A flow szerepe a személyiségzavarokban

A flow-t Csikszntmihályi Mihály óta valami nagyon pozitív dolognak tartjuk, hiszen vele a boldogság titkát fejttette meg. Ám két személyiségzavarunk, a nárcisztikus és a borderline flow-mániás is egyúttal, és sejthetjük, hogy itt akkor valami nincs teljesen rendben. Sokakat foglalkoztat, hogy a két személyiségzavar miért passzol annyira össze. Hát rövid távon nem csak kielégítik egymás szükségleteit, de hasonlítanak is egymásra a flow-mániában. Van szórakoztató értékük és mindenki más dögunalom a számukra.

Vegyünk egy átlagos borderline-t. Ő többnyire introvertált. Vegyünk egy átlagos nárcisztikust. Ők meg általában extrovertáltak. Kulcs és zár esete, mert mindketten élményvadászok.  

A borderline-t a pillanat uralja, a nárcisztikus ezzel szemben uralja a pillanatot.

Mint említettük mindketten élményvadászok, ám a pillanathoz való viszonyuk egészen eltérő azon emberekhez képest, akik nem akarják irányítani a jövőjüket, akik jobban bíznak magukban, akik nem akarnak olyan intenzíven létezni. Mert a mélyben a személyiségzavaroknál egy nagy bizonytalanság lappang, amivel többnyire akarnak valamit kezdeni. A nárcisztikus terveket sző a hazárdírozásra (ld. Orbán Viktor), a borderline pedig terveket sző a biztonságos akármire (ld. magyar társadalom), hogy aztán mindketten a pillanat varázsába meneküljenek és együtt csináljanak valami bolondságot. 

A pillanat uralásának erős vágya sajnos azt is jelenti, hogy nem érdekesek a következmények. Nem érdekes mit gondolnak, mit szeretnének mások, mik azoknak a szempontjai, akik épp nincsenek jelen. Néha azok szempontjai sem fontosak, akik jelen vannak.  A nárcisztikus pillanat uralása, hogy állandóan az imádat tárgya legyen, kényszeres. A borderline más, ő feloldódik a pillanatban, teljes lelkét áthatja. Míg a nárcisztikus lenyomni akar és ha rajong érted az pozőrség, addig a borderline az egyik pillanatban gyűlöl, a másikban imád. De mintha az imádatot imádná és a gyűlölni valót gyűlölné. A személyiségzavarosok számára a másik ember nincs ott mint ember, csak egy dolgot várnak el, a másikból azt a bizonyos tükröződést. Ha a nárcisztikus vezető kiáll a tagság elé (politikus a tömeg elé) csak a visszaigazolás kell neki.  Ha a borderline intimitást ad, cserébe intimitást követel. Ezt viszont a nárcisztikus nem tudja megadni neki, és ezért szükségképp véget ér a románcuk. Viszonyuk megvetésbe, gyűlölködésbe, bosszúba csap át. 

Ugyanakkor jogos vágyakról beszélünk és az egészséges emberek is átélik a pillanathoz való viszony sajátosságait. Szomorú élet volna az, amelyben valaki sose tud a pillanat hatása alá kerülni, mindig hasadt módon kívülről látja magát és a többieket. Aki folyamatos kontroll alatt teszi a dolgát sose éli át a flow-t. Szomorú élet lenne az is, aki sosem akar másra hatással lenni és önmaga nagyszerűségét, eredményeit sosem akarná megmutatni. Mindannyiunknak kell legyenek ilyen nagyszerűségei, büszkeségei és hódításai. Ám jó esetben ezekkel összhangban is kell lennünk, ezeknek az identitásunk részévé kell válniuk, ezeket ápolnunk és értékelnünk kell.

A nárcisztikus és a borderline azonban olyan üres vödör, aminek lyukas az alja, Nem lehet feltölteni, korábbi pillanat uralásaikat (jó voltam) és pillanat feloldódásaikat (flow-ban voltam) nem tekintik elegendőnek, és bármit odaadnak egy új pillanatért. Ezért lesznek kiszámíthatatlanok. Identitásuk (ÉN-jük) gyenge, az új pillanatért feladják korábbi törekvéseiket, míg végül nem tudják kicsodák ők, kihez és mihez tartoznak. Elcsábítják őket a pillanatok. A nárcisztikus egy új imádót keres, a borderline egy új/vagy régit, akit imádhat és idealizálhat.

Mikor a pillanat elszáll és másként szál ell, mint várták volna, mély megvetést éreznek. A megvetés tárgya más. A nárcisztikusnál mindig kifelé irányul, a borderline-nál kifelé is befelé is. Hol így, hol úgy. Azt gondolhatnánk úgy kell nekik. De ha így gondoljuk, nem értjük a lényeget. Nem azért ilyenek, mert ilyenek akarnak lenni, mert nem akarnak megváltozni (különösképp a borderline szeretne), hanem azért csinálnak meggondolatlanságokat, nyúlnak élvezeti szerekhez, vagy vetik bele magukat esztelen dolgokba, és lesz váratlan reakciójuk a környezetük és szeretteik felé, mert a PILLANATÉRT nekik mindent fel kell áldozni. Nehéz megérteni, hogy miért olyanok mint a gyerekek, miért és mennyiben felelőssek azért, hogy nem tudtak felnőni, mikor más tekintetben esetleg olyan okosak. Érzelmi világuk marad infantilis és hedonista.  

#borderline

---

---