Oroszország nárcisztikusan „gázlángozik”

Nem csak gazdaságilag és fizikailag "gázlángozik" Putyin, de pszichológiailag is. E nálunk kevéssé ismert, de terjedő kifejezés azt jelenti, hogy hülyére vesz mindenkit, ne higgyünk a szemünknek, a híreknek, az érzékeléseinknek, minden másképp van, velünk van a baj ha nem értjük, az oroszoknak van igazuk.

A gázlángozás a nárcisztikus személyiségzavar stratégiája, így lehet mondani, hogy azoknál az országoknál, ahol a politikai elit manipulált valóságot akar ráerőltetni a népére, ott a vezetés a nárcisztikusság valamilyen mértékével bír. (A „gázlángozás” foglama tudomásunk szerint terjed a politológiai szakirodalomban is, hiszen konkrét eseteket is lehet elemezni, ld. pl. a Stasi technikáit.)

Van pszichiáter, aki a magyar NER rendszert Nárcisztikusok Együttműködési Rendszereként határozza meg. De ha ránk, magyarokra egy kicsit is igaz a diagnózis, milyen mértékben igaz ez az oroszokra? A különbség abból is adódik, hogy mi, ha nem is akarunk követők, hanem inkább irányítók szeretnénk lenni (minden nárcisztikus túlnyújtozkodik a takaróján), az messze nem ugyanaz, mint mikor egy hatalmas ország, egy energia nagyhatalom népe háborút indít a szomszédos ország ellen és meg is kívánja magyarázni a világnak, hogy az miért jogos. Viszont befelé mi is önmagunk áldozatává válunk, azt hisszük autonómiát gyakorolunk azzal, hogy brüsszelezünk, azt hisszük, hogy a brüsszelezés értünk történik, miközben állampolgárként egyre kevesebb kontrollt gyakorlunk az intézményeink fölött. Egy igazi gázlángozó ugyanakkor tudja, hogy csal, a nárcisztikusnak az a verziója, amelyik magával is elhiteti, hogy értünk tevékenykedik az önismeretnek egy alacsonyabb fokán van. Putyin és az orosz fake news kommunikáció azonban sokszor tisztában van azzal, hogy megtéveszteni akar. A cél szentesíti az eszközt, vélik. Történelmükben sajnos vastagon benne van az ideológiai önigazolási hajlandóság. 

A gázlángozás kifejezés eredete egy Geroge Cukor film, melyben a férfi padláson zajló gyanús tevékenysége közben a padláson fényt gyújt, de emiatt a lakás többi részén elhalványulnak a világítások. Ebben az időben még gázzal világítottak. Ám nem az az érdekes, hogy a férfi hazudik, hanem az, hogy meg akarja és a technikáival meg is tudja győzni a feleségét arról, hogy neki vannak érzékcsalódásai, a világítás rendben van.

Az oroszok ugyan ezt teszik. Kommunikációsan folyamatosan behatolnak fake news-zal a közösségi médiába, állami szinten állítják elő a hamis híreket a maguk hírgyáraiban. A cél az volt, hogy a Nyugat saját magát tehetetlennek és aberáltnak lássa. A Nyugattal szembeni gázlángozás szempontjai a következők voltak:

-          a Nyugat aberált és pusztul, leáldozóban, a végnapjait éli

-          olyan, hogy demokrácia sehol sincs

-          Nyugaton irányított kommunikáció van

-          a Nyugat meg akarja támadni Oroszországot

A háború kezdetekor pedig a leggyakoribb gázlángos üzenetek a következők voltak:

-          ukrán nemzet nincs is

-          az ukránok nácik

-          Zelenszkij és a miniszterei csak színészek

-          Zelenszkijék Amerika bábjai

-          Az urkánok proxiháborút vívnak, ezért az oroszoknak nem velük, hanem az amerikaiakkal kell békét kötni

(Ld. még a Political Capital: A Kreml trollhadserege sosem alszik kutatását.)

A nárcisztikus viselkedés alapjaihoz tartozik, hogy a nárcisztikus kétségbevonja a másik identitását. Abban az esetben, ha ez sikeres, a másikat el lehet juttatni akár az öngyilkosságig. Esetünkben a jelenség értelmezhető, hiszen, ha az ukránok elhitték volna, hogy ők, mint nemzet nem léteznek, meg is szűntek volna. Putyin – mint általában a nárcisztikusok, és az őt követők – egy darabig el is hitték, hogy olyan, hogy ukrán nincs. Magyarországon, emlékszem érvként hallottam azt is, hogy azért nincs ukrán nemzet, mert az ukránok is oroszul beszélnek. Ki tudja ki terjesztette ezt, az orosz propaganda, vagy mi magunk jöttünk erre rá? Az ukrán nép létezésének kétségbevonását „megzavarta”, hogy elkezdtek védekezni. Kiegészítő magyarázat lett, hogy most válnak nemzetté.

