Eloise-t hozzácsapják a Godó elleni perhez

Eloise is megismerte az előzetesben a nyomozóhatóság lassú munkáját, mert öt hónapon keresztül kérdezgették, s készítették fel a bíróság előtti szereplésre, majd végre átszállították Nagyváradra, ahol a perben Godó Mihály ellen kellett vallania. Abelardék próbáltak védőügyvédet szerezni neki, de a hatóságok azt felelték, hogy Godónak van államilag kirendelt védője, és hogy Eloise nem akar más védőt. Mire Abelardék írásban új kérvényt nyújtottak be, hogy attól még, hogy többen Godóval együtt vannak vádolva, még egyénenként is jogosultak védőre, mire azt a választ kapták, hogy megvizsgálják a kérdést, de valójában nem vizsgáltak semmit. A tárgyalásra Abelard be sem jutott. Eloise anyja még az időpontot se volt hajlandó elárulni neki, s Lilla se akart a szülőkkel szembeszállni. A tárgyalás során főként Godót szerepeltették, de néhány kérdést a többi vádlott is kapott.

– Maga csak tűri, amiket itt mondanak magáról – mondta a bírónő a tanúk vallomásaira utalva – hogy egyházi ellenállást szervezett, meg utasításokat osztott. – És ők, mit tettek? – kérdezte.

Godónak azt is ígérték, hogy ha vall néhány pap és apáca aktuális perében, akkor csökkentik a büntetését. Korábban már papok kihallgatására is beültették, mintegy megmutatva, hogy mások tudnak rendesen együttműködni. Máskor nem hagyták aludni, hogy úgy törjék meg. A rabokat fejükre húzott zsákkal vitték a kihallgató szobába, ahol a berendezés nem állt másból, csak asztalból és székből. Még hamutartó se volt, a kihallgató tiszt a földre hamuzott, s ezt tette Godó is, ha épp simogatni akarták és dohánnyal kínálták. Két kép volt minden kihallgató szoba falán közös. Sztálin és Dej keretbe foglalt fényképei, de üveglap nélkül, légypöttyökkel tarkítva. Godó nem tudta, hogy az ő tárgyalásán majd kik lesznek még  gyanúsítottak. Hiába lett volna joga megtudni, nem mondták meg előre. A tárgyaláson aztán meglátta, hogy három apáca és két pap. Az apácák közt ott volt Eloise.

– Hát miért haragudnék? – válaszolta arra a kérdésére, hogy mit szól, miket mondanak róla a vádlott társai - Nem mondhatok rájuk semmi terhelőt. Ezek az emberek csak azt mondják, ami igaz – felelt Godó a bírónőnek, és a szemébe nevetett.

– Tagadja-e, hogy a görögkatolikusok ortodoxokhoz való visszatérését meg akarta akadályozni? – kérdezte az ügyész.

– Dehogy tagadom – felelte. – Az ellen voltam és leszek mindig.

– S azt sem tagadja, ugye, hogy senkit sem volt hajlandó megnevezni a társai közül, kik segítették a tevékenységét, hogy nem akart együttműködni a kihallgatások során? Tudja, hogy ezt súlyosbító körülményként veheti majd számításba a bíróság? Még javíthatna a helyzetén.

Eloise rabruhában üldögélt, és figyelte ezt az előadást. Tudta, hogy ilyen jellegű szereplésre ő nem volna képes, s mindazt, amit korábban Godóról negatívumként gondolt, most át kellett értelmeznie.

– Az utolsó rabló sem adja ki a társait, akkor hogy gondolják, hogy én ebben a véres vallásüldözésben megteszem?

– Véres vallásüldözés? – hökkent meg a bírónő, mire Godó belekezdett annak felsorolásába, hogy kit vertek agyon egy széklábbal, kit a csatornánál egy lapáttal, kinek a férfiasságát vették el.

– Meghalt Maczalik és Boga püspök úr, no és mondanám a görögkatolikusokat is…

A bírónőnek ez már sok volt és kivezettette a teremből, majd szünetet rendelt el. Fél órával később folytatódott a tárgyalás, de továbbra is a Godó által meghatározott forgatókönyv szerint.

– Miképp vélekedik Mengesről, a vatikáni ügynök nunciusról? – a kérdés úgy lett feltéve, hogy eleve belecsomagolták, az illetőt hazaárulónak és gazembernek titulálva. Voltaképp Menges és Godó, a vád szerint, közösen lázított, ráadásul Menges mérte a Fekete-tenger mélységét az amerikaiak számára, és a román hadseregről gyűjtött adatokat. Legalábbis ezt állították róla, amiről Godónak semmiféle ismerete sem volt, tőle akár igaz is lehetett. Csak annyit tudott, amire az előzetesben felkészítették,  hogy erre a kérdésre azt kéne válaszolnia, hogy sajnálja, amiért Menges ilyet tett. Helyette azonban azt mondta:

– Menges egy olyan személy, hogy sem méltó nem vagyok rá, de feljogosítva sem vagyok arra, hogy a nevét akár a szájamra vegyem. – Provokációnak szánta Godó ezt is, kutyaugatásnak, mint az összes többi válaszát, ám ez jobban betalált, mint a korábbiak.

