A győztesnek mindig igaza van?

A győztesnek mindig igaza van? Hát persze, mert a győztesek írják a történelmet. Ezért is van az, hogy mindannyiunk igazságérzete alapján drukkol, hogy az a fél nyerje meg a háborút, akinek szerinte igaza van. Vannak aztán más mondásaink is. Főként nekünk, meg az olyan népeknek, amelyek azt tapasztalták meg, hogy nem érdemes kiállni az igazság mellett. Philip Zimbardo szerint A szicíliaiakkal vagyunk rokonságban e tekintetben. A modnásunk így szól, „mondj igazat és betörik a fejed”.

S miközben ilyen szép mondásaink és bölcsességeink vannak, egyik népnek ilyen, másiknak épp az ellenkezője, a harmadik pedig – és ez zömmel a nyugati világ – hisz az igazság győzelmében. Ne feledjük, könnyű a sikereseknek, kevesebb önigazolásra van szükségük, szembe tudnak nézni a tévedéseikkel, nagyobb önkritika áll rendelkezésükre, amitől meg még sikeresebbek lesznek a nyavajások.

Egy példa, csak hogy lássuk, a győztesnek mindig igaza van állítás sántít. A nácik terve az volt, hogy a zsidóságot kiveszik a Bibliából. Hogy az a dokumentumfilm, amit arról láttam, hogy néhány német pap hajlamos volt átírni a Bibiliát mennyire igaz, és hogy ennek a tendenciának mekkora volt az ereje, nem tudom. De játszunk el a gondolattal, hogy a nácik megnyerik a háborút és a maguk ideológiája alapján újraírják a világtörténelmet. Például a Bibiliából kiveszik azt, hogy Jézus zsidó volt.

Szerintem a kísérletük győzelem esetén is kudarcos lett volna. A kommunista rendszerekről van konkrét példánk. A kommunisták a vallásos babonaságot fel akarták számolni, aztán ahogy konszolidálódott a helyzet, egyfajta fokozatosság-stratégiára álltak rá, aztán egyre puhultak, végül a történelemkönyvek visszaálltak a korábbi formátumukká. A világ mégse pusztán munkások és imperialisták küzdelméről szól. Mintha volna valamiféle fejlődés. Mintha a valóság ideológiákkal való megerőszakolása folyamatosan vereséget szenvedne. Emberi életekkel nézve a trauma komoly, de történelmi távlatokkal mérve elég gyors a hamis ideológiák bukása. Mintha az igazság nagyobb erő lenne, mint a pillanatnyi győzelem.

Mára alapvető fordulatot fedezhetünk fel. Ennek oka valószínűleg a globalizáció. Ezt úgy fogalmazhatnánk meg, hogy nem annak van igaza, aki győz, hanem az győz, akinek igaza van.

Az orosz-ukrán háború nem csak fegyverek szintjén zajlik, hanem az igazságkeresés szintjén is. Roppant fontos meggyőzni a világot arról, hogy kinek van igaza, mert feltehetően az fogja megnyerni a háborút is. Ezért is válik egyre fontosabbá, hogy ki miként viselkedik a háborúban.

Mindeme bejegyzés azért született, mert egy híd felrobbantását, mely katonai stratégiai és szimbolikus jelentőségű, az oroszok rakétatámadása követte, ahol a cél a civil lakosság megfélemlítése és életének megnehezítése volt. Nem mintha a korábbiakban ne lett volna akár ukrán, akár orosz részről polgári személyek megfélemlítése cél. De azért nekem úgy tűnik, itt erősen elbillen a mérleg nyelve: az ukránok nem lőtték Moszkvát, az oroszok viszont a háború kezdete óta lőtték Kijev civil területeit is.

Ha világ fejlődik és akinek igaza van, amellé áll az erő is, lassan át kell értékelnie az orosz győzelemért drukkolóknak eddigi munkásságukat. Tudom roppant nehéz lesz, mert az ukránok nem angyalok, mert Amerikának vannak érdekei és nyomul Keletre. De semmi sem igazolhatja az oroszok államilag szervezett háborús bűncselekményeit.  #Kercsihíd

---

---