Lokalitás küzd a globalitással

Abszurdnak és irracionálisnak, nem XXI. századinak érzik sokan Putyin Ukrajna elleni háborúját. És alighanem igazuk van azoknak, akik így érzik. És nem csak azért, mert a fizikai erőszak valahogy nem civilizált államoknak való.

Mi a baj a fizikai erőszakkal? Az utóbbi időben csak szélsőséges, vallásos fanatikusoktól láttunk (Iszlám Állam) reguláris háborút.  Láttunk aztán számtalan forradalmat, láttunk mérges gázzal pusztítást országon belül, kisebbségek üldözését, tán még polgárháborút is, de leginkább kommandós akciókat. Néha láttunk olyat is, hogy az egymást öldöklő területre légicsapást mértek (délszláv háború), igaz, még olyat is, hogy a világ csendőre szárazföldön benyomult (Irak). Ám ez utóbbiban sem folyt hagyományos háború, ahol két ország hadserege állt volna egymással szemben.

Az arab világ összetűzéseire meg legyinteni szoktunk, hiszen ők végképp a múltban rekedtek. A XX. századi háborúk helyett az úgynevezett hibrid háborúkkal ismerkedünk, jelentsen ez bármit. Annyit mindenképp, hogy nem olyanok, mint az emberiség eddigit történetében. Ahogy egy amerikai állampolgár, aki Harkovból menekült kétségbeesetten mondja: az ő generációja ilyet csak a tankönyvekből ismert. (Ld. a képünket, a fekete férfi panaszkodik így, és a Szabad Európa oldalán nézhető meg.) Valami tehát igen csak abszurd. Putyin XX. századi eszközöket használ. Mintha a múltban élne.

Miközben tehát arra készültünk, hogy hamarosan már csak drónok és robotok vesznek részt a küzdelmekben, ezzel szemben Putyin odaveti a katonáit, akik maguk sem hiszik el, hogy gyilkolniuk kell. (Találhatnak a neten ilyen foglyul ejtett orosz katonai nyilatkozatot is.) Sokan még azt sem tudták, hogy nem csak hadgyakorlat indulnak, bár a mobiltelefonjaik begyűjtése gyanús lehetett nekik. A területszerzés, mint megoldás, a "nácítlanítás", mint ideológia, mind XX. századi.

Elméleti szinten arra készültek az elemzők (Pinker, Harrari stb.), hogy a világ két részre bomlik, „Északra” és „Délre”, és Délen még öldöklik egymást az emberek, de oda Észak nem küld katonát már, hogy az kockáztassa az életét, hadviselése gépi és informatikai lesz. Ezzel szemben Putyin „Déli”. Egy hagyományos háborút indított.

Nyilván megelőzte ezt az orosz kiberhadviselés, erről még csak szállingóznak az információk, ahogy arról is, hogy a kiberháború kiszélesedik-e a Nyugat és Oroszország közt. Ez  valószínűbb, mint az atomkatasztrófa. A jó benne az, hogy akár egyetlen életbe sem kerül. Egy kiberháború térdre kényszerítheti a vesztest, és abban bármilyen jók az oroszok, egy ukrán Berlinből épp olyan veszélyes lehet, mint egy orosz Moszkvából. Ezen a téren kiegyenlítettebbekké válnak az erőviszonyok. Pláne, ha beszáll a dologba az USA. Nehéz elképzelni, hogy ilyen előkészületek ne történnének. S könnyen lehet, hogy az öreg Putyin még ott tart, hogy meg lehet piszkálni egy választást, de azt nem tudja, hogy egy teljes államot össze lehet omlasztani, hiszen az ügyeket már nem papíron iktatják. 

Putyin nem csak XX. századi, de ráadásul lokális küzdelmet vív, hiszen csak Oroszországgal szomszédos területeket akar csipkedni. Egy globális világgal szemben teszi ezt. Nem véletlen fenyegetőzik az atommal, ugyanis a globális támadásokra (pénzügy, közlekedés, kereskedelem, infromatikai) neki tényleg csak az atom van válaszként, ami globális.

Magyarország a globalitás mellé állt. Belorusz a lokalitás mellé. A globalitás hálózatai a jogvédő szervezetek, az NGO-k. Ezekkel vajon kibékül a magyar kormány?  

#Putyin

---

---