A személyiségzavarosok hozzátartozóinak zavarai

Nem csak társaslények, de hálózatos lények is vagyunk. Kimutatható, hogy például, ha a barátom barátja elhízik, mennyivel nagyobb a valószínűsége, hogy velem is ez fog történni. Az okokat a statisztikus matematika nem tudja feltárni, csak a korrelációt. Talán azért hízunk el mi is, mert ebben a hálózatban megváltozik az életmód, túlhajszolttá válunk, túlstresszessé, vagy épp ellenkezőleg feladatnélkülivé. Az elhízási fertőzés csak valaminek a tünete, mely barátok közt egyszerre jelentkezik, de az is lehet, hogy barátom átveszi a barátja zabálási szokását, megváltozik az ízlése, és ezt én mint a divatot leutánzom.

A személyiségzavaros hozzátartozója mentálhigiénés egészségének rombolásának hatása alatt van. Egy borderline gyereke nagyobb valószínűség szerint lesz maga is borderline, de például ha párkapcsolatról vagy testvéri kapcsolatról van szó, már más a helyzet. A romantikus kapcsolatnál a nem-borderline (és a nárcisztikusnál a nem-nárcisztikus) inkább elhallgatni fogja párja viselkedését, tehát nem adja tovább a lelki fertőzést, de valami mást biztos tovább ad, erre még visszatérek. A testvéreknél más mintázat is lehet, a testvérek személyiségfejlődését is szolgálhatja a nárcisztikus vagy borderline, mert nagyobb rálátása van az életre és lehetősége van a határmegvonásra. Szülőnek gyerekkel szemben, ha csak nem mond le róla és nem tagadja ki, de az is sérülést okoz, kevés a játéktere. A romantikus partnereknek pedig szintén nincs meg a lehetősége a határkialakításra, ha csak nem szakítanak avagy élnek együtt úgy, mint gondozó a gondozottal. De nem hiszem, hogy ez párkapcsolatban működhet úgy, hogy ne legyen káros hatással a "gondozóra" is. A testvéreknek viszont megvan a lehetőség a törődés és távolságtartás sérülésmentes beállítására. Még jobban is, mint gyereknek a szülőjével szemben, ha a szülő a személyiségzavaros. Összefoglalva tehát a közelségi kötelékek, a szakítási lehetőségek azok a kemény struktúrák, melyek meghatározzák a nem-borderline nem-nárcisztikus  szabadságát és ezektől függ, hogy az érintkezés mennyire ártalmas, esetenként még hasznos is.

Ha szorosan össze vagy kötve egy személyiségzavarossal a személyiségzavaros mindenképp abuzálni fog, ennek következtében te mindenképp neurotikus leszel. Félszeg, elzárkózó, visszahúzódó, sérülékeny, túlérzékeny. El fogod veszíteni a barátaidat. Csapdában fogod érezni magad. Hozzátartozódról mesélni azért sem fogsz, mert úgy sem hinnék el amit mondani tudnál meg vedeni is akarnád a hozzátartozód, tehát te is egy hamis homlokzatot fogsz építgetni. Kapcsolatodban óvatossá fogsz válni, mert állandóan készülnöd kell a rád váró villámokra, de hiába várod őket, azok mindig váratlanul érnek. A személységzavaros minden kirohanásánál sérülni fogsz. El is gondolkodsz a részleteken, mennyiben van igaza, és mindig lesz igazságtartama a vádaknak, ezért mindig csökkenni fog az önbecsülésed, és mindig igyekezni fogsz megfelelni, kijavítani magad, noha ez úgyis reménytelen vállalkozás lesz, mert a hozzátartozódnak nem veled van igazán baja, hanem magával.

A nem-személyiségzavaros nem tökéletes ember, de ha benne marad a helyzetben, nem fejlődni fog ettől a kapcsolattól a személyisége. Például ha borderline a partnered, te is hasításokkal fogsz védekezni. Ez úgy történik, hogy a partnered egyes viselkedéseit negligálod, elfojtod, nem akarod meglátni. Nem is történtek meg azok a dolgok, nem akarsz róluk tudni, vagy csak értelmezhetetlenek, ezért fátylat borítasz rá. Kis dolgokkal nem akarsz foglalkozni. Azzal hitegeted magad, hogy ugyan megtörtént, de legközelebb  biztos nem történik hasonló. Lehet ezért ér villámcsapsszerűen a legközelebb.

Noha a helyes viselkedés az volna, hogy a személyiségzavaros partnered viselkedését dokumentálnád, email-jeit például elmentenéd. Azért volna szükséges a dokumentáció, mert a másik azt fogja állítani, hogy másként történt. 

Pocsék dolog persze arra fordítani az energiánkat, hogy ha szükséges meg tudjuk védeni magunkat, de ez a helyzetből adódó kényszer. Az intimitást teljesen szétveri és persze, hogy egy egészséges személyiség építené az intimitást, de a személyiségzavarossal épp ez lehetetlen. A hasítás eredendően épp a borderline önvédelmi technikája, de lám átadja a partnerének is – legalábbis, míg nem mond le az intimitásról.

A nárcisztikus is, ha nem is a hasítást váltja ki a partneréből, de a felmentések keresését igen: "csak ideges volt, azért viselkedett úgy", "túl stresszes most az élete", és hasonló magyarázatok mentesítik a partnert a felelősség alól. A nem-személyiségzavaros személyisége sem épül tehát a viszonyban, utána , ha szakítottak esetleg igen. Mert nem benne lenni bűn, hanem benne maradni.  (Ajánlom még Dr. Ramani Durvasula Menjek vagy maradjak c. könyvét. A könyv megértően kezeli a kapcsolatban maradók helyzetét is.) #borderline

---

---