Személyiségzavar, szabadság, szerelem

Ahogy a fizikai betegségek is szabadságkorlátozók, úgy általában a személyiségzavarok is azok. Kényszeres viselkedések, fóbiák, szenvedélybetegségek esetében nem kell ezt magyarázni, de borderline és nárcisztikusság esetében aligha magától értetődő. A külvilágtól való függetlenség nem jellemző rájuk, mint a mániákussokra, skizoidokra, pszichopatákra.

A nárcisztikus és a borderline is lehet elszabadult hajóágyú, feljogosíottságérzettel és én a vagyok a világ közepe attitűddel, de a háttérben olyan traumák vannak, melyek körül forog a személyiségük. Elakadásaik korlátozzák őket. A nárcisztikus az önismeretben van korlátozva, a borderline pedig a cselekvésben. Utóbbi általában eljut addig, hogy tudja mit kellene tennie, de képtelen rá.

Mindkettőnek dührohama akkor van, amikor valami nem az elvárásuk szerint történik, annyira fontos számukra, hogy a külvilág engedelmeskedjen nekik. Ez a kis frusztrációtűrés szintén kapcsolatban van szabadság hiányával. Mind a nárcisztikusnak, mind a borderline-nak nagyon erős a függése. Előbbi állandó elismerést szomjazza, utóbbi a kapcsolatai elvesztésétől retteg. Szerelmes típus.

Míg a borderline-nak igen mély érzései és érzelmei vannak (hol évekig, hol csak pillanatokig), addig vele szemben a nárcisztikus képtelen szeretni mást. Ha nincs belőle személyes haszna, ha nem szolgálja társadalmi előmenetelét, a másik számára érdektelen. Lelkesedni persze tud, de annak semmi köze a szerelemhez.  

Nézzük most a partnerek oldaláról. Más okból leszünk mi beléjük szerelmesek. A nárcisztikus társadalmilag sikeres, igényes a külsejére, a teljesítményére, sokszor kiváló és jól felkészült exhibicionista, elkápráztatja a társaságot, a közönségét. Sármos, szexi, flörtölős, csábító. A borderline-ba viszont épp azért leszünk szerelmesek, mert nem kihívó. A szerelem gyakran tükröződés. Ha a másik szeret minket, azt érezzük, rokon lelkek vagyunk.

Később menetrendszerűen jönnek a problémák, melyek irreálisnak tűnnek. Sokszor ezt úgy érzékeljük, hogy ez nem ő, nem ebbe az emberbe szerettünk bele. Aztán jön a megértési szakasz. Próbáljuk feltérképezni, megérteni mi mehet végbe bennük, miért kell minden szavunkra vigyáznunk, „tojásokon táncolnunk”. A borderline szeretne jobbá válni – a nárcisztikus nen, de mindkét személyiségzavarban kibontakozik a partner valódi természete, mindkettőben felsejlhet a kiszolgáltatottság és a szabadsághiány, rájövünk, hogy segítségünkre szorulnak.

A nárcisztikus valahol valakivel mindig harcol, valamit összekavar és segíteni kell rajta, kéri is. A borderline pedig általában rendelkezik annyi önismerettel, hogy tudja is magáról, hogy baj van vele. A szakirodalom nem beszél alacsony intelligenciájú nárcisztikusról meg borderline-ról. Nem tudom ez véletlen-e, de ha nem, akkor vonzerejükhöz tartozik intelligenciájuk is. A borderline-nál az az érzésünk, mondják, hogy valami fontos megy veszendőbe. Megható pillanatok is lehetnek, amikor felbukkan az esendőségük. A segítő típusú emberek párjukként akár egy életre csapdába kerülhetnek.   

Kép forrása: https://www.verywellhealth.com/personality-disorders-5100910

#borderline

---

---