A nárcisztikus humora

A Fidesz beszédírói a legalacsonyabb és a magasabb szintű humor közé lövik be magukat, s ha felállítunk egy skálát, abból is inkább az alsóbb szintekre. Nézzük azonban miként működik a legalacsonyabb szintű nárcisztikus humor, amire talán a legjobb példa a náciké, melyet a Fidesz nagyon tudatosan kerül. 

A náci Németroszág hitlerista elitje összehozta a göbbelsi propagandahumort. Ez a már meglévő zsidókat kifigurázó élclapokra épült, melyekben a zsidók külseje csámpás, esetlen, arcuk csúnya, élveteg, primitív, buta, ösztönösek és primitívek. Leni Riefenstahl teljesen meg volt döbbenve, mikor a megalakuló Izrael fiait erőteljes, egészséges férfiakként láthatta, addig ugyanis meg volt győződve arról, hogy minden zsidó biológiai torzszülött, ahogy azt a náci propaganda elhitette. Sokan humorosnak találták ezt a fajta dehumanizációt, és azért, mert a legalacsonyabb szintű humor mozgatója a nálunk nyomorúságosabbak feletti felsőbbrendőségérzetből származik.

Lépjünk egyet előre, mely humor már nem fajelméleti, nem a másik nyomorúságát akarja kiröhögni, hanem már a nevetés világába visz. Ám a nárcisztikus humor fejlettebb fajtája is előítéletes, csak nem biztos, hogy ez az előítéletesség kibontakozhat addig, amíg valaki kisebbségben van és nincs a kezében a hatalom. Érdemes orvosi lóként megvizsgálni a Fidesz kommunikációjának humorjellegzetességeit. Az ellenzéki időszakban egyáltalán nem derült ki, hogy nárcisztikusság bújkálhat a háttérben.

A dakota közmondások és székely viccek Fidesz általi népszerűsítései, még csak a csoportidentitás eszközei voltak. A dakota viccekkel létező hatalmat kellett kritizálni. Ha a hatalom rossz, olyan, mint egy döglött ló, a dakoták bölcsessége releváns, a döglött lóról le kell szállni. Erős képek, szimbólumok, humoros magabiztosság, e nélkül nehéz hatalomba kerülni. A rivális egy döglött ló, vegyük észre barátaim.

Jöttek a székely viccek, melyek nem csupán a beszédek pihentető részeit láttak el. A beszédek bonyolultabb mondanivalóit megtörve hirtelen általános székely bölcsességeknek mindannyian a birtokosai lehettünk.

Ám mégis leginkább ellenzékiként jelent meg a nárcisztikus arcéle Orbán Viktor beszédíróinak, amikor 2002-ben megtudhatta az ország, hogy „a haza nem lehet ellenzékben”. A székely és dakota közmondások 2010-től tűntek el, mikor a párt kétharmadot ért el, aztán dominánssá válása után megszületett a NER. A NER-t jogosan neveznek egyesek Nárcisztikus Együttműködési Rendszerének. (Az elnevezés Bánki György pszichiátertől származik.) A NER humora már tükrözi a nárcisztikusságot, mert felülről lefelé pozícionál. Van ugyan még egy csavar benne, amire mindjárt visszatérünk. Az érett személyiség pont fordítva működik, minél inkább hatalomra kerül, annál kevésbé humorizál lefelé, de alighanem a politikusoknál van egy korlát, nem engedhetik meg maguknak az érettebb humort.

A nárcisztikus humora mögött mindig agresszivitás lappang. Ez az agresszivitás, frusztrációból származik, és teljesen jogos lehet, ha valakit tényleg frusztrálnak, ha a gonosszal szemben kell megnyilvánulni. Az agresszív attitűdöt a humor elrejti, éles lényeglátására a borderline fogadókész, mert mindketten feketén-fehéren látják a világot, és ha épp ugyanazt tekintik ellenségnek, nagyon érteni fogják egymást.

A borderline ugyan nem humorizál, de érti a viccet. Kettőjük dinamikájában azonban bekövetkezhet, hogy a borderline valamikor vált és a nárcisztikus egyoldalúságát látva elidegenedik tőle. A ciklus igen hosszú ideig eltarthat, egy nemzet életében akár évtizedekig is. Kialakulhat és stabilizálódhat a nárcisztikus politikai elit és az ő borderline szavazóbázisa.

