A táblázatba foglalt kategóriarendszerben
Putyin a bal oszlopba tehető. Eredetileg nem ezt a típust tartottam a
legérdekesebbnek, s ma is azt gondolom nem ez a legdrámaibb, viszont
kétségtelen a legtöbb kárt okozni tudó. Putyin ráadásul valószínúleg infantilis
is, ami alatt azt értem, hogy a megkívánt dologról nem képes lemondani, annak
megszerzésére mániákusan tud vágyni és empátia nélküli is, azaz a másik felet
végtelenül lenézi, saját képességeihez képest alacsonyabbrendűnek tartja és
manipulálhatónak. Ám épp azért, mert a vágyott dologra tartósan képes készülni
átkerül a bal alsó kategóriába is, ahol a homloklebeny késlelteti az
indulatait, és stratégává fejleszti. Hirtelen dührohamairól – legalábbis én –
nem kaptam híreket. Szorongása viszont ismert, ám az ok-okozati viszony nem. Végül is minden diktátor szorongással végzi, projiciálja a saját viselkedését másra, azaz, ha én mindenki fölött akarok lenni - gondolják - más is el akar taposni engem. Putyin szorongása ennél is súlyosabb, mert nem csak az emberektől fél, de az olyan absztraktabb dologtól is mint a NATO, és az olyan megszemélyesíthetetlentől is, mint a vírus. Nem megjátsza a NATO-tól való rettegését, alapvetően retteg és tárgyiasítja azt a NATO-ra.
A kontrollálatlan dühroham szintén azokra
jellemző, akik fölött a krokodil agy átveszi olykor az uralmat. Minél inkább
problémának érzi valaki ezt, annál inkább igyekszik túlszabályozással kontrollálni
magát, ezért a külső szemlélő számára pont az tűnik túlfegyelmezettnek, aki
egyébként kiszolgáltatottja a krokodilságának. (Erre mondta Orbán Viktor, hogy
Putyin nem egy barátkozós típus. De ez épp hogy a személyisége, és nem a
kultúrájának a jellemzője, az orosz emberek nagyon is barátkozósak, nagy lelkületűek,
s nem oly tartózkodók, mint mondjuk a németek.)
A táblázat függőleges tengelye a neurobiológia, a
vízszintes pedig a kognitív fejlettség dimenziója. Lássuk a vízszintes
fejlécet. Konvencionális értékrendjét maga Putyin is előszeretettel
hangoztatja, a férfi legyen férfi, a nő nő, a Nyugat aberrált és hasonló
eszmefuttatásai ezt példázzák. A személyiségfejlődés szakirodalmában a szerep-szabály
követés (ld. Kohlberg, Erikson, Piaget) pedig azt jelenti, hogy az ember
életének kikerülhetetlen szakasza, hogy higgyünk a szerepek mindenek
fölöttiségében, melyekben otthonra kell lelnünk és el kell fogadnunk a
szabálykövetést, belátva, hogy anélkül káoszba fordulna a világ. Ám épp
Putyinnál látható, hogy a merev szabály-szerepbe ragadás milyen veszélyessé válhat.
Amikor Putyin azt mondja az ukránokat nácítlanítani kell, nem szélhámoskodik,
nem pusztán csak kommunikál. Komolyan gondolja, hogy azok a kategóriák,
amelyeket alkotott nem adnak más lehetőséget a számára, mint az erőszakot. A
szabály-szerepet megszegőket a konvencionális gondolkodású olyan provokációnak
tartja, mely sérelem nem tűrhető. Azt gondolom, e személyiségzavarai miatt Putyin még ha arcvesztés nélkül is tudna kijönni a háborúból, akkor sem fog leállni. A szorongásai ettől nem szűnnének meg. Igazából csak a közvetlen környezete tudja leállítani.
Az emberek döntő többsége a bal alsó sarokba tartozik, tehát szabály-szerep maximalista és ebben szocializált, érzelmeiket képesek kontrollálni. A diktátoroknál úgy torzul tovább az erkölcs, hogy magukra nem tartják érvényesnek a szabály-szerepet, de másokra igen, legjobb híveik pedig elhiszik nekik, hogy joguk van ehhez és legitimálják őket. Akár egy egész nép is. Diktátor abból lesz, akinél a neurobiológiai struktúrákkal is baj van. Egyáltalán nem ritka dolog az agy funkcionális sérülése, bár ha nincs hatalom az ilyen ember kezében nagy társadalmi problémákat sem okoz. Sajnos az agy négy éves korig könnyen sérül, és még később is tönkretehető.
A jobb
felső sarokba kerülteknél az a felismerésünk lehet, hogy attól még, hogy valaki
meghaladja a szabály-szerep ítélkezést, még nem biztos, hogy kiegyensúlyozott.
A posztkonvencionális tisztában van azzal, hogy a szabályokat emberek hozták
létre, és nem mondjuk az Isten, vagy a helyét elfoglaló ember, vagy ideológia,
következésképp meg is változtathatják. Ettől még betartják a szabályokat, csak
rálátnak, és képesek megérteni másokat is, leginkább azonban a sajátjuk szerint
szeretnének élni. Ez egy bizonytalanságot jobban tűrni képes állapot, mint az
előző, a konvencionális. No, de mi van abban az esetben, ha valakinek az értékrendszere
kifinomultabbá vált (posztkonvencionális lett), de az agyi múködésében túlvezérelt?
Nagyon sok személyiségzavarnál ez a mintázat jön elő, és bármilyen intelligensek, nem csak meggondolatlan cselekvések kísérik az
életüket, de zavaros túlzásba vitt aggodalmak, félelmek, lelkesedések,
szélsőséges gondolati konstrukciók is. A kapcsolataik a felszínes szinten jól
működnek, mert ha posztkonvencionalisok megértetik magukat
posztkonvencionálisokkal és rálátnak és tapintatosak a prekonvencionálisokkal
is. Viszont a kapcsolatok szorosabbá válásával, mivel az érzelmi és racionális
kontroll harmóniája nincs meg, összeomlik minden. A fejlődés nem nélkülözheti
az agy egyensúlyát és a tudás növekedést, azaz a hardvernek és a szoftvernek is
rendbe kell lennie, hogy a személyiség haladni tudjon. (A pszichológusok örök optimisták, és abban reménykednek - egyébként sokszor sikereket elérve -, hogy a szoftveren keresztül vissza lehet hatni a hardverre. Ahol erről lemondanak, ott már nem személyiségzavarról, hanem pszichózisról beszélnek, pl. skizofréniáról, értelmi fogyatékosságról stb.)
Végezetül a jobb alsó sarok sem rögtön a mennyország.
Igaz, hogy itt az értékrendszer posztkonvencionális és az érzelmeket is jól
képes feldolgozni az agy, mégis, itt is meg van a kockázata annak, hogy valaki
elveszíti az életkedvét. Ha a cselekvésbe veti magát az épp úgy lehet
menekülés, mintha a szemlélődésbe húzódik vissza. (A szabadságtól nem csak a konvencionálisok menekülhetnek, ahogy ezt észrevette Erich Fromm, hanem bárki más is.)
1. közéletileg informatív és/vagy konfliktust feltáró:   | |
2. sokoldalú, több oldalról megvilágító:   | |
3. tanulságos, sokaknak ajánlható:   | |
4. korrekt és/vagy mentes az érdekeltségtől:   | |
5. egyenlőtlenségre és/vagy igazságtalanságra érzékeny:   | |
6. egyéb közszolgálati értékek: közérthetőség, stílus, igényesség:   |