkor függőviszonyú hálózatot épített ki. Egészséges
emberek követték. Ha kellett abuzált, ha kellett hízelgett. Nagy színész volt.
Folytathatnám, a lényeg, hogy ne tessenek azt hinni,
hogy egy pszichopata politikus csak rossz lehet, ez a kérdés ennél
bonyolultabb.
Forrás: telex.hu
1. közéletileg informatív és/vagy konfliktust feltáró:   | |
2. sokoldalú, több oldalról megvilágító:   | |
3. tanulságos, sokaknak ajánlható:   | |
4. korrekt és/vagy mentes az érdekeltségtől:   | |
5. egyenlőtlenségre és/vagy igazságtalanságra érzékeny:   | |
6. egyéb közszolgálati értékek: közérthetőség, stílus, igényesség:   |