Mit kezdhet az ellenzék a „Jelenséggel”?

Körülbelül azt, amit Semjén Zsolt Orbán Viktorral. Ez persze nem feltétlenül vonzó mindenki számára, magam se szívesen lennék Semjén Zsolt, továbbá nem lévén egyelőre egy pártnál sem tanácsadó, csak elemzőként lamentálok.

Semjén alighanem felismerte, hogy Orbán jobb képességű, innovatívabb ember, továbbá nem volt nehéz meglátnia, hogy több embert tud megmozgatni, így aztán úgy döntött, hogy beáll mögé, segíti. Cserébe pedig Orbán hagy neki valamennyi játékteret. Ráadásul ezt a játékteret maga Orbán fogja kijelölni, bölcsen ezt is megértette. Aki nem így tett, mint Torgyán József, azt leszalámizza Orbán, amiképp Antal József is leszalámizta Csurkát, és a másik oldalról Debreczenit és Eleket.

Nagy megvilágosodás az, amit Semjén megértett a politika természetéből, és ugyanezt kéne megértenie az ellenzéknek Magyar Péterrel kapcsolatban. Persze Semjént elfogadta, beépítette Orbán, és hasonlókban nem reménykedhet minden ellenzéki párt Magyar Péter esetében, valamint abban is reménykedhet az ellenzék, hogy a maradék két évben eltűnik Magyar Péter. Bár valószínűbb, hogy sikeres pártot fog építeni, és aszerint mérlegel majd, ki mikor állt mellé az ő erősödése során.

Hogy Magyar mennyivel és konkrétan miben innovatívabb, mint az ellenzék, arról a napokban publikáltam egy írást, ezért számomra az a kérdés, hogy a többi ellenzéki párt is így gondolja-e. Ahogy Karácsony például elfogadta, hogy MZP jobban akarja a hatalmat, mint ő, így hát visszahúzódott. Ez sokakat frusztrált, utóbb még MZP elvérzése miatt mondhatni nem ez lett volna a helyes lépés, de akkor és ott… Merthogy két dologból indulunk ki: a másik akarásából és rátermettségéből. Ha úgy ítéljük meg mindkettő megvan, és nagyobb, mint a miénk, nem igen érdemes versenyre kelni vele.

Ha nem tévedek Magyar Péter akarata és tehetsége, helyzeti lehetősége is nagyobb, mint bármelyik másik pártnak, amit persze érezhetnek igazságtalannak azok, akik régóta küzdenek az Orbán-rezsimmel szemben. De ki beszél itt igazságról? MP mázlijáról, tehetségéről és elszántságáról beszélünk, nem arról, hogy okosabb mondjuk Karácsonynál. A magunk részéről ugyanis nem hisszük, hogy MP képzettebb volna nála, de hogy több düh és elszántság halmozódott fel benne, az egész biztos, amiképp a munkabírásaik sem összevethetők.  

Az egészen kispártoknak könnyebb belátni, hogy itt bizony MP elviszi a show-t, ha tetszik, ha nem, következésképp maradhatnak kicsik, eltűnhetnek, vagy beállhatnak MP mögé. Már, ha MP hagyja, és a végső kérdés még az, mit tegyenek, ha nem hagyja. De előbb még vissza a kormányzópárthoz. Orbán Viktornak sem volt kötelező beemelni a keresztény gondolatot és pártot maga mellé, MP-t sem lehet arra kényszeríteni, hogy bármelyik pártot szövetségesévé fogadja. Hosszabb távon az is lehet az egyik szög a NER koporsójában, hogy nagyon keresztényire akarta mázolni magát. A NER-ről azt állítja MP, hogy hazudik és festi magát, és ez nagyjából épp a kereszténység-máz miatt van így. A NER politikája valójában keresztény értékrenddel homlok ellentétes (szubszidiaritás, szolidaritás, szerénység). MP minden városban, ahol fellépett elmondta, hogy nagyurak felülről döntenek, bántják a népet és dőzsölnek.

A nagyobb ellenzéki pártoknak nincs esélyük MP szövetségeseivé válni, hisz MP épp azzal kísérletezik, hogy összeboronálja őket a Fidesszel. Az idő megérett arra, hogy ezt az üzenetet elfogadja a társadalom. Némileg igazságtalan összemosás ez, de mióta igazságos a nép?

Nagyon érdekes megoldás lehet az, ha olyanok támogatnák MP-t, akikből MP egyébiránt nem kér. A kérdés ugyanis úgy szólt, hogy mit tehet az ellenzék a mostani helyzetben. Hát ennyit. Valakinek támogatónak is kell lennie, nem lehet mindenki fővezér, és egy ilyen magatartásban van ráció.   

Forrás: nepszava.hu

#MP

---

---