Egy megtérülő, társadalmi innovációs modellprogram mélyszegénységben élők számára

Évi 50 millió forintból teremtenek nagyobb értéket a közmunkánál (Debreczeni Anna, 2020. október 18; G7)

Jobb eredménnyel működik egy évi 50 millió forintos költségvetésű, alapítványi támogatásból fenntartott szociális mikrohitelezési program a társadalmi hatást nézve, mint az állam által százmilliárdokból működtetett közmunkaprogram, a koncepciónak egyelőre mégsem sikerült áttörnie a láthatósági küszöböt.

A szociális mikrohitelezés* 2006-ban került be igazán a kapitalizmus jövőjéről folytatott közgazdaságtani vitákba, amikor Nobel-békedíjat kapott Muhámmád Junusz, a bangladesi Grámin Bank*, a legszegényebbek bankjának alapítója. Még az 1970-es években, amikor éhínség sújtotta Bangladest, fejenként 27 dollárra lett volna szükségük a helyi bambuszzsámoly-készítő nőknek, hogy meg tudják vásárolni az alapanyagot, és ne kelljen uzsoráshoz fordulniuk, azonban a bankok nem álltak szóba velük. Muhámmád Junusz ekkor saját zsebből adott kölcsön 42 nőnek – a pár év múlva, kifejezetten szociális mikrohitelezésre alapított banknak ma már több mint 9 millió ügyfele van, a hitelek visszafizetési aránya pedig csaknem 100 százalékos, és számos más országban alapítottak hasonló bankokat.

A bangladesi példa alapján indult a már több mint egy évtizede működő, hazai viszonyokhoz adaptált Kiútprogram. Az Északkelet-Magyarország kistelepülésein, mélyszegénységben élő, főleg roma családok őstermelővé és vállalkozóvá válását segítő programban évente 70-80 embernek adnak eszközt és támogatást ahhoz, hogy alapvetően saját erejükből léphessenek előrébb*.

A növekedéshez most támogatói kampányt indítanak, hogy még több embert tudjanak bevonni a programba, és az úgynevezett uborkázáson túl más, szakmai szűrőn átment és életképesnek ítélt vállalkozói ötletet is támogatni tudjanak mikrohitellel és mentorálással – mondta el Medgyesi-Frank Katalin, a program vezetője a G7-nek. A program nyolc éve néhány nagy támogató adományaiból működik, nem pályáztak, és állami támogatást sem kaptak ebben az időszakban.

A pályázatoknál általában van egy fenntarthatósági feltétel, hogy a dolog egy idő után eltartsa magát, amit ők nem tudnak teljesíteni. A Kiútprogramban ugyanis a működési költségeket és a hitelezési veszteségeket lehetetlen az ügyfelek által generált bevételből kitermelni, de még ha lehetséges is lenne, akkor sem ezt az irányt választanák, mert a cél az, hogy az ügyfelek által megtermelt bevételek minél nagyobb hányada náluk is maradjon. Akkor lesz igazán fenntartható, ha az állam megérti az ügy lényegét és beszáll – mondta Medgyesi-Frank Katalin.

 

Egyelőre a Kiútprogram az uborkatermesztés, avagy uborkázás miatt ismert. Ennek lényege, hogy az ügyfelek hitelre kapnak egy kezdőfelszerelést, hogy saját kertjükben megtermeljék a később méret szerint kategorizált konzervuborkát. Azért az uborkára esett a választás, mert mindig van rá kereslet, kifejezetten kézimunka-igényes termelni és szüretelni, és hosszú ideig, júniustól szeptemberig terem.

Egy ültetvény felállításának kezdeti költsége sok mindentől függ, nagy átlagban 300-400 ezer forint közé tehető a permetszer, a palánták, a karók beszerzése, a helyszín kialakítása, de van, ahol kutat kell fúrni, komplett öntözőrendszert felállítani és beüzemelni. Ennek a költségét hitelezik meg a program keretében az ügyfeleknek kamatmentesen. Emellett biztos piacot is ad az ügyfeleknek a program, hiszen a Kiútprogram veszi meg a termést, és adja tovább egy felvásárlócégnek. Az uborka árát hetente kapják kézhez a termelők, levonva belőle a hitel aktuális törlesztőrészletét. De van, akinek már a szezon közepére elfogy a tartozása, ő onnantól magasabb összeget vihet haza.

