A züllés szociálpszichológiája
Szájer esete engem is szórakoztat, ám a poén nem csak az,
hogy a népnyelv már a rendőrök vetkőztetéséről beszél. A poén nem csak az, hogy
valaki magasra emelkedett, aztán elhasalt, hogy kiderült nem különb nálunk. Az
igazi poén a züllés szociálpszcihológiájában van, amit észre sem veszünk. Abban a házigazda
mondatban, mely szerint semmi különös nem történt, csak iszogattak és
szexeltek. Mi számít nekik különösnek, ha már egy drogos csak férfiakból álló
szexparti sem az? Nem különös, hogy ez nem különös? Nem nevetséges?
Ahogy a reakciókat nézzük mindenki megértő a jogi résszel,
hogy többen gyűltek össze a pandémia idején mint szabad. Édes Istenem. Humoros
az is, ha azzal jönnek, a társaság tesztelve volt. Kit érdekel? Azzal is
megértőek lehetünk, hogy a homoszexualitás magánügy. De a sok támogató és
megértő megnyilvánulás mögött alighanem éreznünk kell, hogy itt valami
lényegesebb, emberibb, minőségibb dolog nem kerül említésre. De lássuk csak
ezeket a támogatókat és plusz egyként egy politikai fals támadást:
1. van ahol már Szájer ikon, mert „kemény
csapást mért az intoleranciára”,
2. a magyar LMBTQ-nyilatkozat szerint ők majd segítenek
abban, hogy a szájerek megélhessék
identitásukat,
3. de láthattuk a Partizánban Gulyás Mártont,
aki coming-out-ja mellett azzal érvelt, hogy Szájer bűne nem az, hogy homoszexuális,
hanem, hogy olyan Magyarország létrehozásában dolgozott, ami elveszi a levegőt
a másságtól. (Itt tehát az olasz művész, aki ikont farag Szájerből és a magyar
liberálisok aligha értenek egyet.)
4. Az azonosság nélküli élet is előkerül sok helyütt, a hazugság, az integritás hiánya. Szájer vizet prédikált és bort iszik.
S *sőt, még egy politikai ellenzéki videót is láttam, ahol uszítanak Szájerrel szemben – tán egy DK-s politikus -, hogy ilyen ez a Fidesz, ez az igazi arca.
A reakciók a maguk színességében is a homoszexualitásra
koncentrálnak, kevésbé a drogra, még kevésbé a menekülésre, mint etikai
problémára, bár a mémek e körül élcelődnek, és egy közvélemény-kutatás
szerint is ezt ítélik el a leginkább a magyar választók. Mindez derék, mármint,
hogy általában nem a másság válik a humor céltáblájává. De épp mert nem figyelhetők
meg érdemi kifogások a kollektív szexualitással szemben, a partival szemben,
mutatja, hogy a nyugati világ és benne Magyarország közvéleménye is elfogadó –
majdhogynem támogató – egy személyiséget igen csak romboló játék láttán.
A szexualitás lényege az intimitás, márpedig egy szexpartin
intimitás nem létezik. Egy intim szeretkezés után az emberek arca kisimul,
megszépülnek, egy drogos szexparti után ugyan milyen a test és a lélek
másnapossága?
Birodalmak végnapjai írhatok le a szexpartikkal, mert ezek
egy morális züllés biztos jelei. Noha szexpartik mindig voltak és lesznek, ha
üldözik őket, ha elfogadják, de nem ez itt a kérdés, hanem, hogy mikor válnak
ezek morálisan nem elítéltté, a közösség mikor veszi észre, hogy nem a
homoszexualitással van baj, hanem az önmagát pusztító életformával.
Amikor egy szűz fiatal belefog az élet legérdekesebb kalandjába, még tisztában van vele, hogy a teste ő, és hogy az érték. Aztán amikor a kalandkeresés magasra hág, hát lehet kipróbálja a szexpartit, ahogy a kábítószert és minden mást, amit a kor éppen kínál. Tegye, másszon aztán ki belőle, váljon egészségére. Ám a személyiségfejlődésnek arról kell szólnia, hogy a test, a lélek, az érzelmek és a szexus harmóniába kerül. El kell jönnie annak az érettségnek, amikor kitisztul a test és a lélek. Ha ez a személyiségfejlődésbeli feladat nem világos a korunk számára, akkor olyan korban élünk, amikor a civilizációnk épp a züllés állapotába csúszik.
Kép forrása: index.hu
Zsolt Péter
1. közéletileg informatív és/vagy konfliktust feltáró:   | |
2. sokoldalú, több oldalról megvilágító:   | |
3. tanulságos, sokaknak ajánlható:   | |
4. korrekt és/vagy mentes az érdekeltségtől:   | |
5. egyenlőtlenségre és/vagy igazságtalanságra érzékeny:   | |
6. egyéb közszolgálati értékek: közérthetőség, stílus, igényesség:   |