Bizonytalanságérzet a fontosabb kapcsolatokban

Mindenkinek az életében vannak csalódások, hiszen más kialakulatlan emberekkel találkozunk, akik akarva vagy akaratlanul megsértenek. Olyan intézményekben dolgozunk, melyek akarva vagy akaratlanul, de hibákat követnek el. A borderline-ok nehezen viselik a csalódásokat. Mit nehezen, elviselhetetlen a számukra. És ezek az érzelmek arra bírják őket, hogy ha csak lehet ne kelljen újra átélni őket. Nagy irányváltásoktól remélik a megbékélést. Aztán újra mindazt átélik, amit korábban. 

Nehéz megérteni, hogy miért vetik bele magukat kockázatos dolgokba, ha egyszer pont a kockázattűrésük alacsony. Miért válnak rajongóvá, szerelmessé, bizakodóvá, kockázatvállalóvá és sok esetben valamilyen szerhez nyúlóvá és szenvedélybeteggé. Az öngondoskodás megtanulása náluk az életben maradás tudatos útja. Másnak nem kell feltétlenül odafigyelnie arra mennyit alszik, mit eszik és mit vegyen fel ruhaként. Az átlagemberek támaszkodhatnak az ösztöneikre és a konformitásaikra. A borderline-ok viszont mindezt tudatos szintre emelik. Sokkal tudatosabbak, mint bárki más, de tudatosaknak is kell lenniük. Így fejlődnek.

Ám attól még, hogy fejlettebbek másoknál, még nem következik, hogy az alap problémát meg tudják oldani, ez pedig az, hogy minél szorosabbá válik az érzelmi kötelék valamivel vagy valakikkel, s pláne egy romantikus kapcsolatban valakivel, annál biztosabb, hogy megjelenik  a másik vélt vagy valós hibái láttán a másik elviselhetetlensége, a féltékenység, a harag és az impulzív viselkedés és a továbblépési vágy. Mindeközben pedig a szorongás, hogy elveszíti a lába alól a taljt, ha megváltoznak a dolgok, ha megtörténik a szakítás. Minél inkább borderline valaki, annál kevésbé tudja uralni ezeket az érzelmeket, de mindannyiunkban vannak ilyen érzelmek, ezért nem lehetetlen felfedezni ezeket magunkban és megérteni azokat, akikben túlvezéreltek.

Az érzelmi kapcsolók olyan érzékenyek lehetnek, hogy ok nélkül is bekapcsolnak. Van egy távcsengőnk a kertkapunknál. Általában jól működik, de néha akkor is csöng, amikor senki sem nyomja meg odakint a gombot. A borderline akkor válik érthetetlenné a környezete számára, mikor épp hibásan működik.

A tapasztalat pedig, amit a borderline átél a ciklusok során a kapcsolatai széteséséről, a munkahely váltásokból, a terapeuták lecseréléséből stb. elvezetik őt egy olyan ismerethez, hogy már a folyamat kezdetén el tudja képzelni, hogy milyen csalódás lesz a vége. Mert mindig az szokott a vége lenni. Ezen a gátláson fejesugrással tud urrá lenni, de így is valahol hátul megjelenik az összeomlás jövőbeli képe, melyet nem tud elfojtani. A borderline gyakran emiatt szorong.

Míg az átlagemberek élik a mindennapjaikat és terveznek, közepes az időperspektívájuk, addig a borderline időperspektívája tág, látja a véget, vagy épp nagyon szűk és csak a jelent érzékeli és nem akar törődni a holnappal. Amikor középtávon kezd el tervezni, minden rémesen bonyolulttá válik. Lehet foglalkoznom kell még a borderline-ok időperspektívájával részletesebben is, most inkább csak arról szerettem volna írni, hogy a borderline öszeomlik, ha elhagyják és már a legelején tudja, hogy el fogják hagyni. Elviselhetetlen a számára, ha egy munkahely nem működik etikusan, és már a legelején tudja, hogy rá fog jönni mennyi etikátlansággal működik körülötte a szervezet.

Ez maga a pokol.

De van itt valami tévedés is. A borderline-ok már ugyan nem tudnak visszamenni a „normalitásba” és felvenni azt a homályos szemüveget, melyet mi hordunk, de nincs igazuk abban, hogy törvényszerű volna, hogy mindig mindennek össze kell omlania. Felismerhetnék például azt, hogy a dolgok rajtuk kívül és tőlük függetlenül is mennek a maguk útján. Spirituális törvényeknek engedelmeskedve. 

Kép forrása itt.

#borderline

---

---