Elnézve a trumpista, az Erdogán és a Salvini-barát facebook
kommentelőket, s ide venném még a Putyinnal szimpatizálókat, a pszichés jólétük
az első, ami feltűnik. Ha pedig a liberális oldalt nézem, a depresszió. S nem
találok rá választ, hiszen a szélsőjobb és a szélsőbal vereséget-vereségre
halmoz. Trump bajban és amik kiderülnek róla egyre nagyobb elutasítást és a
hívei kijózanodását kéne kiváltson. Salvinit még Meloni is félretette, amin
volt egy kis szomorkodás de kedvét nem szegte igazán a szélsőjobbnak. Berlusconi
egy médiabohóc, a brazil Bolsonaro pedig egy gazember. Putyin háborús
bűncselekményeket követ el, ám Bayer Zsolt poénjai jobban ülnek mint valaha. A
jelenség magyarázata, ha nem látom rosszul, kifog rajtam.
Elfogadom azt a tézist, hogy a magyarok régóta akarnak egy
stabil kormányzást és a szociknak is felajánlották ezt a monolit egyeduralmat,
de azok nem éltek vele, hát felajánlották a Fidesznek, amelyik viszont élt. A
magyarokat nem zavarja annyira a hatalommal való visszaélés mint a
tehetetlenség. (Alighanem a Nyugat fordítva van ezzel.)
Ugyanakkor amint kialakul a túlhatalom, abba a demokrata
érzelműek elkezdenek belebetegedni. Ezzel szemben a szélsőjobb és szélsőbal
szimpatizánsai ezt a légkört valahogy jobban viselik. Nem állítom, hogy örülnek
neki, vagy ne aggódnának a rendszerszerű korrupció miatt, de ez az aggódás
főként annak szól, hogy megbosszulhatja magát és kétharmaddal visszajöhetnek a
liberálisok. Akkor meg visszacsinálnak mindent, hiszen már feles többséggel is
ezzel fenyegetőztek az „antidemokrata rohadékok”. Talán a szélsőjobb és
szélsőbal pszichés ereje a mélyállam-elméletekben keresendő, melyeken semmilyen
ellenérv nem fog.
A szélsőjobb hazai kemény magja retteg az Eu-ügyészség
beengedésétől is, mert az a kialakult egyensúlyt a bűnüldözésen keresztül
változtatná meg. Többnyire ezt szuverenitásként kommunikálják. Nem hisszük
azonban, hogy például Románia szuverenitásával baj volna. Laura Kövesi, aki az
európai hivatalt vezeti elég kemény tisztogatást vitt végbe, a NATO
kibervédelmi központja is Romániában telepedett le, aztán Románia mégis felfelé
megy.
A magyarok kockázatkerülő magatartása egy
stockholm-szindomát hozott létre. Ennek az a lényege, hogy a politikát maguktól
távoltartók ugyan nem szeretik a Fideszt, de mégis kapaszkodnak beléjük, mert
értik. Viszont egy Eu-s ügyészség idegen és érthetetlen. A hazai ellenzék pedig
hozná ezeket az ismeretlen mechanizmusokat, és mindenféle bizonytalanságot.
Ilyen típusú ragaszkodást, mely a politikában a sorozatos
kéthármadban mutatkozik, a terrorista szakirodalomban a stockholm-szindróma kialakulásában
tudunk értelmez, a személyiségfejlődés során pedig a kisgyerekkorra jellemző,
és kb. a kamaszkorban nőjük ki. A kisgyerekkor sajátja, hogy a rossz nevelőt
nem utasítja el. Azok közül, akik intelligensebbek, tudják, hogy rossz a
nevelőjük, akik kevésbé intelligensek még ezt se tudják. De mindkettő számára
példakép és mindkettő igazodik a realitáshoz, mert kiszolgáltatott és érdekében
áll bízni. A kicsik nem megváltoztatni akarják a világot, hanem megfelelni
neki. Egész mások a kamaszok, akiknél vagy a cinikus egoizmus, vagy az etikus
lázadás lesz a motiváció. A kisgyerekek kognitív disszonanciájukat nem tudják
másként csökkenteni, csak ha azonosulnak az agresszorral, ha elhiszik amit mondanak nekik a különlegességről és a tiszteletről, ami megilleti őket. Ez a kiválóság identitás egy nagyon éretlen, grandiózus ént takar.
1. közéletileg informatív és/vagy konfliktust feltáró:   | |
2. sokoldalú, több oldalról megvilágító:   | |
3. tanulságos, sokaknak ajánlható:   | |
4. korrekt és/vagy mentes az érdekeltségtől:   | |
5. egyenlőtlenségre és/vagy igazságtalanságra érzékeny:   | |
6. egyéb közszolgálati értékek: közérthetőség, stílus, igényesség:   |