Zsolt Péter elemez: Brüsszeli etetőládák

Csányi Vilmos féle etológiai példával fogom megindokolni mi lehet a következménye annak, ha Brüsszel elzárja a pénzcsapokat.

Néhányan azt vizionálják, hogy az Orbán-rendszer bukása már rég megtörtént volna, ha Brüsszel átlátja miként foglalta el az államot a Fidesz, és hogy bármilyen állami vagyont miként játszik át magánba, megfejelve a joggal való visszaéléssel a rendszerváltás utáni új piaci szabadrablást. Ha Brüsszel idejekorán elzárta volna a csapokat, nem épül ki ilyen leuraló módon a NER. Ezt pedig megtehette volna, hiszen a tisztességes verseny biztosítása az Eu-n belül kikényszeríthető a tagállamokból. Lehetséges, hogy a kritika Brüsszellel szemben igaz, de amennyiben most zárja el a pénzcsapokat az infláción és a nép elnyomorodásán kívül egy másik mechanizmus is kialakulhat: az agresszió. Ennek megértetése végett kell egy etológiai példához visszanyúlnunk.

Jean Goodall-t mindenki szereti, én is. Ő egy elkötelezett asszony, sok jót tett a világban, saját alapítványa jótékonysági, és a majmok iránti szeretete is vitán felül áll, ha valaki megmenti a csimpánzok élőhelyeit akkor az ő. Mégis, amikor fiatalon meg akarta figyelni a csimpánzokat és szörnyülködve megállapította, hogy nem olyan jók, mint azt hinni szerette volna, mert háborúznak és gyilkossá vállnak, a leg brutálisabb dolgokat  követik el egymás ellen, akkor csak az nem merült fel benne, hogy ezt a helyzetet épp ő hozta létre.

Az történt ugyanis, hogy könnyebben megfigyelhessék az állatokat, ételt helyeztek ki az őserdőben. Míg a csimpánzok addig kis csoportban elszórva táplálkoztak, most összejöttek az etetők körül, ráadásul ezek az etetők nem mindig voltak nyitva. Mindkét elem fontos. Ha korlátlan élelem állt volna rendelkezésükre, nem frusztrálódnak, nem lesznek agresszívek, így viszont gyilkolni kezdték egymást.

A csimpánzok tehát, ahogy az emberek is nem békések vagy agresszívek, hanem ezek is meg azok is. Főként kialakult csoportkultúrájuk, szokásaik meg a környezeti hatások függvényében ilyenek vagy olyanok. Nem térek ki azokra a kutatásokra, amelyek mára bizonyítják, hogy még a csimpánzok is képesek az igazságérzetre, vagy hogy egyes csoportjaik eltérnek más csoportokétól, tehát kultúrájuk is van. (ld. erről Frans de Waal-t a TED-en.) Maradnék az egyszerű összehasonlításnál, Brüsszel etető ládáinál, és akinek nem inge, ne vegye magára a párhuzamot.

Véleményem szerint a Fidesz elitje nem volt azon a kulturális szinten, ami jól tudta volna kezelni a pénzbőséget. Tegyük hozzá, nagyon kevés olyan példát tudunk, ahol az elit jól tudott bánni a bőséggel. A pénzcsapok elzárása pedig nagy valószínűség szerint marakodást idéz elő. Gulyás Gergely megszólja Mészáros Lőrincet, Pesty László comming out-tol, a jegybank vezetője előremenekül és vádol stb. Nem gondolom, hogy ez nekünk magyaroknak jó. A szűkülő erőforrásokért való harcban sokkal jobban sérülünk mi, akik ebben a hierarchiában alul vagyunk. Ha közgazdász lennék, alighanem amellett érvelnék, hogy a válságban miért a szegények fizetnek, ám ahhoz nem értek, inkább maradnék a saját szakmámnál, a szociálpszichológiánál.    