– Pârerea dumneavoastrâ despre dumneavoastrâ nu e prea modestâ? – kérdezte a bírónő gúnyolódva, hogy Godó nem túlságosan magasztos-e, amiért Mengesről, aki szerintük bandita volt, és az amerikaiakkal tartotta a kapcsolatot, ilyeneket mond. Godó viszont kioktatóan vágott vissza, szerinte meg a bírónő élcelődik rajta, amit aligha tehetne meg egy bilincsbe vert rabbal szemben.

Eloise ekkor kezdte átlátni Godó taktikáját: provokációival csalikat dobál a bíróság elé, és ha ők kicsit személyeskedni kezdenek, már rendre tudja utasítani őket. Nem a bíróság utasítja rendre a vádlottat, hanem a vádlott a bíróságot. Godó egyszerűen szórakozik, gondolta Eloise.

– Foglalkoznunk kell még azzal a bűncselekménnyel is, hogy Ön azzal bízta meg az itt jelenlévők közül az egyik tettestársát, hogy a kiközösítendőket hirdesse ki a Vatikán, olvassák be a nevüket a Vatikáni Rádióban.

– A Vatikáni Rádióban is, és a templomainkban, bárhol. A következő emberek vannak kiközösítve. – S ekkor Godó sorolni kezdte, akik a listáról eszébe jutottak. Neki kitűnő memóriája volt.

Megint leállították, és Eloise-hez fordult az ügyész:

– Meg tudja mindezt erősíteni?

Eloise-nak fel kellett állnia, s úgy válaszolni.

– Igen, így volt, még a következő nevekre emlékszem a listáról…

De ekkor már óvatosabbak voltak, és egyetlen kiegészítést sem engedtek, Eloise-t is azonnal leültették.

A bíróság és Godó veszekedése a vallásüldözésről, a görögkatolikusokról nem szivárgott ki, de hogy botrányszagú volt a tárgyalás, az azért igen. Különösképp az terjedt el, hogy egy jezsuita páter a vádlottak padjáról közösített ki békepapokat.

Amikor a védő is szót kapott, azzal próbálta menteni Godót, hogy ő egy fanatikus, és a bíróság azért legyen méltányos hozzá, mert nincs ki a négy kereke. Godó nem érezte, hogy bármit hozzá kéne ehhez tennie, fanatikus, igen, nem normális, igen, méltányos ítéletre számít, nem. Innen érezte azt, hogy a védő korábbi állításai igazak lehetnek. De már az ő show-műsorának vége volt, hallgatni kellett a beszédeket. Majd az utolsó szó jogán ő is és a többiek is mondhattak valamit. Egyszer mégiscsak közbekiáltott, mikor a védő a pápát hibáztatta a kialakult helyzetért, és úgy próbálta védeni Godót és a többi vádlottat, hogy a tetteikért a pápa a felelős, aki uszítja őket.

– Domnule avocati! Sîtî cine sitenti, în ochii mei? Un on fără caracter si incult – pattant fel.

Már a bekiabálása miatt is megfagyott a levegő, hát még a szavai miatt, hiszen Godó ezúttal azt mondta az ügyvédjének, hogy tudja-e, ki ezek után az ő szemében, hogy a Szentatyát szidja. Egy jellemtelen és műveletlen alak.

Másodszor vitték ki Godót a tárgyalásról a magaviselete miatt, de ezúttal a bíró szünetet már nem rendelt el. Az utolsó szó jogán Eloise úgy érezte, nem kell semmit se mondania. Bár betanították őt is egy beszédre, jobbnak látta hallgatni. Godó mondott volna valamit, már kezdte is, hogy tisztelt bíróság, mert őt meg arra készítették elő, hogy azt mondja, sajnálja, hogy a kommunisták ellen harcolt, s azt tartogatta a végére, hogy sajnálja, hogy nem harcolt jobban, de nem engedték megszólalni. Úgy intették le, mintha tényleg egy gyengeelméjű volna. Eloise-nak viszont az volt az érzése, hogy itt a bíróság, az ügyész, s ő maga is a bolondok, mivel eljátsszák a rájuk kirótt szerepet, s egyedül Godó a normális, akinek arcán elégedett mosoly ült.

Godó 16 évet kapott, tulajdonképpen nem is sokat ahhoz képest, hogy a vád szerint hazaáruló, meg lázító volt, s mindezt bizonyítottnak vélték, de Mengessel és az amerikai összeesküvéssel nem sikerült őt összekapcsolni. De talán nem is a bizonyítékok hiánya, hanem a szereplése okozta a vártnál  enyhébb büntetést. Eloise-t hét évre ítélték s legkorábban négy év után szabadulhatott. Balekként tekintettek rá, aki elvállalt egy feladatot, de annak szellemi előkészítésében nem vett részt. Godó természetesen nem mondott róla olyasmit, hogy Eloise dolgozta ki, mi alapján legyenek minősítve a békepapok, vagy hogy az ő általa jelöltek is felkerültek a listára.

 Kép Gheorghe-Gheorghiu-Dej, forrás itt.

Folyt. ld. Negyedik rész itt. 

 

---

---