Szociálpszichológiai észrevételek a férfiak eltűnéséről

Az illiberális társadalmak egyaránt alkalmazzák az üvegplafont, azaz bizonyos szint fölé nem engednek vezetőket a férfiak, valamint alkalmaznak egy olyan szelekciót is, hogy középtől lefelé fiatal nőket szeretnének csak. Ha jó a megfigyelésem elég sokminden következik ebből.

A biológiai háttér az, hogy a férfi nemmel a kísérletezés erősebb, több lesz köztünk a debil, a rosszul sikerült, és az átlagtól felfelé eltérő is. Ez mindig így volt, ám a mostani kor valahogy az átlagtól felfelé eltérőnek sem kedvez. A nárcisztikus férfiak persze érvényesülnek, de a valódi és fejlett társadalmi énnel rendelkezők férfiak nem. Jordan Peterson nem véletlen lázadozik, bár az ő problémája inkább az, hogy a fehér tehetséges férfiak nem kapnak az egyetemeken státuszt. Esélyük sincs, ha nem hazudnak valami defektet magukról. Társadalmi Én alatt pedig azt értem, amikor valaki nem csak önmagával van elfoglalva, hanem a személyiségének egy olyan részéről van szó, melynek van ereje odafigyelni mások bajára, strukturális kérdésekre és van ereje és ahhoz is, hogy cselekvésbe fordítsa a jószándékát. Azaz a Társadalmi Én nem csak okoskodik, de cselekszik is.

Ha igaz az a megfigyelésem, hogy a férfiakat lecserélik a nők, akkor ezt a kérdést szerintem generációs bontásban érdemes tovább szálazni., A legfiatalabbakról, a huszonévesekről Zimbardo írt egy könyvet https://www.youtube.com/watch?v=a3928OyvSKc Az ő megfigyelése az, hogy az új technológiák rosszul „kedveznek” a fiatal férfiaknak abban, hogy a bandázás helyett visszahúzódjanak. Míg a lányok egymás társaságát keresik akár a közösségi médiában, a fiúk kissé autisztikus módon elvannak a magánvilágukban. Megszűnik a kapcsolatuk a külvilággal, mintha mindig Covidos szindrómában lennének, noha nem is kéne elzárva lenniük. A fiatal srácokat tehát egyre inkább elveszítjük, nem is tanulnak jól, nem is válnak közösségi lénnyé.

Ugorjunk a legidősebbekre, a nyugdíjasokra. Míg az asszonyok megtalálják saját szerepüket és fontosságukat ebben az életkorban is, a férfiak fölöslegessé válnak. Ennek is van biológiai vetülete, a férfiakat úgy kellett megalkotni, hogy a szaporodásban választódjanak ki a legalkalmasabbak, de a gyerek felnevelése már elsősorban a nő terhe, így van az az életkor, amikor ha a férfi meghal, olyan nagyon nem hiányzik senkinek. Nem szociobiológiai megközelítés a részemről viszont az, hogy a férfiak idős korban megint inkább magukra fókuszálnak. Bütykölnek, mint kamaszkorukban, vagy megszabadulva a szexuális késztetésektől (feladatoktól, elvárásoktól) spirituális részüket fejlesztik, vagy rezignáltan tekintenek a világra és kitérnek a versengésekből, nem bosszantják magukat a társadalmi igazságtalanságokkal, nem akarnak irányítani, introvertálttá válnak, alkoholizálnak, vagy a fentiek valamilyen keverékét adják elő. (Az idősgondozók tele vannak alkoholista férfiakkal!) Ezzel szemben a nők nem csak a családban találják meg a helyüket, hanem felszabadulva a munkahelyi kötöttségek alól Társadalmi Énjük is aktivizálódik, többen közülük civil tevékenységekbe fognak, olyasmibe, amibe korábban nem volt idejük. OK, a fiatal fiúk hátrányba kerültek, az idős férfiak meg mindig fölöslegesek voltak, de akkor hátha a középgeneráció. Nézzünk megint ezt a korosztályt, ezt is két részre bontva.

A fiatal felnőttek esetében a férfiak Társadalmi Énje többnyire szintén fejletlen, igaz, ilyen életkorban a nőké még inkább az – tisztelet a kivételeknek, és nincsenek erre szociológiai adataim, tehát tévedhetek is -, éspedig azért, mert a fiatal férfiak az egzisztenciájuk megteremtésével vannak elfoglalva. Ha történetesen sikerült jól házasodni, és ők lettek Orbán Ráhel férje, akkor luxusépítkezésekbe fognak. Miközben gőzük sincs arról mi a polgárság, azt hiszik, hogy azt fejlesztik, de nem a Társadalmi Énjük fejlődik, hanem az egzisztenciális gyarapodás és megkapaszkodás vágy izgatja őket. Ha ezt nem a házasodáson keresztül érik el, akkor is ennek kell lenni a fókuszban, hisz ha nem teremt valamilyen pénzügyi biztonságot magának, aligha lesz lehetősége a génjeit továbbadni.

Ebben a középmezőnyben a fiatal férfiak sok megalkuvásra kényszerülnek, és minél autokratikusabb a rendszer, annál nagyobb árat fizetnek a besimulásért. Utólag pedig már tele lesznek önigazolással. Mire ötvenesek lesznek meglehetősen rossz helyzetbe kerülnek. Annyit érnek amennyiük van, mondaná Lázár és ezzel együtt két lehetőségük marad: ha egy rossz rendszerben kellett gyökeret verniük vagy maguk is rohadékokká válnak, hiszen nélkülük nem működne a rendszer, gyakorlatilag fogaskerekek lettek, vagy látva magukat kívülről, öngyűlölővé válnak, ami meg a korai halálukat okozza. A jobbak mindig korábban halnak. Kopp Mária az ötvenes férfiak korai halálának okait kutatta, felismerte, hogy valamiképp vigyázni kell erre a generációra, és elsősorban úgy vélte, a nők tehetik ezt meg, de az én leírásomból látszik, hogy az ötvenes férfiak halálának oka elsősorban nem a nők törődésének elmaradása, hanem a saját rossz preferenciáik, megalkuvásaik, mely az ötvenes éveikre kiégetté és céltalanokká teszi őket.

