Van egy könyv (Randolph M. Nesse),
amiből sokat tanultam, de most nem ezt szeretném felmondani. Nem is a
depresszió, mint evolúciós téma érdekel a legjobban, hanem a nárcisztikus és a
borderline. A könyv alapgondolatát azonban átvenném, e szerint az evolúciós
megközelítésekből 1. gyakran megérthetjük, hogy bizonyos zavarok miért olyan
tartósak, miért nem szelektálódnak ki, 2. ettől még ezek patológiák, de
legalábbis szenvedést okoznak és segíteni kell rajtuk. 3. A gondolat körkörös
is, mert ha megtudjuk, hogy evolúciósan van valaminek funkciója, akkor
önmagában ez a tudat is segít, hisz nem kell magunkat selejtnek tartani. Nem egy
rosszul sikerült elcseszett mutáció a borderline és a nárcisztikus, ha így
volna nem volna olyan tartós, nem találkoznánk olyan sokszor jellegzetes
mintázataival - mondja az evolúciós okoskodás.
A borderline-okat külső szemmel nézve valami olyan érzésünk
lehet, hogy igen értékes dolgok mennek bennük veszendőbe. Tehetségük nem bontakoznak ki képességeik szerint. De tegyük fel a kérdést valóban veszendőbe megy? És most nem az olyan kivételekre gondolunk, mint Angelina Jolie. Ez az érzésünk abból
származhat, hogy a borderline-nak a cselekvéssel vannak gondjai, kitartással,
identitással, összeomlással, negatív énképpel, szörnyű lelki fájdalmakkal. Az egészséges személyiség általában úgy képzeli,
hogy megszületik a gondolat és azt követi a kivitelezés, ez az emberi működés
sajátja. Van tervszerűség az életünkben, hogyne lenne: elhatározzuk, hogy
többen összefogunk, és felépítünk egy házat, és jön az építészmérnök, a
kivitelező, a hatóságok és a melósok, és tényleg felépül. Az ember egy tervező
lény, amit elképzel, azt meg is akarja valósítani. A gondolat (szavak) vannak előbb. A borderline-nál ne keressük a
beszédaktust. A szavakból nála nem következik feltétlen cselekvés. Ha a szavak rosszak talán, ha a szavak jók, szinte biztosan nem. Gyakran tudja mit kéne tennie, nem ezzel van a gond, hanem, hogy nem teszi.
Az átlagember sem olyan tökéletes azért. Sokszor valahogy
cselekszünk, és abból jön a gondolat, az értelmezés. A borderline néha lebénul,
nem tud cselekedni, máskor saját cselekvését egyáltalán nem úgy kezeli, mint mi,
azaz nem önigazoló módon. Sőt, míg a nem-borderline saját cselekedeteit megfigyelve
ismeri meg magát, a borderline minél többet figyeli a cselekedeteit, annál
kevésbé tudja ki is ő. Ezért aztán az olyan nagyfokú igény az önismeretre,
ezért fordul aztán a pszichológusokhoz, ezért olyan fogékony a spiritualitásra.
Az első evolúciós kérdés, hogy a közösségeknek mennyire van
szüksége arra, hogy valaki a hibákat azonnal érzékelje? Mert a borderrline nem
csak magában érzékeli, hanem a másik emberben, a csoportban, a nemzetben, a
világban. Könnyű belátni azonban, hogy a közösség számára rendkívül hasznos, ha
vannak olyan tagjai, akik éleslátóan hívják fel a hibákra a figyelmet. Egy
autószerelő esetében nem kíván különösebb igazolást miért ér sokat az a
szakember, aki hamar megtalálja a hiba forrását. A borderline is hasonlóképp hasznos. Ő akaratlanul is keresi a hibákat. Ha rendszerekkel foglalkozik akkor
azokban leli meg hamar, ha közösségekkel, akkor ott, ha a másik ember
elakadásait kell feltárnia, akkor ott. Általában nem műszaki pályát választ,
hanem társadalomtudományit, pszichológiait vagy művészetit. A hibák számára
sokkal nagyobb veszélyforrások, sem hogy elmehetne mellettük, ezért válnak intellektuálisan
okossá, aprólékosá és precízzé, ugyanakkor az egészet is látják. Nekik
egyszerre kell specialistának és holisztikusnak lenni. Ilyen spéci szemüveggel
viszonylag kevés ember rendelkezik.
