A kérdés, hogy megtér-e Orbán Viktor költői, hiszen miért is
térne meg, akkor mindent elveszíthetne. A megtérésekben van egy kalkulusjelleg,
valamilyen erős válság, amitől megszabadul a megtérő és ami miatt valami sokkal
többet kap, mint amennyit elveszít. De Orbán Viktor és a rendszere nem áll
vesztésre, ha pedig megtérne bukottnak tekintenék, korábbi tevékenységeit pedig
tévedésnek kéne tartania.
A megtérő általában lelki többletet kap és anyagiakat
veszít, békére lel és hatalmat enged el. Orbán Viktor rendszere erőből akarja
megoldani az összes konfliktust, és rendre sikeres ezzel. Közben két hibát
követ el, egyrészt egyre szűkebbé válik a „jól járók” köre, másrészt egyre
távolodik azoktól, akik nevében fellép. Ezzel együtt egyre erősebb. A
konfliktusokból úgy jön ki, hogy némi handabandázás után fejhajtás, reménytelenség
marad a tanárok, az orvosok, a szakaszervezetek stb. oldalon. Míg Ferenc pápa
folyamatosan a kommunikációs szálakat erősít, addig Orbán Viktor erejét a
propaganda és az érdemi kommunikáció szálainak elvágása jellemzi. Egyikük
populista és ellenségeket gyárt, másik populáris és kapcsolatokat épít.
Mindkettő tehetséges a maga módján, csak ellentétes istent szolgálnak.
Amikor Ferenc pápa azt javasolta, hogy a hatalom legyen
szolgálat, akkor Orbán Viktor számára egy teljesíthetetlen kérést fogalmazott meg.
Jó, tudjuk, hogy igaza van – mondhatja a magyar miniszterelnök -, de neki
könnyű, ő egy pápa, míg mi itt politikusként és vezérként egy folyamatosan
változó környezetben próbálunk felszínen maradni.
Amikor Ferenc pápa Kirill pátriárka nagykövetével
találkozott Budapesten, akkor – nem nehéz kitalálni - a háborút támogató orosz
ortodox államegyházat igyekezett a béke oldalára állítani. Ez kirúgná Putyin egyik
mankóját. Egy taktikus lépés lehetett, ám semmiképp sem álságos. Amikor Orbán
Viktor beszél a békéről, az csak a magyaroknak szól, ez is taktikus, de nincs
hatással a világfolyamatokra. Ez a magyar békenarratíva nem szól másról,
minthogy az ukránok adják meg magukat, aztán reménykedjenek, hogy az orosz
uralom nem lesz elviselhetetlen a számukra. A pápa békeüzenete az agresszor
közvetlen köreinek vezetőihez szól, nem a megtámadotthoz.
Mindannyian hajlunk arra, hogy egy egyházi embernek több
esélyt adjunk az erkölcsi fejlődésre, mint ami esélyt egy politikusnak adunk.
De ez csak azért van, mert becsapnak minket a sztereotípiáink. Elképzelhető,
hogyha szociológiailag tudnánk megragadni az erkölcsi fejlődés fokát, akkor a
papok nem szerepelnének jobban a politikusoknál. Elvégre a békekövetelés
szólhatna Orbán Viktor részéről is az agresszornak. Miért olyan nehéz ez? – Más
politikusnak megy.
Orbán Viktor rendszere benavigálta magát néhány halálos
bűnbe. Az egyik a telhetetlenség, a másik a hatalommal való visszaélés, a
harmadik az ellenségesség szítása. Csupa-csupa kezdetben apró, mára súlyos gonosz taktika.
Egyházi emberek is benavigálták már magukat ilyesmibe, például amikor minden
intézményt újra visszaigényeltek (mohóság bűne), vagy amikor az abuzáló papok
bűneit rejtegették és ezzel még tovább fojtogatták az áldozatokat. A többi pap
számára az abuzáló kívül van. Ők csak a renomét kívánták védeni. A külső körülmények
sodorták őket a gonoszságba, a lehetőségek, melyeknek nem lehetett ellenállni
és a homlokzat megvédése.
Amikor Kirill nagykövete a Római pápával találkozott,
alighanem elcsodálkozott azon az erkölcsi nagyságon, hogy nem szükséges a
gonoszt szolgálni. Minő szerencséje - gondolhatta -, hogy Ferenc pápa szabad, az orosz ortodoxia
nem az. Nekünk a bűn kívül van - mondhatják önigazolásként az orosz ortodoxia papjai -, Ferenc pápának csak a saját
lelkiismeretével kell összhangban lennie.
1. közéletileg informatív és/vagy konfliktust feltáró:   | |
2. sokoldalú, több oldalról megvilágító:   | |
3. tanulságos, sokaknak ajánlható:   | |
4. korrekt és/vagy mentes az érdekeltségtől:   | |
5. egyenlőtlenségre és/vagy igazságtalanságra érzékeny:   | |
6. egyéb közszolgálati értékek: közérthetőség, stílus, igényesség:   |