A következő gázlángozás az volt, hogy az ukránok nácik. Az orosz médiával foglalkozó egy 2014-ig visszanyúló elemzés kimutatta, hogy a náci vád mindig csak akkor terjedt el, amikor az oroszok fegyveresen támadtak. Pl. a Krím annektálása előtt. Máskor nem írtak a náci ukránokról, csak ilyenkor. A nácítlanítást természetesen ürügyként kezelte a világ, a háborús terjeszkedés gyenge igazolásaként, de belső kommunikációként már sokkal hatékonyabb volt. A jó manipuláció mindig hihető, mindig vannak tények, melyekkel alá lehet támasztani. Valóban akadtak náci ukránok, ahogy az is igaz, hogy sok ukrán csak oroszul beszélt/beszél.

A gázlángozás célja e tekintetben az volt, hogyha vannak náci ukránok, akkor az ukrán állampolgárok fogadják el azt is, hogy az egész államuk náci. Ha valaki ukránként ezt megteszi, máris örült volna a felszabadításnak. (Az amerikaiak iraki háborús előrenyomulását is meglepetésként érte, hogy nem felszabadítóként fogadták őket. A „Szaddam Husszein egyenlő Hitlerrel” amerikai propaganda nem ment át.) Ukrajnában az agresszió hatására nem összeomlott, inkább megerősödött az identitás. A gázlángozás arról, hogy minden ukrán náci és dőljetek a kardotokba, tagadjátok meg az államotokat és a vezetőiteket nem jött be.

A nárcisztikus gázlángozót azonban nem szokta érdekelni, hogyha valamelyik kommunikációs stratégiája sikertelen. Keresi az újabb fogást, s ha belavírozta magát egy helyzetbe, egyre gátlástalanabb hazudozóvá válik. A gázlángozó célja, hogy ne higgyen senki a saját szemének: a tömegsírok és megkínzott civilek csak a nyugati propaganda részei, az ukránok saját magukat lövik le, saját házaikat rombolják le, saját magukra akarnak majd piszkos bombát dobni stb. Ez már nem az ukránokat, hanem más nemzetek elbizonytalanítását szolgálja, és persze továbbra is hazai propagandaként a legsikeresebb, mert az oroszokhoz nem jutnak el azok az információk, hogy a piszkosbomba bevetési szándékra, melynek során megnevezésre is került, hogy mely erőművekből származik majd, az ukránok azonnal NAÜ ellenőrzést kértek.  

A nárcisztikus vagy akkor roppan össze, amikor nem sikerül a manipulációja, vagy már előtte, amikor a hazudozás saját maga számára is a szörnyű üresség érzetével hatja át. Egy nép szintjén ez úgy néz ki, hogy belső akadályokat gördít a háború elé (hidat és síneket robbant, szabotázs akciókat szervez, eltünteti a katonai felszerelésekre szánt pénzt, obstruál), belátja saját nemzetének és jövőjének perspektívátlanságát (elhagyja az országát), bűntudatot érez az áldozatával, szégyent a világgal szemben (kártérít, vezekel).

A nárcisztikusoknak mindig sok követője akad. Vonzerejük a hatalmon levésük, a vezetni akarásuk, a tehetségük, az igyekezetük, hogy hatással legyenek és az intelligenciájuk. Kommunikációjuk (ld. Putyin) kifelé nagyon meggyőző, határozott és kedves, csupáncsak a cselekvéseik ellentétesek az álarcukkal.

Annak sem könnyű, akin nem fog a gázláng. A másik manipulációs és rosszindulatú önző szándéka akkor is haragot és bosszút szül, ha nem volt hatásos. Az ukránok igyekeznek kigyomlálni mindent, ami orosz, a múltunkból, az identitásunkból. Majd ha lesz orosz jóvátétel, lesz ukrán megbocsátás is. És nagyon érdekes, ahogy a világ most először reagál szinte globális egységben egy gázlángozó birodalom terjeszkedési kísérletére. A világtörténelemben eddig mindig az erő számított csak, és mindig a győztes írta a történelmet. Hátha lesz érzékünk a nárcisztikus gázlángozó leleplezésére, morális megbuktatása pedig lezárja a háborút. (Jelzem már ennek is van szakirodalma, mert pl. Elisabeth Noelle-Neumann az apartheid megbukását a világ közvéleményével magyarázta.)

Kép: Kijev sötétségben. forrás itt.

#gázláng

---

---