A szerelem ablaka

Nárcisztikusok gyakran vágják párjaik fejéhez, hogy senki sem fog úgy szeretni, ahogy én szerettelek.  A rosszabbak hozzáteszik, hogy mert tudod milyen vagy. Mármint a nárcisztikkus, aki kielemezte kipszichologizálta és addigra már lealázta a párját, elvette minden önbecsülését, és amikor az mégis szabadulni akar, akkor vágja a fentieket a fejéhez. Az elemzések azt írják, hogy valójában a nárcisztikus egyáltalán nem szerette a párját, csak használta, ezzel szemben a párjaik valóban azt élték meg, hogy olykor a mennyekben jártak, hogy a kapcsolat elején az értük rajongó magával ragadta.

Erre az utóbbi aspektusra ugyanakkor kevés figyelem fordítódott, erről nem igen olvasni, mármint arról, hogy a nárcisztikus tényleg megnyitja a szerelem ablakait, tényleg képes olyasmit kiváltani, amit más nem tudott, vagyis hogy tényleg szerelmesek lettek a nárcisztikusba.

OK, lehet, hogy a nárcisztikus nem szeretett téged igazán, mert nem tud igazán szeretni önmagán kívül senkit, de te viszont szerelmes lettél belé. Még egy fokkal izgalmasabb a borderline, mert a borderline maga is tud szeretni. (A nárcisztikus becsapja magát azzal hogy szerelmes, a borderline viszont egy ideig az, aztán hirtelen kiábrándul, esetleg megint újra kezdi és így hullámzik, de valóban feloldódik a másikban, nem csak pózol.) 

Ha veszünk egy olyan félénk, vagy zárkózott, vagy túl racionális stb. karakterű embert, akit nem lehet szerelembe ejteni, hát jön a nárcisztikus vagy a borderline és csodát tesz. A történetnek ezt a részét romantikus marhaságnak tartja Dr. Ramani, és igyekszik óva inteni tőle, de itt mi most felhívjuk a figyelmet erre.

Ha úgy dolgozza fel az áldozat a párkapcsolati élményeket, mint valami ajándék, amit a nárcisztikus partnere nélkül nem élt volna meg, akkor még az életét is tartalmasabbnak tekintheti. És ha a háta közepére is kívánja volt partnerét, azaz soha többet látni sem akarja, másfelől lehet benne az az ambivalencia, hogy nem baj, hogy megtörtént, ami megtörtént. Legközelebb nem szeretné, de az se baj, hogy ezzel az élménnyel gazdagabb. Majdnem belepusztult, ez igaz, de nem bánja, hogy összehozta a sors a nárcisztikussal.

Megjelenik ebben a pozitív feldolgozásban egy másik tapasztalat is. Voltaképp nem a nárcisztikus vonásokat tartja értékesnek, azt elutasítja vagy éppenséggel sajnálja miatta volt partnerét, hanem amit e mellett megérez. Mintha volna, lett volna a nárcisztikusnak egy olyan része, ami igazán értékes, és amit érdemes megőrizni az emlékezetében, sőt, amit el lehet képzelni úgy, hogy mi lenne, ha más alkalommal, más esetben, másik dimenzióban csak ezzel kerülne érintkezésbe.

És vannak még gubancok. A nárcisztikus vagy a borderline maga is el tudja képzelni, hogy meggyógyítva, rendbehozva magát (a borderline állandóan rendbe akarja hozni magát), csak az értékesebb része kapcsolódna a másikhoz, és a másik is el tudja képzelni, hogy a nárcisztikus ezt el tudja képzelni, és ilyen módon utóbb, képzeletben megtörténhet a kapcsolódás mindkét fél részéről. Nem tudom ez érthető-e. De térjünk vissza a gubancokból az egyszerűbb pszichológiához.

Aki feldolgoz egy nárcisztikus vagy borderline volt kapcsolatot, az pontosan el tudja különíteni mi volt a patológikus viselkedés a másikban és mi volt az értékes. Amíg benne volt a kapcsolatban, addig örvényben volt, addig rángatta őt a másik érzelmi hullámzása, követelőzése, elégedetlensége, aztán erős kapcsolódása, kötődési vágya, közvetlensége, játékossága, igazságkeresése. De ha már kellő távolságba került tőle, akkor le tudja választani volt kapcsolata pozitívumait az elfogadhatatlantól. Ez jól látszik a visszaemlékezésekből, ez egy általános gyógyulási folyamat a nem-nárcisztikusok és nem-borderline-ok esetében, miután szakítottak.

Végül pedig egy gondolat arról, hogy mégis mi lehet olyan vonzó, ami a jeges szíveket is feltöri és szerelmessé teszi. Mind a nárcisztikusoknak, mind a borderline-oknak a Gyerek Én és a felnőtt intellektus találkozásában egy elbűvölő őszinteség és nyitottság az, ami elvarázsolja az átlagosan egészséges személyiséget. A nem-személyiségzavarosoknál a fejlődési szakaszok inkább lezáródnak és a tudattalanba kerülnek. Arra viszont ők is képesek, hogy érzékeljék a másik – a személyiségzavaros - forrongóbb, mozgalmasabb személyiségének mélységeit.   

 

#borderline

---

---