Az individualizmus probléma

Persze az egyénileg érvényesülés, a kollektív fellépés ismereteinek és sikereinek hiánya és az igazodás az erősebb kutyához, a közös csak propaganda és lopj belőle ahogy tudsz, a szocializmus erős szocializációja. Ám épp, mert voltak az eltérő évtizedekben hullámzások, generációs különbségeket is látni kell. Ez volna az egyik kritikai észrevételem, és lesz egy másik is.

Az oroszok a legjobb barátaink fordulat végigvitelében - nem a lengyelek - már volt a 70-es években egy közvéleménykutatás, ám ezt a kutatók a látens közvélemény meglétével magyarázták. Azaz hogy, csak a magas nyilvánossági szinten állítjuk, hogy a szovjetek a barátaink, alacsonyobban kiderülne, hogy mások. Ma nem tudom, hogy mennyire létezik a félelem, az igazodás, a látens közvélemény, azt gondolom nem, ma tényleg, a 60+-osok számára az oroszokhoz igazodás nem okoz kognitív disszonanciát. A lejjebb lévő generációk számára viszont annál inkább. Vagy egyenesen rossz szemmel nézik az ország orosz igazodását. Részben, mert a szabadságot megtapasztaltuk a 90-es években, részben mert a később születetteknek a szocializmus minden formája leeegyszerűsítetten, diktatúraként értelmeződik. Valuch Tibor jellemzését tehát egészítsük ki a generációs különbségekkel.

A másik, és szerintem fontosabb kiegészítés, hogy a szocializmusban sem volt mindenki kultúra nélküli. Ahogy Orbán Viktor jellemezte seját társadalmi származását, faluját, szüleit, a kultúra nélküliség valóban indokoltá teszi, hogy valaki csak a családja gazdagításán kívül a többi szempontot hátrébb soroljon. Igen, az orbáni akulturáció jellemző az egész magyar társadalomra, szinte függetlenül attól kinek milyen felmenői voltak. A rendszerváltás persze hozott magával egy identitáskeresést és találást, de ennek sok pozitív hozadéka nem lett, ebből lett az ország kettéosztottsága. Alapvetően lumpenizálódott mindenki. (A lumpenizálódás legyen itt a polgárosodás ellentéte.)

Viszont a szocializmusban is működtek a modernitás funkcionális diferenciálódásai. Szakmák, hivatások. Két dolgot biztosan tudok említeni a saját családomból. Egyrészt az egészségügyi irányt, másrészt a mérnökit. Aki mérnök volt, többnyire mérnökúr megszólítást kapott és nem elvtársit. Aki dokto volt, többnyire doktor úr maradt és nem doktor elvtárs. A szakmai etikák pedig továbbra is működtek. Az egészségügyben például, ha csak a sterilitást nézzük, igen szigorú szabályok uralkodtak, és ezeket hivatásszerűen tanították komolyan vették. A mérnökök pedig nem építhettek olyan dolgokat, melyek mások fejére szakadtak volna, vagy rosszul működtek volna. Az szégyennek számított. 

Tehát a szakmai etikák és a generációs különbségek árnyalják a Valuch-féle pesszimizmust. Jól lehet innen sem könnyű a további út, mert a generációs változások országelhagyást vonnak maguk után, a szakmai etikákon pedig sokat rontott a kapitalizmus profitéhsége, az egészségügyben pedig a kiégés.   

Forrás: hang.hu

---

---