Mint ferencesrend kutató és az erdélyi ferencesek
vértanúságát regényben feldolgozó egyszerűen nem tehetem meg, hogy ne reagáljak
a Csaba testvér és a Dévai Szent Ferenc Alapítvány körül kibontakozó metoo-ra. Ugyan mondhatnám, hogy egy új generációról van
szó, amihez nem értek ám szociálpszichológusként mégiscsak van mit mondanom.
A napokban több minden került a nyilvánosság elé. Egyrészt Máté
Boglár Mónika egy videóban
beszámolt arról, hogy gyerekként szexuálisan kihasználva miként jutott el az
öngyűlöletig és az öngyilkosságik, hogy aztán egy Anni nevelő nő szeretete
megmentse, majd az élete miként fordult mára jobbra. A román hatóságok a nevelő
férfit letartóztatták és ma a börtönbüntetését tölti. A hitetlenkedő és
elutasító Böjte Csaba ferences szerzetesről – mint tudjuk ő az intézmény
alapítója -, a volt gondozott a videóban nem mond semmi jót. Annyi hangzik el,
hogy Böjte atya volt az utolsó reménye, de az atya nem hitt neki és elzavarta.
Böjte Csaba megítélése ezek után Mérő
Vera bejegyzéséből vagy Vásárhelyi
Mária részéről mára biztos elért egy közösséget, bár vélelmezhetjük, hogy
inkább a jogvédő, liberális nyilvánosságot, mely amúgy sincs jó véleménnyel
egyetlen egyházi szerveződésről, a katolikusokról meg pláne. Ezek az
észrevételek a mandineren jelentek meg és Máté Boglár Mónika esete kapcsán
vonják a ferences papot felelősségre.
A regényemben egy
XII. századi történetet az ötvenes évekbe helyezve írok le, melynek végén
Abelard apátnőként rejti el Eloise-t. Böjte Csaba, ha igaz, Medjugoréba, egy
szerzetes otthonba szerette volna küldeni
volt szeretőjét. Úgy tűnik, a megoldások bizonyos helyzetekben nem sokat
változnak.
Néhány szót kell mondanunk az új információkról, azok
pletyka, rágalom vagy hiteles voltáról. Szemben Máté Boglárka esetével, ezek
hitelességét nem tudjuk garantálni, mert a hölgy nem lépett a nyilvánosság elé,
akár rosszindulatú „regényíró” szüleményei is lehetnek a volt szerető levelei.
Azt sem tudhatjuk, hogy egyáltalán létező személyről van-e szó, az Amerikai
Népszava pedig nem arról híres, hogy hűvös kívülállással szemlélné az Orbán
rendszert. Mindenek előtt magát a rendszert szeretné megdönteni a saját
eszközeivel. (A volt szerető állítólagos levele itt
olvasható.) Bartus László szerint Böjte Csaba nem csak szerzetesi száműzetésbe
próbálta küldeni volt szeretőjét, de azzal is fenyegette, hogy pszichiáterek
kezébe juttatja, ami annál is inkább realitás, mert önfeltáró levelében maga a
nő sem tagadja, hogy depressziós, hogy öngyilkos gondolatai vannak stb.
Ennyit a dolgok hátteréről és most már jöhet a reflexió. A
gonoszságot két részre lehet osztani, az egyik belső, ezzel foglalkoznak a
pszichológusok, a másik külső, ezzel a szociálpszichológusok. Külsőbe tartozik
a cölibátus. A szexualitás óriási belső energiaforrás, melyet a cölibátus
kívülről igyekszik elnyomni. Innen nézve teljesen megértem ha egy szerzetes
elcsábul, illetve elcsábít. (Melyikünk ne vágyna egy nő gyöngédségére, ha
szerzetesként kéne élnie?) Ám külső kényszer az is, hogy ha létrejön egy ilyen
kapcsolat, az ne lépje túl a testiséget. (Szemben ugye Abelard és Eloise
történetével, mert náluk megjelenik az individualitás, és az egymás iránti
intellektuális rajongás. XII. század!)
Még egy külső teher az erdélyi kultúra. Ha rajzolunk egy
tengelyt, melyben a metoo robbanását vizsgáljuk, akkor Amerikában ez a leg
elementárisabb és a Közel- és Távol-Keleten a legkevésbé érdekes. Még
Magyarországon is az „apa férfi, az anya nő”, és ezt a kormányzat deklarálja, míg
Erdélyben a nő helye a férfi kiszolgálásában van, különösen katolikus közegben.
És van még több külső tényező is, például a történelmi múlt,
hogy a magyarságnak és a rendnek sebeket kell gyógyítania, újra regenerálódnia
kell, vagy hogy a Dévai Szent Ferenc Alapítvány túlságosan gyorsan kezdett el
növekedni. Eredetileg egy nagyon fontos társadalmi igényt elégített ki. Az
utcán csellengő gyerekeket az állam Romániában nem volt képes megfelelően
ellátni. A rendszerváltás után ráadásul nagyon sok szülő elhagyta az országot
és a pénzt küldte haza. A gyerekeket rokonok, nagyszülők nevelték. Tehát nem
csak a szegénység, de a szülők elvesztése is társadalmi mértékeket öltött.
Böjte Csaba ezen a helyzeten akart segíteni és másfelől a magyar és a
keresztény kultúrát akarta átadni. Ezek is külső szempontok, mármint a magyar
és a keresztény, hiszen ezek is adottságok.
Utóbbiak összekötötték az Orbán rendszerrel, mely szintén a
magyar kultúra fenntartásában vállalt ideológiai elkötelezettséget. Ha sorba
vesszük ezeket a külső kényszereket elég szép listát kapunk transzgenerációs
sérültségtől kezdve, a szexuális szükségleteken és az intézményi érdekeken át a
politikai függésig. A gyors intézményi növekedés szakszerűtlenséghez, a
gyerekek abuzálása a vezető részéről szándékos vaksághoz, saját szexuális
elfojtásai és a szeretői helyzet kezelése pedig a nő kellemetlenné válásáig
vezethettek. Nincs ebben a történetben semmi érthetetlen.
Persze a gonoszság másik oldala nem külső, hanem belső. Mit
kezdünk a szexuális vágyainkkal, mit kezdünk az intézményünk gyors növekedésével?
Mit kezdünk a celebbé válásunkkal? Mit azzal, hogy a politika eszközként kezd
használni? - Ezekre a kérdésekre a lelkiismeretünk ad választ és jó esetben nem
ártunk. Nem ártunk a barátnőnknek, nem a kiszolgáltatott gyerekeknek, az
intézményünknek és a magyar honfitársainknak, akik nem szeretnének
szégyenkezni. (Ha az infók igazak, haragudni, cinikusan legyinteni, tagadni,
esetleg szégyenkezni fogunk.)
1. közéletileg informatív és/vagy konfliktust feltáró:   | |
2. sokoldalú, több oldalról megvilágító:   | |
3. tanulságos, sokaknak ajánlható:   | |
4. korrekt és/vagy mentes az érdekeltségtől:   | |
5. egyenlőtlenségre és/vagy igazságtalanságra érzékeny:   | |
6. egyéb közszolgálati értékek: közérthetőség, stílus, igényesség:   |