Zsolt Péter: Kétfajta globális kihívás

Samuel Huntington-nal és Karl Marx-szal meg lehet ragadni a globális kihívásokat. Két ellenkező elméletről van szó, de két ellentétes nyomulás is érhető tetten a világban.

Az egyik nyugati típusú, a magántőke nyomulása. Ez a klasszikus kapitalista terjeszkedés, melyről Marxnak lesújtó véleménye volt, a kizsákmányolást társította hozzá. Ma ezt tovább fejlesztve nem csak az emberek kizsákmányolásáról kell beszélnünk, de a környezeti kizsákmányolásról is. Gondoljunk a multinacionális cégekre, melyek homlokzata, CSR tevékenysége egyre humanizáltabb és zöldebb, de valójában koncentráltságuk miatt externáliáikkal egyre súlyosabb károkat okoznak. A környezet kiuzsorázásával addig mennek, ameddig a helyi társadalom és politika hagyja. Megengedem, félperifériás társadalmakban kultúrát is terjesztenek, ahol viszont periférián vannak – gondoljunk csak az afrikai gyémántbányákra – a helyi lakosság sok jóra nem számíthat.

A másik terjeszkedés keleti típusú. Az oroszoktól és a kínaiaktól látjuk. Az állam általi politikailag is átgondolt stratégiai terjeszkedés. A Roszatom például orosz állami cég, a Fudan egyetem, vagy a viadukt építés, vagy a Budapest-Belgrád vasútépítés szintén kínai állami beruházás. Ráadásul ezek közös jellemzője még az is, hogy a beruházást kérő országok Oroszországtól és Kínától veszik fel a kölcsönt. Még véletlenül sem egy független banktól, hisz azok nem is támogatnák a kockázatos beruházásokat. Így ezek az országok kiszolgáltatottsága politikai is lesz.

Huntington civilizációk közti konfliktus-jóslata nagyon is könnyen értelmezhető az utóbbi példákban. Hiszen Kína az egyetemével rendszerének befolyásolását is telepítené, akár egy kémprogram. Van némi globális felelősségünk abban, hogy itt a félperiférián melyik oldalra állunk. Ha például új előkelő egyetemeket akarnunk behozni, visszahívhatnánk a CEU-t, azokkal a feltételekkel, amikkel a Fudant csabítjuk jönne a Harvard is, ezzel pedig mi magyarok a nyugati civilizáció terjeszkedését erősítenénk és nem a keletit.

 A keleti típusú állami terjeszkedésre példa még a viadukt építése Montenegróban, melynek könnyen leleplezhető célja, hogy Montenegrót anyagilag bedöntse és így Kína rátehesse kezét Bar-ra, a tengeri kikötőre. A kínaiak akárhogy alakul mindenképp jól jönnek ki a helyzetből, néhány montenegrói korrupt politikus pedig meggazdagszik, de a nép még szegényebb lesz. Montenegró immár az Eu-tól remélheti, hogy kimentik az adósságcsapdából. A Kína Állami Út és Hídépítő cég (CRBC) aligha független "csak" útépítő. Oroszország atomtechnológiájának terjeszkedésével  szemben pedig nem véletlenül készül az Eu szankcionálásra. Nem csak háborús szankciók logikáját fedezhetjük fel itt, hanem a kultúrák közti harcot is, mely a Nyugat és Oroszország közt kiélesedett.

A Nyugat fél a civilizálatlanságtól, a korrupciós technikáktól, melyet a Kelet terjeszt, a Kelet pedig a Nyugatra mint egy végnapjait élő romlott birodalomra tekint, melynek romjain nacionalista alapokon ő maga új rendet kíván teremteni.

Huntington a civilizációk összeütközésében etnikai alapot és érték-összecsapást is lát, pedig néhány civilizáció számára fontosabb a terjeszkedés – legyen az erőszakos vagy gazdaságba csomagolt – és az értékek csak fügefalevelek, míg Marx által leírt kapitalizmuslogika is elég egyoldalú, mert a tőke be tudja integrálni az értékvezéreltséget is. De most nem e két szerző kritizálásában és árnyalásában akarunk elmélyedni, sokkal inkább erényeiket emelnénk ki, mely elég egyszerű gondolat: a Nyugat piaci, a Kelet pedig államkapitalista.

Az is igaz, hogy az Egyesült Államok mint állam támogatja a multinacionális vállalatai terjeszkedését és akár az elnök fiának is lehetnek családi vállalkozásai külföldön, de azért ez a modell mégsem állami terjeszkedés, az elnököt és fiát elkaphatják az állami hatóságok. Marx az amerikai modellben változatlanul a rablótőkét látná, amivel szemben a hatóságok kiszolgáltatottak, vagy roszabb esetben foglyul esnek a nagytőkének (state capture).  A kínai modell pedig lehet szabadjára engedte a tőkéseit és azok klasszikus kapitalista módon is terjeszkednek, de mégis ideáltipikusan Hungtinton logikájával meghatározóbb terjeszkedésük politikai felügyelete. (Én itt a society capture kifejezést szoktam használni.) Gondoljunk csak a mobil telefóniára és az internetre. Titkos adatokat Nyugaton is a közösségi média és mobilszolgáltatók átadtak már az államnak, az USA már lehallgatta a szövetségeseit is, de mikor ez kiderült óriási botrány kerekedett. Kínában meg Oroszországban viszont ez az elfogadott, az internet használatát eleve korlátozzák, a Nyugatnak pedig ki kell zárnia néhány kínai mobilszolgáltatót a versenyből, annyira egyértelmű bennük az állami jelenlét.

Közös metszet, hogy akár Nyugatról jön hozzánk a félperifériára egy gyár (Marrx), akár Keletről nyomul be az állam által támogatott „vállalkozás”, nem csak a kultúrájukat terjesztik, de ki is használják a környezetet és az utolsó szempont számukra a helyiek érdeke. A kínai viadukt építés során például látványos a korrupció és a politikus ígéretekkel szemben kihagyták a montenegrói beszállítókat, külföldi munkaerőt toboroztak és az építkezés során teljesen holttá tették az útjukba kerülő addig kristálytiszta patakokat. (Paks II. építéséből az oroszok szintén kihagynák a magyar alvállalkozókat. A kínai CATL akkumulátorgyár külföldi vendégmunkásokat toborozna és környezetpusztító volna stb.) 

A Nyugatról jövő multinacionális nyomulás mégis kevésbé veszélyes, vele szemben az ellenállás könnyebb, mert jogállami környezetből érkeznek, tartanak a vállalati image romlásától, tudják tisztelni a helyi civilek szervezett ellenállását, és valamennyire tartanak ezektől. A keletieknek viszont nincsenek demokráciatapasztalataik, és letarolhatónak gondolnak minden társadalmi mozgalmat.

A mindenkori magyar kormány, ahogy azt már sokan megírták neoliberális gazdaságpolitikát folytat, azaz nem hozzáadott értékek fejlesztésére tör, hanem összeszerelő üzemmé teszi az országot. Elfelejtve mindazt, amit Marxtól tanultunk. A mostani kormány pedig rátesz egy lapáttal és támogatja a keleti civilizáció terjeszkedését, elfelejtkezve nyugatorientáltságú szabadságszeretetünkről. Félredobja Huntington figyelmeztetéseit.  

Kép forrása: szabadeuropa.hu 

#Marx,  #Huntington

---

---