A program fő hozzáadott értéke, hogy a résztvevők mindehhez folyamatos, aktív segítséget kapnak a helyben élő, szakképzett terepmunkásoktól, akik jellemzően helyi fiatal értelmiségiek. Ők tartják folyamatosan a kapcsolatot az ügyfelekkel, személyre szabott tanácsokat adnak – ez lehet az uborkázás mikéntjéhez nyújtott segítség vagy a munkavégzést befolyásoló élethelyzetekben nyújtott tanács, támogatás. Nem ritka, hogy az ügyfeleket meg kell tanítani arra, hogy hogyan tudják kiszámolni, mennyi permetszer kell az adott területre.

Az alábbi grafikonon az látszik, hogy egy ügyfél mennyi bevételt generál, mennyi hitellel tudott ide eljutni, amit vissza kellett fizetnie, és végül (a teljes bevételből a hitelt kivonva) mennyi pénzt visz haza a szezonban. Ez az átlagot mutatja, van ügyfél, aki nagyobb területen termel, és nagyobb kezdeti beruházás szükséges, de a megtermelt mennyiség is nagy eltéréseket mutat családonként.

 

Nemfizetés természetesen előfordul, „tavaly 20 százalék körül volt a nemteljesítő hitelek aránya, ami nagyon jónak számít” – mondta Medgyesi-Frank Katalin. Nem mindegy azonban, hogy miért nem tudja valaki visszafizetni a hitelt, az okoknak a terepmunkások mindig utánajárnak. „Van, aki nem tud visszafizetni a legjobb szándék mellett sem, ő maradhat. És vannak a haszonlesők, akiknél a szándék hiányzik, például nem nekünk adja el az uborkát, hanem másik felvásárlónak, mert az nem von le tőle tartozás címen” – magyarázta. „A haszonlesők aránya 5-10 százalék között van évente. Hogy épp mennyi, azt befolyásolja az is, hogy véleményformáló-e az illető a saját településén, mert akkor a többiek követni fogják, tehát akkor több a haszonleső.”

 

 

Tavalyelőtt indították az uborkázás mellett a munkaerőpiaci beilleszkedési programot, ahol a környező gyárakba, főleg Mátészalkára és Nyírbátorba ajánlják ki az ügyfeleiket. „Ebben a műfajban más a sikerráta. Az eddigi mintegy 80 kiajánlottból tartósan 8-10 ember szerzett munkát, azaz ennyien kötöttek határozatlan idejű szerződést a munkaadójukkal, ami jó aránynak számít ilyen programoknál. Legalább ennyire fontos, hogy sokakat kibillentett a holtpontról a rendszeres munka, elindult egy mozgolódás, sőt, volt, aki külföldre ment dolgozni” – mondta Medgyesi-Frank Katalin.

Most látták elérkezettnek az időt, hogy az uborkázás mellett tovább bővítsék a mikrohitelezhető tevékenységek körét, és más, életképesnek ítélt vállalkozási ötletek megvalósítását is segítenék. A program indulásakor, 2010-2012 között már volt egy kísérleti időszak, amikor többféle vállalkozási ötletet támogattak, mentorokkal – ezt egy 1,425 millió euró összegű uniós pályázati forrás tette lehetővé.

Ez egy nagyobb lélegzetű, társadalmi innovációs modellprogram volt, sok, a kérdés iránt elkötelezett szereplő bevonásával az üzleti és a tudományos szférából. Két év alatt 138 főnek nyújtottak hitelt összesen 70 millió forint értékben – az ügyfelek valamivel több mint a fele kereskedelmi, erdészeti vagy egyéb vállalkozást indított, a többiek regisztrált őstermelők lettek. A kezdeti modellt útközben egy ponton változtatták meg lényegesen, szigorították a kiválasztási folyamatot.* Ezt követően a vállalkozások egyéves túlélési rátája és a visszafizetési arány egyaránt 60 százalék körül alakult, ami, figyelembe véve a program kísérleti jellegét, akár jónak is mondható. Most a korábbi tapasztalatokra támaszkodva folytatnák a bővített programot.

A gyakorlatban és szakmai körökben is elismert a modell működőképessége és jó adaptálhatósága. Az idén kapta meg a társadalmi innovációk megvalósításáért járó SozialMarie díjat a Kiútprogram, és a Világbank is jó gyakorlatként tartja számon.

Forrás: g7.hu

#társadalmiinnováció,  #mélyszegénység

---

---