Megértettem
A weboldal "Cookie"-kat használ. Több információ
Belföld(országos) Belföld(helyi) Világ Környezet Egészség Kultúra Közlekedés Vezércikk

A Kónya-Pető viták stílusától és etikájától a Tranzit 2021-es választási vitafórumaiig

borito_kep

2021. 09. 05. 11:16

6.3 | - | - | 6.3

A Kónya-Pető vitában Feledy Péter került olyan helyzetbe, amit utólagos értékelése szerint nem tudott megoldani. A közönségben igen egyoldalú volt a Kónyát támogatók hangereje, oly annyira, hogy azt már maga Kónya is csendesíteni próbálta, noha az elején még fürdött benne. Mint mondta (ld. itt. 1 óra 4 percnél), nem érzi magát jól, amikor a közönség nem hallgatja meg Pető Iván képviselőtársát.

Kónya a kommunista bűnök (sortűz, hazaárulás) igazságos elszámoltatás mellett érvelt, Pető a jövő és a jogállamiság mellett, a közönségben pedig a régi bűnöket elkövetőkkel szembeni bosszúállásnak a különböző dimenziói izzottak. A vitát helyi szinten Kónya nyerte, Feledy kudarcot vallott, mint az egyensúlyért felelős közszolgálati médiaember, ám a vitát Hankiss Elemér akkori tévéelnök másodszor is műsorra engedte, és akkor már milliók nézték meg. A társadalom egésze nyugalmat és békét szeretett volna, a tüzet szító – talán akaratlanul is szító – Kónya kevésbé volt az emberek többségének szimpatikus, miközben mai szemmel egy úriembert kell látnunk vitastílusában, érvelésében, a helyzet kezelésében. Gyakori probléma, hogy a saját hívei előtt szereplő politikus mondanivalója a teljes nyilvánosság előtt már bumeráng hatást fejt ki. Létezik azonban egy még hosszabb távú megértés: Kónya és Pető egyre több mindenben évtizedekkel később közös nevezőre jutott. Ld. itt.   

A Garázsviták – Transit 2021-es sorozatban az újságírók már nem kívánnak közszolgálati szerepet betölteni. A vitavezetésben történik hivatkozás arra, hogy de én vagyok a vitavezető, én teszem fel a kérdéseket, a felek el is fogadják a szerepelosztást, és a vitavezető valamelyest törekszik is arra, hogy megszólalási lehetőséget osszon, ám nem törekszik kívülállásra, amiképp ezt nem is várja tőlük senki. Nincs ilyen morális parancs. Ez úgyis megnyilvánul, hogy a közönség leplezetlen szimpátiájának nem pusztán az adott politikus örül, de maga az újságíró is erre támaszkodik, erre utal, hivatkozik. Szintén felmerül hatástani szempontból, hogy a független nézőnek mennyire szimpatikus az, ha immár nem csak a közönség, de a riporter is vállaltan egyik oldalon áll. Ilyen közegben, helyben a vitát mindig megnyeri a többség, de ha országos érdeklődést is kiváltana bármelyik, annak bumeránghatása szintén joggal feltételezhető lenne.

Ha belenézünk a Márki-Zay – Hollik István vitába, vagy akármelyik másik Transit néven futóba és azt összehasonlítjuk a Kónya-Petővel, más különbségek is feltűnnek. A szereplők felkészültsége nem kevesebb, intellektuálisan állják a sarat, adatok tekintetében még lenyűgözőbbek, ám az egész jóval inkább show, ennek megfelelően feszesebb, szellemeskedőbb és mondjuk ki, sokszor hisztérikusabb. Ez a túlfokozott érzelmi bevonódás teszi show-szerűbbé. Nem lepődnénk meg azon, ha a felek vélt igazuk birtokában tetlegesen egymásnak ugornának, és mint a Jerry Springer vagy a Mónika Showk-ban kigyúrt emberek ültetnék vissza a helyükre őket. Csak míg a showk-ban ezek statiszták által megjátszott viselkedések, melyek a közönségigény elégítik ki, addig itt a vita végeztével a felek kezet fognak, és nincs szükség kidobóemberekre, noha van mégis valami hasonlóság.

