Bár azt hisszük magunkról, hogy ízlésünkben és morális
megítéléseinkben nem vagyunk befolyásolhatók, de a szociálpszichológiai
kutatásokból tudjuk, hogy nagyon is. Ha van egy személy (attitűdtárgyunk), aki
számunkra pozitív, akkor, ha ő pozitív viszonyulást fogalmaz meg egy harmadik
tárggyal (személlyel), mi is igyekszünk harmonikusan (kiegyensúlyozottan)
kapcsolódni a körbe, még ha volna is némi ellenérzésünk barátunk barátja iránt.
És fordítva, ha barátunk negatívan viszonyul a harmadik félhez és mi eredetileg
pozitívan, hát igyekszünk negatívvá átállítanunk korábbi érzéseinket, csak hogy
a számunkra fontosabb barátunkkal a viszonyunk megmaradjon.
És mi van akkor, ha barátunk változtatja az álláspontját? –
Hát a következmények részben attól függnek nekünk mennyire fontos a barátunk,
részben pedig attól, hogy mi milyen karakterek vagyunk. Ha nagyon arrogánsak és
egyenes gerincűek, el fogjuk veszíteni álláspontját változtató barátunkat.
Nagyjából egészéből ezen múlik a Fidesz hatalommegtartása. A
magyarok arroganciáján. Az ugyanis már világos, hogy a párt folyamatosan változtatja
az álláspontját, legutóbb a pápa megitélését illetően. A „migránssimogató” pápa
semmiben sem más most, mint 5 évvel ezelőtt, ugyanazokat mondja és ugyanúgy. Bizonyos
dolgokban liberális, másokban nem, de nem cserélgeti a véleményét. A kormánypárt
viszont igen. A „migránssimogató és liberális” hirtelen Szentatya lett. A
társadalmunk reagálása indikátorként mutatja a rétegeit.
Van egy réteg, amelyik nagyon azonosul minden
Fidesz-váltással. Ők már csak arra lehetnek büszkék, hogy nincsen önálló
akaratuk, és nem gondolkodnak, mert gondolkodik helyettük a Fidesz, és
bizonyára jól csinálják, hisz sikeresek. Ezek után van a konform réteg, akik ha
Békemenetet hirdettek volna a GONGO-s civilek, hát elsőként jönnek. Aztán jön a
félelem és szorongás-csoport, végül a cinikus-okosok. Nagyjából-egészéből ennyiből
áll a magyar kormánypárti szavazóbázis, és vagy a gonodolkodásról mondtak le, vagy tanult tehetetlenek.
A vezető csapatról még nem szóltunk, ők azok, akik a KESMA médiumokban
szerepelnek. Gondolom, ők magasabb erkölcsi okokból támogatók. A politikai
terméket politikai terméknek látják, de ők tudják, hogy odakünn a világ milyen
rettenetes romlásban van. (Putyin is a Nyugat pusztulása ellen harcol, ő is
magasabb morális szinten van.) Ez a réteg engem a kommunistákra emlékeztetnek,
akik szintén annyira magabiztosak és elhivatottak voltak. Mindig kitermelődik
egy ideológiai alapokkal rendelkező udvari értelmiség.
Az udvari értelmiség most Szentatyának hívja a pápát, és a
követők nem csak tudomásul veszik, igazodnak a szóhasználathoz. Április hónapra
a keresőmotor a "szentatya" szóra a Magyar Hírlap 14, Népszava 3, Magyar Nemzet 31, ATV 7,
HírTV 48 cikket talál. De elegendő csak a Hirado.hu egyetlen
cikkébe belenézni. Pedig a szabály egyszerű. Szentatyának csak a katolikus
közösségnek kell hívnia. A közszolgálati média mindenkihez szól, a kereskedelmi
pedig nem csak a katolikusoknak akarja eladni a reklámtermékeket. A Hit Rádió
és a többi vállaltan katolikus nevezheti Szentatyának a pápát, és esetleg a más
vallásos médiumnál is megtehetik ezt, hiszen nem akarnak ideológiasemlegesek
lenni. A közszolgálati stúdióban is elhangozhat a „szentatya” kifejezés,
például, ha egy katolikus papot hívnak be. Egész más szerepben van azonban a
riporter, és a vendég. Ha történetesen a riporter szeretné Szentatyának hívni,
mert mondjuk amikor egy másik sapka van rajta, akkor agitálni szokott egyházi
rendezvényeken, netán még egyházadót is szed és házról-házra jár, akkor érdemes
elővennünk a BBC etikai kódexét, mely azt mondja, ilyen esetben a riporter nem
lehet a BBC társaság tagja.
Kép forrása itt.
#pápa1. közéletileg informatív és/vagy konfliktust feltáró:   | |
2. sokoldalú, több oldalról megvilágító:   | |
3. tanulságos, sokaknak ajánlható:   | |
4. korrekt és/vagy mentes az érdekeltségtől:   | |
5. egyenlőtlenségre és/vagy igazságtalanságra érzékeny:   | |
6. egyéb közszolgálati értékek: közérthetőség, stílus, igényesség:   |