Miért hiszik Ferenc pápát keresztényellenesnek?

Sokak szerint az állítás, hogy a pápa keresztényellenes volna abszurd, mások számára viszont ez egy bátor kimondott igazság. A két tábor közt vannak olyanok, akik örülnek annak, hogy megleckézteti a pápa Magyarországot, és annak ellenére, hogy az Eucharisztikus Kongresszus Magyarországon lesz, nem kíván sokat itt időzni, és pláne nem akar diplomáciai kapcsolatba keveredni az ország illiberális vezetőivel. Ők azok, akik ugyan azért örülnek a pápa viselkedésének, mint akik elítélik azt. Ám a pápa egyik tábort sem képviseli.

E két szűkebben (tágabban?) vett tábor hasonszőrűsége abban nyilvánul meg, hogy mindkettőt a csoportgondolkodás határozza meg. Csoportgondolkodás az is, amikor elhatárolódok egy csoporttól, jól lehet annak a kultúrának, közösségnek a része vagyok. Ezért aki egészséges gondolkodással rendelkezik, az nem örül annak, hogy Ferenc pápa keveset időzik nálunk, és megleckézteti a magyar politikai elitünket, mert a politikai elitünk kicsit mi vagyunk, az a kultúra, melyet az elitünk teremtett nem lekaparható rólunk.

Nézzük azonban magának a pápának az indítékait. Nem biztos, hogy ezt meg fogják azok érteni, akiket bármelyik oldalról áthat a csoportgondolkodás, mert hogy a pápa nézőpontja épp az, hogy nem a csoportgondolkodás felől reflektál az életre. Ez sok katolikusnak, kereszténynek, zsidónak, fehérembernek stb. is lehet a problémája. A vezető világvallások legnagyszerűbb gondolkodói – ezek lehetnek akár szerzetesek is egy kis faluban – előbb látják meg az embert, aztán a csoporthoz tartozást.

A csoportszolidaritás evolúciósan egy rendkívül stabil érzület, akinek nincsen, az eltűnhetett. Félelem mozgatja és a biológiai célracionalitás nélküli mechanizmus. Ám az emberiség bő kétezer év óta kísérletezik a meghaladásával és ez a kísérletezés egyre inkább beérni látszik. A világ alakulása törzsektől, klánokon keresztül nemzeteken át kulturális egységekig tartott, sőt, a jövő, a kultúrák integrálása. Nem úgy, ahogy a liberálisok gondolták, hogy megszűnnek az identitások, vagy hogy virágozzék ezer virág, hanem úgy, hogy új egységesülő identitások jöhetnek létre. Erre néhány példát találunk már. Tessenek csak kalandozni az interneten és megnézni hogyan tudnak egymással beszélgetni teljesen más világvallások képviselői, amikor eljutnak addig, hogy voltaképp ugyanarról beszélnek, csak más rendszerből indultak ki.  

Akik a kereszténységért aggódnak, azok egy bizonyos kultúráért aggódnak. Ez a kulturális önvédelem rendkívül előremutató volt valamikor, ezért maradtunk meg a törökuralom alatt, de mára elérte a határait és több sebből vérzik. Egyik kultúra sem tudja már felszámolni a másikat pusztán erőből, bürokratikus eszközökkel vagy terrorista akciókkal. Noha az ilyen kísérletek folynak, a kommunikáció átíveli a területek jogi uralmát.  

Ma, ahogy Harrari mondja, nem azzal uszítanak már, hogy te más fajhoz tartozol, ezt lecserélte a „más kultúrához tartozol” kommunikáció. A fajták keveredésével való riogatás a XX. század elejének nagy meggyőző erejű gonoszsága volt, alaposan zsákutcába is vitte a világot, de mára kilábaltunk belőle. A kultúrával való riogatás hasonló problémákat vet fel, hasonlóképp zsákutca, de remélhetőleg világháborúba már nem sodor. (Fukuyama liberális megközelítését már megcáfolták a 90-es évek, de reméljük Hungtingtonét is meghaladja majd a XXI. század.)

Véleményem szerint Ferenc pápa túl van a kulturális evolúciós zsákutcán. Feltételezésem szerint a vallási kizárólagosság zsákutcáján is. A maga idejében XII. Pius is túl volt a fajelméleti zsákutcán, viszont akkor még a vallási intézményrendszer érdekvédelmi tevékenysége még nem hátráltatott, hanem előrevitt, energiát nyújtott. Se a kommunisták, se a nácik nem tudták elviselni a XII. Pius pápa kereszténységét. A kommunisták általában a vallásokat tartották meghaladhatónak, a nácik pedig saját vallást akartak teremteni, meglehetősen visszaugorva a mágikus törzsi világig, melyet az emberiség fejlődése már réges rég meghaladott. A pápa kifejezetten irritálta Hitlert. Tele van az emberiség története zsákutcás kulturális evolúciós kisiklással, bár szerencsére ezek ellenére a szekér halad.

Nem állítom, hogy a pápák mindig koruk haladó gondolkodói voltak, ennél egy kicsit jobban ismerem a pápaság történetét. Azt viszont állítom, hogy Ferenc pápa kommunikációját csak azok értik meg, akik túl vannak a kulturális csoportgondolkodáson és ki tudták azt terjeszteni egy emberiség egészét magába foglaló holisztikus szemlélődéssé.

A csoportgondolkodók ne higgyék azt, hogy a pápa buta volna, hogy ne látná saját humanizmusának kockázatát. Viszont a kereszténység vagy a buddhizmus kétezer éve kísérletezik azzal, hogy túl tudjon lépni saját magán, és a világ sosem volt még olyan globális, mint most. Luhmanntól Habermasig a lenagyszerűbb szociológus gondolkodók felfigyeltek már arra, hogy a globalizáció egyúttal új egységesebb kultúrát is fog teremteni.  Túl fog lépni a partikuláris kultúrákon anélkül, hogy minden ami addig volt megszűnne. Át fog alakulni anélkül, hogy bárki sajnálná a korábbi elvesztését, hiszen már úgyis halott volt, csak sokan nem tudtak ezzel szembenézni. Lehet, jön egy új Nietzsche, aki nem azt fogja mondani, hogy az Isten meghalt, hanem azt, hogy a „Kultúra”.   

Kép forrása: https://www.programturizmus.hu/ajanlat-eucharisztikus-kongresszus.html 

#Ferencpápa

---

---