A NER nem fajelméleti alapon bánt másokat, de ideológiai magabiztossággal nézi le az összes övétől eltérőt, mindent ami moralizál és nem a közvetlen haszon alapján gondolkodik. S kétségbe is vonja azt, hogy létezik más gondolkodás a Maslow-piramis alsó szintjein kívül. Ez nem egy értelmiségi attitűd, nem egy egyrészt-másrészt mentalitás.

A NER ugyanakkor nem csak az ellenfeleit nem tekinti partnernek, de a rá szavazókat sem. Nem volna nárcisztikus, ha fontosnak tartaná a kisembert, ha bárkiről azt gondolná érdemes a maga nagyságához felemelni. (De erről majd másutt írnék többet.)

A NER ideológusai legyenek azok médiaemberek vagy aktív politikai szereplők, mindig humorizálnak. Van a humorukban valami barbár  vonás, alulról jövő, az intellektust lenéző populizmus. Elitellenes elitség. A Nyugat alulról lenézése, az LMBTQ-hullámok és más humanista elképzelések agnormalitásnak nevezése, megvetése. A NER humora megvető. Kipécéz és megsemmisít. Van igazságmagva és mindig agresszív, lefelé irányuló humor. Brüsszel is alattunk van, Von de Leyen is, Soros fia is. 

Nézzünk néhány NER példát. 2013-as beszédében Orbán Viktor így fogalmazott: „Az államadósság persze, tisztelt Hölgyeim és Uraim, még mindig magas, ha a szánkig nem is ér már, de szügyig még benne állunk, hogy az ördög vinné el azokkal együtt, akik összehozták, de nem viszi, így ez a munka is ránk marad.”

Kívülállóként a mondat nem tűnik humorosnak, de azzá válik, ha belehelyezkedünk a csoportidentitásba. A saját csoport tökéletessége abból derül ki, hogy még mindig magas az államadósság, de „mi” már ezt részben javítottuk. Ez egyúttal felülpozícionáltság is. A feljogosítottság pedig a mondat utolsó részéből derül ki:  „ha az ördög nem viszi el őket”, márpedig nem viszi, a Fidesz feladata a pokol fenekére küldeni őket. Mármint az ellenzéket.

A közösségből való kitaszítás motívuma más nyugati politikában is megfigyelhető, a másik megsemmisítésének joga viszont erős nárcisztikus beütésre utal. Nyilván nem az elmúlás rezignált szemüvegén keresztül humorizálást várjuk el a politikai szférától, a melankólia legyen a költők világa, de azért a rivális eltaposása középkori attitűd, a röhögés szintén. S minél szerencsétlenebb állapotba kerül a rivális - az ellenzék -, a humor akaratlanul is annál alantasabbá válik. Nézzük kicsit a másik oldalt is.

„A liberálisok nagyon toleránsak, csak a fasisztákkal szemben kérlelhetetlenek. Ja, hogy rajtuk kívül mindenki fasiszta? Arról ők nem tehetnek. Igen, meg kell értenünk, hogy a liberális politika csak kétféle véleményt ismer: az övét és a helytelent.” Ebbe a 2015-ös Orbán Viktor-i beszédben fel sem merül, hogy vannak olyan liberálisok, akik nem tartanak mindent fasizmusnak, ami nem egyezik a véleményükkel. A fekete-fehér hasításos világkép kinek fog leginkább imponálni?  

Kétségtelen azonban, hogy léteznek a liberális oldalon is nárcisztikusok, és az ő agresszív poénjaiknak hálás tapsolói a liberális oldalon lévő borderline-ok. A személyiségzavar nem ideológiafüggő. Csak árnyalatnyi különbség van a két humor közt. A liberálisoké - ahogy azt a miniszterelnök kifogásolja - valóban felülről indít, a konzervatív- új populista viszont alulról. (Aki több példára kíváncsi az alulról induló, s aztán mégis magas lóról lenéző humorra, az tanulmányozhatja Bayer Zsolt írásait.)

Egy magasabb humorszinten megfigyelhető, hogy mindig a hatalom van kipécézve, függetlenül attól, hogy ki és milyen politika van felül. Aztán a magasabb humorszinten a merevség mindig céltábla. A rossz érvelési technika is. Az abszurditás is. A legmagasabb szintű humor nem a viccek mesélése, hanem a helyzetkomikumok felépítése vagy azokra való váratlan reflexiók. A legmagasabb fejlettséggel bíró személyiségnél az önirónia lesz a humor tárgya. Ennek is van nárcisztikus verziója, mert van, aki amolyan celebként azt vallja, hogy mindegy mit beszélnek róla és ő mit magáról, csak beszéljenek.

#borderline

---

---