Zsolt Péter elemez - Kisgyermekkorunkat éljük

Elnézve a trumpista, az Erdogán és a Salvini-barát facebook kommentelőket, s ide venném még a Putyinnal szimpatizálókat, a pszichés jólétük az első, ami feltűnik. Ha pedig a liberális oldalt nézem, a depresszió. S nem találok rá választ, hiszen a szélsőjobb és a szélsőbal vereséget-vereségre halmoz. Trump bajban és amik kiderülnek róla egyre nagyobb elutasítást és a hívei kijózanodását kéne kiváltson. Salvinit még Meloni is félretette, amin volt egy kis szomorkodás de kedvét nem szegte igazán a szélsőjobbnak. Berlusconi egy médiabohóc, a brazil Bolsonaro pedig egy gazember. Putyin háborús bűncselekményeket követ el, ám Bayer Zsolt poénjai jobban ülnek mint valaha. A jelenség magyarázata, ha nem látom rosszul, kifog rajtam.

Elfogadom azt a tézist, hogy a magyarok régóta akarnak egy stabil kormányzást és a szociknak is felajánlották ezt a monolit egyeduralmat, de azok nem éltek vele, hát felajánlották a Fidesznek, amelyik viszont élt. A magyarokat nem zavarja annyira a hatalommal való visszaélés mint a tehetetlenség. (Alighanem a Nyugat fordítva van ezzel.)

Ugyanakkor amint kialakul a túlhatalom, abba a demokrata érzelműek elkezdenek belebetegedni. Ezzel szemben a szélsőjobb és szélsőbal szimpatizánsai ezt a légkört valahogy jobban viselik. Nem állítom, hogy örülnek neki, vagy ne aggódnának a rendszerszerű korrupció miatt, de ez az aggódás főként annak szól, hogy megbosszulhatja magát és kétharmaddal visszajöhetnek a liberálisok. Akkor meg visszacsinálnak mindent, hiszen már feles többséggel is ezzel fenyegetőztek az „antidemokrata rohadékok”. Talán a szélsőjobb és szélsőbal pszichés ereje a mélyállam-elméletekben keresendő, melyeken semmilyen ellenérv nem fog.

A szélsőjobb hazai kemény magja retteg az Eu-ügyészség beengedésétől is, mert az a kialakult egyensúlyt a bűnüldözésen keresztül változtatná meg. Többnyire ezt szuverenitásként kommunikálják. Nem hisszük azonban, hogy például Románia szuverenitásával baj volna. Laura Kövesi, aki az európai hivatalt vezeti elég kemény tisztogatást vitt végbe, a NATO kibervédelmi központja is Romániában telepedett le, aztán Románia mégis felfelé megy.

A magyarok kockázatkerülő magatartása egy stockholm-szindomát hozott létre. Ennek az a lényege, hogy a politikát maguktól távoltartók ugyan nem szeretik a Fideszt, de mégis kapaszkodnak beléjük, mert értik. Viszont egy Eu-s ügyészség idegen és érthetetlen. A hazai ellenzék pedig hozná ezeket az ismeretlen mechanizmusokat, és mindenféle bizonytalanságot.

Ilyen típusú ragaszkodást, mely a politikában a sorozatos kéthármadban mutatkozik, a terrorista szakirodalomban a stockholm-szindróma kialakulásában tudunk értelmez, a személyiségfejlődés során pedig a kisgyerekkorra jellemző, és kb. a kamaszkorban nőjük ki. A kisgyerekkor sajátja, hogy a rossz nevelőt nem utasítja el. Azok közül, akik intelligensebbek, tudják, hogy rossz a nevelőjük, akik kevésbé intelligensek még ezt se tudják. De mindkettő számára példakép és mindkettő igazodik a realitáshoz, mert kiszolgáltatott és érdekében áll bízni. A kicsik nem megváltoztatni akarják a világot, hanem megfelelni neki. Egész mások a kamaszok, akiknél vagy a cinikus egoizmus, vagy az etikus lázadás lesz a motiváció. A kisgyerekek kognitív disszonanciájukat nem tudják másként csökkenteni, csak ha azonosulnak az agresszorral, ha elhiszik amit mondanak nekik a különlegességről és a tiszteletről, ami megilleti őket. Ez a kiválóság identitás egy nagyon éretlen, grandiózus ént takar.

Magyarországon ez történik. A kétharmad magyarázatát tehát azt hiszem értem. De hogy mitől olyan kiegyensúlyozottak a szélsőjobb és szélsőbal kommentelői és értelmiségijei, azt nem. Fontos kihívás még, hogy a liberális demokrácia oldalán állok meg tudják tartani a metálhigiénés egészségüket. Amennyire én látom, ők egyszerűen belebetegednek. Azt hiszem ezt történik Oroszországban épp úgy, mint nálunk. Több szolidaritást kéne mutatnunk az orosz rendszerük elől menekülőkkel, ebben azt hiszem a Nyugat tévedésben van. #demokrácia

---

---