Az alábbiakban egy szociálpszichológiai elemzés következik.
A cím alapján talán azt gondolhatja bárki, számomra az előválasztás egy
valóságshow, ám épp ellenkezőleg, egy rendszerkülönbségre szeretném felhívni a
figyelmet.
A valóságshow-k struktúrája az esetek többségében az, hogy
együtt kell működni valakivel, aki aztán később legyőzendő. Sőt, ugyanez a
struktúra fokozható a végletekig amikor a másik megsemmisítendő. Ilyen a
gladiátorok kapcsolatrendszere az ókorban, vagy az ifjúsági regényirodalomban
erre épül az Éhezők viadala is. De ez a Big Brother struktúrája, és
sorolhatnánk, mert számos reality erre épül. Ezzel szemben az előválasztás
struktúrája az, hogy versengenem kell azzal, aki később a szövetségesem kell
legyen.
Pláne, ha olyan klasszikus előválasztási meneteket
vizsgálunk, mint az amerikai, ahol az előválasztáson vesztes fél továbbra is
ugyan annak a pártnak a tagja marad, de a magyar sokszínű ellenzéki
összefogásban is az előválasztás során már gondolni kell/kellett volna arra,
hogy a későbbiekben szövetségesként kell együtt dolgozni.
Azt várnánk, hogy ilyenkor a bölcsesség csak segít, a
távlatibb gondolkodás rákényszeríti a feleket, hogy a jelenben is vigyázzanak
egymás arcára. Ezzel szemben a valóságshow-knál azt várhatnánk, hogy a
jelenbeli barátkozás álságos, hiszen tudják, hogy a jövőben csak egy maradhat.
Nem kétséges, hogy az előválasztási struktúra tisztességes,
míg a valóságshow struktúrája tisztességtelen. Barátkozni azzal, akinek aztán a
pozíciójára török (kiszavazás) sokkal rosszabb, mint versengeni azzal, akivel
aztán össze kell fognom. Az egyik egy álságos karaktert juttat győzelemre, a
másikban, ha nem érzékeljük a határokat, a későbbi együttműködést tesszük
tönkre.
Ám annak ellenére, hogy egy számítógép okosan viselkedne egy
előválasztási struktúrában és alattomosan egy valóságsow-ban, az emberek
valahogy mások. Nem viselkednek racionálisan. A valóságsow-ban míg a többiekkel
szemben kell szövetséget keresni tényleg barátkoznak, a politikában pedig az
előválasztások rendszeresen eldurvulnak, a felek begyógyíthatatlan sebeket
okoznak egymásnak.
Miért van ez?
Alighanem azért, mert az ember nem egy racionális lény.
Elragadják az érzelmei. A politikában lévő versengők sem tartják magukat az
eredeti stratégiákhoz, vagy épp érzelmekből kreálnak stratégiát. És ami a
legfontosabb, az emberek fókusza nem irányul a jövőre. A jelen impulzivitásában
élünk. Természetesen el lehet érni, hogy a fókusz jövőorientált legyen, és
olyankor meg is változik a viselkedés. A valóságshow-ból kilép a jövő fókuszú,
mert az morálisan vállalhatatlan, az előválasztás küzdelmében pedig a
bölcsesség jelenik meg.
1. közéletileg informatív és/vagy konfliktust feltáró:   | |
2. sokoldalú, több oldalról megvilágító:   | |
3. tanulságos, sokaknak ajánlható:   | |
4. korrekt és/vagy mentes az érdekeltségtől:   | |
5. egyenlőtlenségre és/vagy igazságtalanságra érzékeny:   | |
6. egyéb közszolgálati értékek: közérthetőség, stílus, igényesség:   |