Jeges szív

A pszichológusok által feltárt állapotok szenvedést takarnak. Lehet és kell is segítenünk egymáson, ám evolúciósan a defektjeink tudnak adaptívak lenni, azaz hasznosak az egyén, sőt, hasznos a társadalom számára. A tendencia az, hogy a társadalom egyre műveltebb, az érzékenyítés halad és így a velük szembeni védekező mechanizmusaink is – már amikor szükség van erre – fejlődnek. Az önismeret, mint személyiségfejlesztési kívánalom pedig divatban. A borderline-ok önismereti törekvése példamutató. A jeges szív állapotában nagyon letisztult a gondolkodásuk, utóbb viszont rájönnek, hogy tévedtek.

Einstein autista vonásait mindannyian ismerjük, az autisztikus személyiség zsenialitása abban rejlik, hogy nem befolyásolják őket konvenciók, eredetiségük titka az, hogy látják azt is ami van, nem csak a már meglévő konstrukciókat. Ha a kettőt tudják integrálni – mármint a saját meglátásaikat az addig felhalmozott tudással -, akkor a zsenialitásuk a közösség hasznára válik.

Erikson, az egyéni fejlődési szakaszaink kutatója a történeti pszichológiai munkájában felismerte Hitler és Luther közti hasonlóságot. Válhat tehát valaki hasonló karakterrel, hasonló frusztrációkkal Lutherré is, Hitlerré is. József Attilát pedig félrekezelték, skizofrénnek tartották, pedig borderline volt, a borderline tehát a nemzet legnagyobb költőjévé válhat. (Nem lennék meglepve, ha Petőfiről is hasonlók derülnének ki, elvégre állítólag elég nehéz ember volt.) De a skizofrének sem mindig negatív figurák, gondoljunk Jean d’Arc-ra, a látomásait követő harcos amazonra, akit az Egyház utóbb még szentté is avatott.

Meggyőződésem még, hogy számos igen kiváló menedzser súlyosan nárcisztikus, és ismerek olyan politikust, akire illik a szociopata jelző, azaz olyan mint Woody Allen a Zelig című filmben. Nincs egyénisége, kaméleonként alakul a környezetéhez, a pszichopata vonások miatt pedig úgy tud hazudni, mintha könyvből olvasná. Ahol te a lelkiismeretfurdalásod miatt elakadnál, ő mosolyog, mert egyetlen dolgot élvez, hogy mást irányít. A csak az erőből értő politikusnak igazából hiányzik a lelkiismerete, empátiája sincs, azt gondolja mást is csak az erő korlátozza és senkinek sincs belső magva, de ez a politikus lehet nagyon hasznos is a környezete számára, ha épp a világban rá van szükség.

Ezek a tulajdonságok mind környezetfüggően hasznosak vagy károsak, alkalmasint az egyén sikerességét, túlélését, kreativitását szolgálják. A borderline jeges érzelme sem kivétel ez alól, van olyan helyzet, amikor az, ha valaki semmi másra nem koncentrál csak az elutasításra és az önvédelemre, olyan erőforrásokat mozgósít, melyek  biztosítja számára az eredményességet, szemben azzal, aki elkezd dilemmázni, meg egyrészt-másrészt keresni az igazságot. A borderline, amikor a jeges szív állapotába kerül kognitív stresszben van. Nem néz és nem hall, nem tereli el a figyelmét semmi, egyszerűen elutasít. Az állapot tarhat néhány percig, néhány napig, de akár évekig is. (A környezet a gyors váltást nem tudja követni, mikor egyik pillanatban még jeges ellenségességet tapasztal, a következőben pedig mintha semmi nem történt volna. Ráadásul a váltást nem a külső körülmény okozza, a borderline érthetetlen okból kapcsol ide vagy oda.)

Tudjuk az elutasítás és elfordulás magyarázatát – csecsemőkori elhagyatottsági regresszió -, de ennek a magyarázatnak nincs különösebb relevanciája abban, amiről most szólunk. Ha anyatigrisnek kell lennie, a borderline lesz a legjobb anyatigris a világon. Ha szembe kell szállni a gonosszal, a borderline lesz a legelszántabb, legelkötelezettebb. A borderline jeges elutasítása semmiféle erkölcsi problémát és akadályt nem érzékel megvalósítandó cél és az oda vezető út közt. Mivel teljesen biztos az elutasításában, semmilyen eszköztől nem riad vissza. Győzni akar, nem meghalni. Épp hogy nagyon nem akar meghalni. Többnyire csak menekülni akar, de néha manipulatívnak és bosszúállónak tűnik.

A jeges letisztultság ha rögzül, akkor boszorkányossá változhat. A jegesség, kemény, világos, csillogó, éles, tiszta tudatállapot. A borderline nem élvezi a hatalomból származó kompetenciát, mint a nárcisztikus, vagy a pszichopata, nincsenek úgy fertőzött gondolkodási szigetei, mint a skizofrénnek, a borderline-t „csak” az igazságérzete hajtja, ezért szűkül be a tudata. Sajnos az igazságérzetében nem mindig bízhat. (Innen a szomorú összeomlás, amikor ráébred, hogy az érzelmei becsapták, a dolgokat rosszul értelmezte, a reakciók eltúlzottak voltak.) Amikor minden énrészét a feladat elvégzésére összpontosítja, amikor mindent és mindenkit, ami vagy aki zavarhatná a célja elérésében ellenségnek tart, amikor minden zavaró körülménnyel szemben megszűnik az empátiája, nos, akkor a borderline kifejezetten veszélyessé válhat. Aztán mégis könnyen átválthat empatikusba, megértőbe és megbocsátóba, ezek az érzések szélsőségesen hullámozhatnak és irányíthatják.

A kiterjedt kegyetlenség nem szándékos, nem eleve eldöntött és nem gonoszságból születik. A borderline nem akar gonosz lenni és nem élvezi, ha ártatlanokat sért, csak átmenetileg nem látja őket. Elég sokszor előfordul vele, hogy amikor zavarják a köreit nem tud odafigyelni az „ártatlanokra”. De ez a jeges hidegség pótolhatatlan erőforrás, amikor a túlélésről van szó, vagy amikor a gonosz elleni harcról. Gondolják, hogy Kertész Imre Sorstalanság című önéletrajzi írásában a szerző maga életben maradt volna, ha a környezete szenvedéseire figyel? Bár nem hiszem, hogy Kertész borderline lett volna, de a sorstalansága stimmel. A borderline sorstalan, mert az érzelmei nem engedik a világ nyugodtabb, komplexebb befogadását. Megtanulni ugyanakkor meg tudja, ahogy a láb nélküli ember is megtanulhat járni műlábbal, de az élete csapódás egyik identitásból a másikba, egyik kapcsolatból a másikba. Mikor épp elutasítja az egyik helyzetet, akkor hatja át a jegesség.

Bónus a Jégvarázsból, de ne higgyük, hogy a Walt Disney giccsnek igaza volna,  véglegesen a jeges szív nem olvad fel, a borderline-nál mindig visszafagy: https://www.youtube.com/watch?v=5KRsB0-eQJc #borderline

---

---