Zsolt Péter: Az orosz fél szükséglete, hogy vegyék őket komolyan

Sajnos nem igaz az, hogy a háború leegyszerüsíti a konfliktust, valójában elbonyolítja, mert még messzebb kerülnek a felek attól, hogy megértsék mi is az alapvető problémájuk. A kérdést a feleknek a kommunikációval foglalkozó pszichológus a következőképp tenné fel: Milyen szükséglete van Oroszországnak, ami nem került kielégítésre, és ami miatt háborút kellett indítania? És ugyanez a kérdés Ukrajna felé is, milyen szükséglete nem elégül ki?

Oroszország első kézből azt mondaná, hogy hát neki a biztonságpolitikai szükségletei nem elégültek ki, a NATO csak jött és jött, és hiába mondták, hogy ez sérti őket, a kutya nem hallgatott rájuk. Nem elégült ki az orosz honfitársaik biztonsága iránti igény sem, akik nemzetiségként kezdtek el élni az új országokban.

Igen, a másodikat értjük – pláne magyar szemmel -, és Ukrajna is meg fogja érteni, az elsőt viszont nem, a NATO nem akarta megtámadni Oroszországot, ez valami hagymázas mondvacsinált dolog, valódi tényekkel alá nem támasztható szorongás. Itt nem a biztonság iránti igény az, ami a lényeg, noha a propagandával ezt addig lehetett habosítani, amíg maguk is elhitték. sajnos az oroszbarát magyar hazai közvélemény is elhiszi ezt a narratívát. (Ezért is bonyolította a háború tovább a dolgot, mert önigazolások sorát indította el. Ld. még kognitív disz. red.)  

Persze egy pszichológus sem nyomhatja rögtön rá az orosz félre a hagymázasságot. Először a közvetítőnek – aki rendelkezik alapvető pszichológiai ismeretekkel - empátiát kell mutatnia, és rá kell vezetnie, hogy tulajdonképpen a „nem vették az orosz felet komolyan” az igazi probléma. Az orosz fél jogos szükséglete, hogy újra fontos szereplőként tartsák számon. E vágynak vannak objektív határai, mert birodalom utáni állapotban van a nemzet, de az, hogy mindenki szükséglete, hogy komolyan vegyék és az oroszokat a nemzetközi porondon nem vették komolyan, ez elismerhető. Lehet az ilyesmin segíteni? Pláne most, hogy sokan büntetni akarják az egész népet a háborús agressziója miatt? Ez a praktikus kérdés, de előbb vegyünk egy pillantást az ukrán oldalra.

Mik az ukrán fél szükségletei? Az orosz identitású lakossággal szemben az, hogy ne legyenek beépített ügynökök, ne bomlasszák a társadalmat, ne akarják megakadályozni a szuverén törekvéseiket, legyen az katonai, védelmi, vagy Eu-s természetű. A másik szükségletük, hogy ne bombázzák őket, mert élni szeretnének. Jogos és akceptálható szükségletek ezek, akármelyik orosz állampolgár elismerné. Mondjuk Prigozsin nem, aki, azt nyilatkozta egyszer, hogy már megérte a háború, mert sok ukránt öltek meg. Szóval vannak gonosz mondatok, és gonosz emberek mindenütt, de egy átlag normális orosz el fogja ismerni, hogy az ukránoknak joguk van felvállani az identitásukat, és Putyin alighanem tévedett, amikor azt mondta, hogy olyan, hogy ukrán nincs is. Azt is el fogják ismerni, hogy az ukránok jogos szükséglete, ha nem akarják hagyni, hogy belülről bomlasszák a nemzeti törekvéseiket, mely egyértelműen a Nyugathoz való közeledés.

Tehát egyik oldalról a komolyan vétel, a másik oldalról a bántalmazás megszűnése. Ha a felek eddig eljutnának, akkor ezeket a szükségleteket egymás felé tudnák akceptálni. És nem, nem az a szükséglete az orosz félnek, hogy új területeket szerezzen, az csak a tünet, mert így tudja elérni, hogy komolyan vegyék. A komolyan vételi vágyát még nem érte el, mert a Nyugat csak összezárt és primitív barbárnak tekinti a háborús tevékenységét. Ezért eszkalálódik a helyzet, mert erre az oroszoknak nincs más válaszuk, mint a mégtöbb agresszió. Pedig az alap fájdalmuk változatlanul csak annyi, hogy nem tisztelik őket.

A világ két dolgot tehet. A renitenst büntetheti, és ha kitaszítja, meghunyászkodásra bírhatja. Mondjuk, ha Kína nem támogatná Oroszországot, az már egy olyan kényszer lenne, ami miatt Oroszország nem tudná folytatni a háborút. De a kikényszerített  kompromisszumról tudjuk, hogy a konfliktust nem oldja meg. Oroszország bűnösként kikiáltása nem tudom hozna-e egyáltalán hosszútávú megoldást. A másik, hogy valamiképp elfogadja a világ az orosz szükségletet. Jelenleg ki vannak tiltva mindenhonnan, ez a büntetés szcenárió, és ebben Orbán Viktornak igaza van, hogy mintha nem jönne be. Akik oroszellenesek, azok erre azt mondják, hogy nem szabad elkövetni azt a hibát, amit Merkel követett el, hogy azt hitte, a gazdaságon keresztül meg lehet szelidíteni az orosz medvét. El kell szigetelni őket, le kell válni róluk.

Mint említettük azért, mert nincs Oroszországgal szemben nemzetközi egység, a bűnös pozícióban való kiéheztetés egyelőre nem működik. És most lássuk mit tehet a hazai politizálás, mert van mozgásterünk, és ha a felek jogos igényéből indulunk ki, megtalálhatjuk a helyes utat.

Magyar Péternek véleményem szerint úgy kell majd elismernie Oroszország igényét, hogy vegyük őket komolyan, hogy közben nem válik Oroszország szolgájává, kiszolgáltatottjává. A megalázott alattvaló elismerése ugyanis nem ér semmit, márpedig Orbán Viktor Putyin megalázott szövetségese. Maga a miniszterelnök mondta egyszer, hogy Putyin hívta, és ha hívta, az azt jelenti, hogy neki mennie kellett. Csak egy autonóm fél elismerése ér valamit, az olajért meg gázért cserébe történő elismerése Oroszországnak kufárkodás, semmi több. És ezt Putyin is így látja. Nem sokra becsüli a magyarokat.

Igen, Magyarországnak le kell minden szegmensben válnia az orosz félről, Paks 2 terén is le kéne, és igen, el kell ismernie Oroszország nagyságát. Ez volna az olyan politikai irány, ami most reális konfliktuskezelő stratégia lehetne, mert mintát is adna másoknak. Magyarország valóban lehetne mintaadó.

S végül mi volna a helyes politizálás Ukrajna irányába. El kell ismerni azon szükségletüket, hogy ne bombázzák szét az infrastruktúrájukat, még csak véletlenül se essen rakéta a korházaikra, ne gyilkolják őket. Senki sem szeretne ilyen országban élni, az ukránok sem. Amennyiben mégis lövik őket, minden eszközt a rendelkezésükre kell bocsátani, hogy meg tudják védeni magukat. Védekező, rakétaelfogó fegyvereket is. Ha Magyar Péter nem jut el idáig, akkor az ukránok ellenségként fognak rá tekinteni. A korházlátogatás és a humanitárius segítség nem fog hálát kiváltani belőlük, mert a szükségletük nem az, hogy miután megsebesültek ápolják őket, hanem, hogy ne kelljen megsebesülniük. 

Kép forrása Népszava, Marabu

#háború

---

---