OK, a közösség számára tudnak értékesek lenni, de ez még mindig nem magyarázná, ha mondjuk volna egy
borderline-gén, az miért nem hal ki, hiszen a borderline-ok közt amúgy is sok
az öngyilkos. (Tudjuk egyébként, hogy még a skizofréniánál sem találtak a betegségért felelős gént, nincs ilyen a depressziónál és a személyisézgavaroknál sincs.) A borderline épp úgy, mint a kényszeres, igen óvatos.
A kényszeresek nem csak mondjuk sűrűn mosnak kezet, de többször vissza is
mennek, hogy megnézzék, tényleg elzárták-e a gázt. Hasznos tulajdonság lehet, bizonyos helyzetekben. A kényszeresek imádnak ismétlődő mozdulatokat végezni, és minden vallásnak vannak ilyen repetitív gyakorlatai. Jó szerzetesek is lesznek. A borderline-ok mint a
csigák a házukba, azonnal visszahúzódnak, ha baj van. És előbb érzik meg a bajt. Ez nyilvánvalóan van amikor jól jövő képesség. Ugyanakkor nem
olyanok, mint a kényszeresek, mert a kényszeres mindig óvatos és deffenzív, a
borderline viszont gyakran a másik végletben van és kockázatvállaló. (Ezekért a
kilengésekért diagnosztizálják őket néha tévesen mániákus depressziósnak.)
Amikor ördögi módon bosszúállók, akkor sem fejetlenül
teszik. (Egy mániákus ilyen állapotában nem gondolkodik, nem érdeklik a
következmények, mások megítélése, semmi.) A borderline-ok túlzásba viszik a
hasításból származó dühüket, de minden szellemi képességüket bevetik, hogy a
bosszújuk célt érjen. Ilyenkor gyorsan hajtanak, de nem okoznak balesetet.
Ez a második fajta képesség erős befolyást eredményez. Nem
belőlük lesz a harcos amazon, de ők azok, akik megmondják hogyan érhet célt a
másik, vagyis tanácsadók, második emberek, befolyásolók lehetnek. Evolúciósan
ez is sikerre vezethet, hiszen jó társadalmi pozíciók szerezhetők ilyen képességekkel. Nem beszélve arról, hogy nagyon jó anyákká válhatnak (férfiakra
ez sajnos nem áll, de nekik is akadnak gyerekeikre odafigyelő periódusaik) A
borderline anyák gondoskodók, s néha még abba is sok energiát fektetnek, hogy
gyerekük ne lássa a bennük dúló szélsőséges érzelmeket, mert felelősnek érzik
magukat gyerekükért. Hasításaikból származó intellektuális lényeglátásukat
viszont egész biztosan tovább adják, ha férfiak, ha nők.
Evolúciós szempontból tehát hordoz magában a borderline
érzékenység túlélő készségeket. Mivel önkifejezésük visszahúzódva nyilvánul
meg, sokszor válnak nem csak tanácsadóvá, de tudóssá, művésszé. József
Attiláról ma már tudjuk, hogy borderline volt (korábban, mikor ezt a diagnózist
nem ismerték, skizofréniának hitték.)
1. közéletileg informatív és/vagy konfliktust feltáró:   | |
2. sokoldalú, több oldalról megvilágító:   | |
3. tanulságos, sokaknak ajánlható:   | |
4. korrekt és/vagy mentes az érdekeltségtől:   | |
5. egyenlőtlenségre és/vagy igazságtalanságra érzékeny:   | |
6. egyéb közszolgálati értékek: közérthetőség, stílus, igényesség:   |