Tudja mit nem kell tenni, de csinálja

Peterson kiemelése a borderline-ról a kognitív intelligencia és a cselekvésgátlás, azt említi, hogy a borderline tudja mit kéne tennie, de nem teszi.  Próbál idegrendszeri magyarázatot adni, mely szerint az intelligencia és az erkölcsi döntések közti korreláció zéró. (Ez azért különös, mondja, mert a pszichológiában minden között találunk valami kapcsolatot, de itt nem.) Az ábrán is jól lehet magyarázni mi a probléma. A közös metszet időnként megvan, időnként nincs. A borderline ezért olyan instabil.

A nárcisztikus viselkedések Ramani szerinti jellegzetessége, hogy állandóan „abrakot kell nekik szállítani”. Ebből a két állításból indulunk most ki, azaz az „abrokosból” és a „zéróból”. Mindkettő valamiféle cselekvési és gondolkodásbeli kapcsolati zavarra utal.

Pontosítsuk is a borderline jellemzőjét. Ugyanis épp ennyire igaz az, hogy bár tudja nem kéne valamit csinálni, mégis csinálja. Mindenféle meggondolatlan viselkedésen kaphatók, szexuálison, szerhasználaton, veszélyes sportok kipróbálásán, bármin, ami első pillanatra kicsit is vonzó. Valakinek a szemébe néz és vonzónak találja, meghatja, izgalomba hozza és teljesen háttérbe szorítja az összes korábbi tapasztalatát, tudását, erkölcsi aggályát. A pillanat hatása alá kerül, ezért is tévesztik össze a mániákussal. De a borderline nem egyszerűen mániákus, a pillanat vonzása lehet tartós is, míg a cselekvés meg nem valósul, ilyet a mániákus nem tud, aztán meg a cselekvés megvalósulása után már magába zuhan. És nem mert depressziós, hanem mert észreveszi az előbbi helyzet negatívumait és annak felismerése betemeti. (A DBT mint terápia épp a fenti mechanizmus felismerésére épít.)

Lássuk most a nárcisztikus szélsőségességét. Az „abrak fokozatos szállítása” annak a metaforája, hogy a nárcisztikusnak szüksége van arra, hogy a partnere és a környezete folyamatosan szolgálja őt és megerősítse az Énjét. Ebben a partnerek kimerülnek, mert a viszony teljesen aszimmetrikus. A nárcisztikus grandiózus ötletei is elég fárasztók, realitástól elrugaszkodók, sok esetben a feljogosítottság érzés a másik anyagi és pszichés energiáinak kifosztásával jár, az ötletekből nem lesz semmi, az okok mindig külsők, önigazolásosak, új tervek születnek. Ők is mániákusnak tűnnek, miközben ennek hátterében sem a cselekvés pörgése van, az csak tünet, valójában önmaga nagyszerűségének hajszolása áll. Ha a nárcisztikus körül szétesnek a dolgok, más fog takarítani. Túlzsúfolják feladatokkal magukat, ami egy pszichés haszonnal jár: a felszínen mozoghatnak. Kívülről úgy néz ki, hogy azért nincs módjuk az elmélyülésre, legyen az kapcsolat, tudomány, élet értelmének keresése stb. mert sok a dolguk, valójában azért sok a dolguk, hogy ne kelljen elmélyülniük.

Mindkét típus közös háza az impulzivitás, ezért van az, hogy a borderline nem csak nem cselekvő, de meggondolatlan cselekvő is, és a nárcisztikus nem csak sikeres menedzser de felszínes is.

Amikor a nárcisztikus meg a borderline meg akarja javítani magát, nos, az egy következő történet, amiről talán legközelebb írok. #borderline,  #nárcisztikus

---

---