Migránssimogató pápa vagy Szentatya?

Bár azt hisszük magunkról, hogy ízlésünkben és morális megítéléseinkben nem vagyunk befolyásolhatók, de a szociálpszichológiai kutatásokból tudjuk, hogy nagyon is. Ha van egy személy (attitűdtárgyunk), aki számunkra pozitív, akkor, ha ő pozitív viszonyulást fogalmaz meg egy harmadik tárggyal (személlyel), mi is igyekszünk harmonikusan (kiegyensúlyozottan) kapcsolódni a körbe, még ha volna is némi ellenérzésünk barátunk barátja iránt. És fordítva, ha barátunk negatívan viszonyul a harmadik félhez és mi eredetileg pozitívan, hát igyekszünk negatívvá átállítanunk korábbi érzéseinket, csak hogy a számunkra fontosabb barátunkkal a viszonyunk megmaradjon.

És mi van akkor, ha barátunk változtatja az álláspontját? – Hát a következmények részben attól függnek nekünk mennyire fontos a barátunk, részben pedig attól, hogy mi milyen karakterek vagyunk. Ha nagyon arrogánsak és egyenes gerincűek, el fogjuk veszíteni álláspontját változtató barátunkat.

Nagyjából egészéből ezen múlik a Fidesz hatalommegtartása. A magyarok arroganciáján. Az ugyanis már világos, hogy a párt folyamatosan változtatja az álláspontját, legutóbb a pápa megitélését illetően. A „migránssimogató” pápa semmiben sem más most, mint 5 évvel ezelőtt, ugyanazokat mondja és ugyanúgy. Bizonyos dolgokban liberális, másokban nem, de nem cserélgeti a véleményét. A kormánypárt viszont igen. A „migránssimogató és liberális” hirtelen Szentatya lett. A társadalmunk reagálása indikátorként mutatja a rétegeit.

Van egy réteg, amelyik nagyon azonosul minden Fidesz-váltással. Ők már csak arra lehetnek büszkék, hogy nincsen önálló akaratuk, és nem gondolkodnak, mert gondolkodik helyettük a Fidesz, és bizonyára jól csinálják, hisz sikeresek. Ezek után van a konform réteg, akik ha Békemenetet hirdettek volna a GONGO-s civilek, hát elsőként jönnek. Aztán jön a félelem és szorongás-csoport, végül a cinikus-okosok. Nagyjából-egészéből ennyiből áll a magyar kormánypárti szavazóbázis, és vagy a gonodolkodásról mondtak le, vagy tanult tehetetlenek. A vezető csapatról még nem szóltunk, ők azok, akik a KESMA médiumokban szerepelnek. Gondolom, ők magasabb erkölcsi okokból támogatók. A politikai terméket politikai terméknek látják, de ők tudják, hogy odakünn a világ milyen rettenetes romlásban van. (Putyin is a Nyugat pusztulása ellen harcol, ő is magasabb morális szinten van.) Ez a réteg engem a kommunistákra emlékeztetnek, akik szintén annyira magabiztosak és elhivatottak voltak. Mindig kitermelődik egy ideológiai alapokkal rendelkező udvari értelmiség.

Az udvari értelmiség most Szentatyának hívja a pápát, és a követők nem csak tudomásul veszik, igazodnak a szóhasználathoz. Április hónapra a keresőmotor a "szentatya" szóra a Magyar Hírlap 14, Népszava 3, Magyar Nemzet 31, ATV 7, HírTV 48 cikket talál. De elegendő csak a Hirado.hu egyetlen cikkébe belenézni. Pedig a szabály egyszerű. Szentatyának csak a katolikus közösségnek kell hívnia. A közszolgálati média mindenkihez szól, a kereskedelmi pedig nem csak a katolikusoknak akarja eladni a reklámtermékeket. A Hit Rádió és a többi vállaltan katolikus nevezheti Szentatyának a pápát, és esetleg a más vallásos médiumnál is megtehetik ezt, hiszen nem akarnak ideológiasemlegesek lenni. A közszolgálati stúdióban is elhangozhat a „szentatya” kifejezés, például, ha egy katolikus papot hívnak be. Egész más szerepben van azonban a riporter, és a vendég. Ha történetesen a riporter szeretné Szentatyának hívni, mert mondjuk amikor egy másik sapka van rajta, akkor agitálni szokott egyházi rendezvényeken, netán még egyházadót is szed és házról-házra jár, akkor érdemes elővennünk a BBC etikai kódexét, mely azt mondja, ilyen esetben a riporter nem lehet a BBC társaság tagja.   

Vegyük észre, hogy a KESMA hálózatban a szentatyázás az elvtelenség és az erkölcstelenség bizonyítéka. Idézzük Bayer Zsoltot: A pápa vagy egy demens vénember, aki teljességgel alkalmatlan a pápai poszt betöltésére, vagy egy gazember. Ők várják most áhítattal és békével a Szentatyát.

Kép forrása itt.

#pápa

---

---