Ahogy a fizikai betegségek is szabadságkorlátozók, úgy
általában a személyiségzavarok is azok. Kényszeres viselkedések, fóbiák,
szenvedélybetegségek esetében nem kell ezt magyarázni, de borderline és
nárcisztikusság esetében aligha magától értetődő. A külvilágtól való
függetlenség nem jellemző rájuk, mint a mániákussokra, skizoidokra,
pszichopatákra.
A nárcisztikus és a borderline is lehet elszabadult
hajóágyú, feljogosíottságérzettel és én a vagyok a világ közepe attitűddel, de a háttérben olyan traumák vannak, melyek körül forog a
személyiségük. Elakadásaik korlátozzák őket. A nárcisztikus az önismeretben van
korlátozva, a borderline pedig a cselekvésben. Utóbbi általában eljut addig,
hogy tudja mit kellene tennie, de képtelen rá.
Mindkettőnek dührohama akkor van, amikor valami nem az
elvárásuk szerint történik, annyira fontos számukra, hogy a külvilág
engedelmeskedjen nekik. Ez a kis frusztrációtűrés szintén kapcsolatban van szabadság
hiányával. Mind a nárcisztikusnak, mind a borderline-nak nagyon erős a függése.
Előbbi állandó elismerést szomjazza, utóbbi a kapcsolatai elvesztésétől retteg.
Szerelmes típus.
Míg a borderline-nak igen mély érzései és érzelmei vannak (hol
évekig, hol csak pillanatokig), addig vele szemben a nárcisztikus képtelen
szeretni mást. Ha nincs belőle személyes haszna, ha nem szolgálja társadalmi
előmenetelét, a másik számára érdektelen. Lelkesedni persze tud, de annak semmi
köze a szerelemhez.
Nézzük most a partnerek oldaláról. Más okból leszünk mi
beléjük szerelmesek. A nárcisztikus társadalmilag sikeres, igényes a külsejére,
a teljesítményére, sokszor kiváló és jól felkészült exhibicionista, elkápráztatja
a társaságot, a közönségét. Sármos, szexi, flörtölős, csábító. A borderline-ba
viszont épp azért leszünk szerelmesek, mert nem kihívó. A szerelem gyakran
tükröződés. Ha a másik szeret minket, azt érezzük, rokon lelkek vagyunk.
Később menetrendszerűen jönnek a problémák, melyek
irreálisnak tűnnek. Sokszor ezt úgy érzékeljük, hogy ez nem ő, nem ebbe az
emberbe szerettünk bele. Aztán jön a megértési szakasz. Próbáljuk
feltérképezni, megérteni mi mehet végbe bennük, miért kell minden szavunkra
vigyáznunk, „tojásokon táncolnunk”. A borderline szeretne jobbá válni – a nárcisztikus
nen, de mindkét személyiségzavarban kibontakozik a partner valódi természete, mindkettőben
felsejlhet a kiszolgáltatottság és a szabadsághiány, rájövünk, hogy
segítségünkre szorulnak.
A nárcisztikus valahol valakivel mindig harcol, valamit
összekavar és segíteni kell rajta, kéri is. A borderline pedig általában
rendelkezik annyi önismerettel, hogy tudja is magáról, hogy baj van vele. A
szakirodalom nem beszél alacsony intelligenciájú nárcisztikusról meg
borderline-ról. Nem tudom ez véletlen-e, de ha nem, akkor vonzerejükhöz
tartozik intelligenciájuk is. A borderline-nál az az érzésünk, mondják, hogy
valami fontos megy veszendőbe. Megható pillanatok is lehetnek, amikor felbukkan
az esendőségük. A segítő típusú emberek párjukként akár egy életre csapdába
kerülhetnek.
Kép forrása: https://www.verywellhealth.com/personality-disorders-5100910
1. közéletileg informatív és/vagy konfliktust feltáró:   | |
2. sokoldalú, több oldalról megvilágító:   | |
3. tanulságos, sokaknak ajánlható:   | |
4. korrekt és/vagy mentes az érdekeltségtől:   | |
5. egyenlőtlenségre és/vagy igazságtalanságra érzékeny:   | |
6. egyéb közszolgálati értékek: közérthetőség, stílus, igényesség:   |