Amellett érvelnék, hogy az etető ládák tették lehetővé a „kettős állam” kiépítését, ami annyit tesz, hogy a bürokrácia beállítható az elit szolgálatába anélkül, hogy ezt a társadalom képes volna dekódolni. Másképp miért titkosítana az állam egy csomó mindent, amit aztán a bíróság – ez ugyan szintén az állam része – mégis kiadatásra ítél. A források elosztása miért központosított? Miért fontosabb az, hogy ne kapjanak például a Norvég civil Alaptól pénzt olyan civilek, akik nem függnek a kormánytól, ha nem az a lényeg, hogy csak a kormányhoz közeli civilek kapjanak? Miért akarják az iskoláknak adományozó pénzeket a tankerületi központokhoz irányítani? Miért nem akarunk csatlakozni az Európai Ügyészséghez, ha nincs takargatnivalója az elitnek és végül vajon nem a rendszer egészének lekoppintásai az olyan kisebb ügyek, mint Schadl-é? Vajon nem esett csapdába jónéhány intézmény, ami ilyen formában ha nem is magánérdekeket, de politikai érdekeket szolgál? (Előbbi esetben stte capture-ről, utóbbiban society capture-ről beszélhetünk.)

Ráadásul megfigyelhető egy olyan mechanizmus is, hogy a meglévő  erőforrások központosítása és ennek társadalmi elfogadtatása után az államosított vagyon és pozíciók aztán magán alapítványokba kerülnek. A dolgok elveszítik közpénz jellegüket, vagy ahogy a Pál utcai fiúkból tudhatjuk, einstandolás történik. Még az alapítványi formák is nálunk a politikai logika uralma alá kerültek, azaz mozgatórugójuk a politika saját embereinek beültetése, a kontroll gyakorlása és a függelmi viszonyok korrupciós lehetőségeinek beépítése. Nem állítom, hogy mindig előre megfontolt szándékkal történik a korrupciós kapuk kinyitása, de a végeredmény gyakran ez. (Ld. pl. a Corvinusról kirúgott docens esetét.) A szocializmusban ezek a mechanizmusok már természetessé váltak, ma is ismerősek a magyar társadalom számára, sokan épp ezért vagy közönnyel fogadják, vagy elhiszik, hogy itt a szakmaiság, a hatékonyság nevében történnek a dolgok, mert valóban jó volna ezt hinni, vagy cinikusan azt mondják, hogy mindenütt ez megy a világban, nincs itt semmi látnivaló.

A Nyugat viszonylag nehezen értette meg, hogy a posztkommunista utódállamok számára ami az államé, az azé, aki el tudja lopni. Ezért nem tudott mit kezdeni azzal, hogy a pénzesőt megsarcolják, de ha még ezt értette is, mert az afrikai segélyszállítmányokkal hasonló dolgok történnek, de azt végképp nem értette, hogy az így megerősödő elit épp abból szerez politikai tőkét, hogy vele szemben válik ellenségessé. Ez hungaricum.

Ha visszatérünk az etetőláda hasonlathoz, az őserdőben a láda körül összesereglettek mikor szembesültek azzal, hogy a láda hol nyitva van, hol csukva, haragra gerjedhettek az emberrel szemben, aztán haragra gerjedtek egymással szemben. Mivel mi nem majmok vagyunk, hanem emberek, nem csak az erőszakhoz értünk, hanem fejlett kommunikációval is bírunk, tovább társadalmi szerkezetünk sokkal komplexebb, demokráciánk van, ezért a reakciónk kommunikációs és intézményátalakítások síkján történik. Ám minél kevesebb pénz érkezik, és minél telhetetlenebbé válik ezen pénzekhez eddig hozzáférő elitünk, annál inkább valószínűsíthető, hogy felüti a fejét az erőszak. A frusztráció erőszakot szülhet, ez egy alap szociálpszichológiai tétel. Számos kísérlet megerősíti, amiket most nem idéznék be.

A bőség okos és igazságos felhasználása nagyon fejlett elitet igényel, másként szétesik a társadalom mikor szűkülnek a források. Valószínű, ill. biztos is vagyok benne, hogy a társadalom egésze nem úgy reagál, mint a farkasfalkák, azaz nem vállalják az önkéntes éhenhalást a hierarchiában alacsonyabb szinten lévők, csakhogy az alfák megmaradjanak. Már a majmok sem így reagálnak. A majmok is, az emberek is ilyenkor inkább szétverik az egész rendszert és megpróbálnak másokkal valami mást összeeszkábálni. Ez is egy jó evolúciós stratégia, az igazságtalan szétverése, és egy új felépítésének kísérlete, ami mikor elromlik megint szétverjük. A következő lépés már nem a forradalmi hullámokban fejlődés, hanem a szerves. Ezt inkább szeretik a valóban konzervatív gondolkodók, de e cikkben nem kívánunk a politológia felségterületére továbbmenni. 

Kép: Getty Images

#agresszió

---

---