Végezetül nézzük a speciálisan magyar világot, amely autokratikus. Az autokratikus piramisalakú munkahelyeken, legyen ez akár a nagy cégek, vagy az egész társadalomra kiterjedők, az oktatás, az egészségügy, a közigazgatás, és bárhol, ahol nem demokratikus szemlélet terjed,a csúcsvezetők szeretnének engedelmes, a rendszerbe belesimuló embereket, és a nemek ebben nagy átlagban igen csak különböznek. Személyes tapasztalatom is az, hogy a lányok nem kérdeztek az előadásaimon, a fiúk igen, a lányok bármit amit mondtam elfogadtak, de legalábbis kételyeikről, gondolataikról nem számoltak be, nem jelentkeztek,  a fiúk inkább. A lányok kezesek, könnyebb velük, jobban tanulnak (Zimbardo főleg ezt emelte ki a könyvében, szerinte azzal, hogy minden elosztás az iskolai eredmények alapján történik azt eredményezi, hogy mindenhová a nők fognak kerülni irányítóként.)

Amikor autoriter rendszerben vagyunk, a rendszer csúcsán lévők abban érdekeltek, hogy kezes beosztottjaik legyenek, s erre két módjuk van. 1. A tapasztaltabbakat lecserélik kezdőkre. A Fidesz ezt tette a közigazgatásban 2010 után, s tette ezt azért, mert az idősebbeket alkalmatlannak tartotta, de azért is, mert a kezdők nem dumálnak vissza. Nem lehet tudni ez tudatos volt-e, de a pozitív eredményét hamar felismerték. Fiatal vezetők lettek kinevezve. Ezzel szemben az idősebbel látták és meg is fogalmazták volna a rendszerhibákat,de hát kikerültek a rendszerből. 2. Második lépésben a férfiakat érdemes volt lecserélni nőkre. Ahol kettős állam alakul ki, ott pláne nem érdeke a háttérállamnak, hogy a frontálisban követelőző, jogi szabályokat szőröző, kötekedő, rivalizáló, bürokrata férfiak üljenek. (Gondoljunk csak a jegyzőkre, akik önálló hatalmi tényezőből 2010 után alkalmazottak lettek.) Valószínűleg – megint tisztelet a kivételeknek - kevesebb „probléma” lesz a nőkkel, mint a rivalizáló hajlamú férfiakkal. A legjobb egy illiberális állam számára, ha minden közig munkakört fiatalok és nők látnának el. Az évek telnek és a többit a kedves olvasó is kitalálja. A férfiak kiszorulnak, a fiatal lányok pedig elfogynak, középkorú nők lesznek belőlük.

Megint csak egy személyes megfigyelés: az akkumulátorgyáras küzdelmekben a színpadokon csak nők vannak. Kalap le előttük, de hová tűntek a férfiak? 20 évvel ezelőtt abban a gyárellenes küzdelemben, melyben Veresegyházon hordószónokságot vállaltam, szerettem volna nőket is bevonni az egyesületbe, de egyszerűen csak férfiak jöttek. A nyilvánosságban is csak mi küzdöttünk. Ma a férfiaknak nincs szabadideje ilyesmire, mennek a bányába dolgozni és az otthon maradt nők pániklámpája gyullad ki, és nekik kell tenni valamit, ha azt akarják, hogy gyerekeik számára élhető maradjon az ország. Nem haragszanak a férfiakra, hiszen ők pénzt keresnek, mondják. De hol? És 20 évvel ezelőtt mi is pénzt kerestünk, elmondhatnám mindegyik férfi harcostársam munkahelyét. A nők azért orroltak csak, hogy nem segítünk a gyerekfürdetésben, mert épp szervezkedtünk. Nem hitték, hogy eredményt érünk el, azt hitték, csak Ökör-körös találkozóink vannak, mint a Frédi és Béniben, és mint említettem ezen részt venni sem akartak.

A Társadalmi Én kialakulásával van tehát a gond. Ez az énünk megfelelő talajon tud csak fejlődni és a férfiak inkább visszahúzódnak, inkább meghalnak és inkább alkoholistává válnak, de nem fejlődnek e tekintetben. Fejlesztik a magánvilágukat – ld. Orbán Ráhel férjét, ld. Mészáros Lőrinc csónakját, ld. a „sajnos elromlott az egyik versenyautóm” csávót (Balásy Gyulát https://www.youtube.com/watch?v=CACSLI4_V5E&t=17s ).  A hatalom csúcsán lévő magyar macsó társadalom pedig csak lányokat-nőket foglalkoztatna és vagy megszabadulnak a férfiaktól, vagy megtörik az alattuk lévő férfiak gerincét. (Ld. erre a típusra Navracsics Tibort.) A hosszú távú következményeken pedig nem gondolkodunk. Jó, Zimbardo kifejtette, hogy elveszítjük a fiatal generációt, én meg arról beszélek, hogy a mostani macsók távozása után valószínűleg értelmes nők jönnek. Arra a kérdésre, hogy hová tűnnek a férfiak, nem tudok válaszolni. Ilyen írogató félretett emberek lesznek vajon, mint én?

Zsolt Péter

#gender

---

---