A Kónya-Pető vitában volt egy közös pont, nevezetesen, hogy mindketten jogállami beállítódásuak voltak, mindkettőjüknek volt egy pozitív kép a demokráciáról, s mindketten ugyanazt értették alatta, annak működését hasonlóképp fogták fel. Pl. nem azonosultak a népítélettel, a bíróságokat tisztelték, a jogot előrébb sorolták az erkölcsnél, ha különbözőképp is látták összeegyeztethetőnek. A véleménykülönbség inkább a törvény lehetséges következményeiben volt, a politikai felelősségről gondolkodtak másképp. Egyikük szerint (Pető) a törvény csalódást fog okozni, mert nem lehet jogállami keretek közt igazságot tenni, másikuk szerint pedig (Kónya) – az érzület lángja alapján – hogy mit tud megtenni a bíróság, az már legyen az ő dolguk, de a szőnyeg alá sepert feszültségeket ha nem kívánjuk rendezni, továbbra sem fogunk tudni továbblépni. A mai viták ehhez képest polgárháborús hangulatúak, gyakorlatilag nincs közös pont, amelyhez a felek tartanák magukat. Még a pandémia során elkövetett jószándékot is megkérdőjelezik egymással szemben, s a beszélgetésvezetőnek esélye sincs legalább ebben mérsékletre bírni a feleket.

Két fontos probléma van tehát, az egyik, hogy – bármennyire is állította például Hiller István Ld. Hiller-Gulyás találkozót -, hogy ő szereti a vitákat, ezek sok esetben nem tárgyszerű eszmecserék, hanem különösen a riporter és közte macsó poénkodások, személyeskedések. A felek nem vitatkoznak, hanem veszekednek, aminek kiugró példája a Márki-Zay – Hollik összecsapás, jobbára Márki-Zay vehemenciájának betudhatóan, viszont érvei süket fülekre találnak, amitől még a legbékésebb ember is elveszítené a türelmét. A másik, hogy a vitavezető a tematizációival, a kérdéseinek becsomagolásával, az olyan elhangzó érveket, melyek kormányzati szempontból kellemetlenek, a téma mielőbbi átugrásával igyekszik orvosolni. Ezzel a technikával szemben még sokszor Márki-Zay is tehetetlen, nem hogy más vendégek.

Míg Feledy Péter a Kónya-Pető összecsapásban teljesen kiesett a szerepéből és háttérbehúzódott, addig a mai „vitavezetők” feltalálják magukat, de egyáltalán nem mediátorként, újságíróként, hanem saját élményeik és politikai nézeteik közönséggel való megosztásaként. Eszük ágában sincs háttérbe húzódni, ők is ott akarnak lenni extrovertált módon, tetszelegve, a közönség előtt szerepelve, ezzel a rendszerváltó újságírás legrosszabb emlékeit idézve.

Az újságíró a Transitban expliciten kifejezi, hogy tekintélyre vágyik, legitimációra, szerepének elismerésére, de ezt egyik meghívott vendégétől se kapja meg. Valóban az az érzésünk, fölöslegesen van jelen. Feledy is fölöslegesen volt jelen, de ő egy közszolgálati étosz képviseletében nem találta a helyét és a tömeg húzta ki a lába alól a szőnyeget, most viszont az újságírói jelenlét azért fölösleges, mert ez az újságíró a tömegnek tetszeleg. Tulajdonképpen az újságíró személyében is egy politikust „tisztelhetnénk”, aki azonban nincs a meghívott politikusok tájékozottsági szintjén.  

Zsolt Péter


Értékelés

Hogyan működik?
1. közéletileg informatív és/vagy konfliktust feltáró:  
2. sokoldalú, több oldalról megvilágító:  
3. tanulságos, sokaknak ajánlható:  
4. korrekt és/vagy mentes az érdekeltségtől:  
5. egyenlőtlenségre és/vagy igazságtalanságra érzékeny:  
6. egyéb közszolgálati értékek: közérthetőség, stílus, igényesség:  

Hozzászólások

Jelentkezz be , hogy hozzászólhass!