Megértettem
A weboldal "Cookie"-kat használ. Több információ
Belföld(országos) Belföld(helyi) Világ Környezet Egészség Kultúra Közlekedés Vezércikk

Politikai korszakok – édesanyám a menekülő

borito_kep

2020. 09. 25. 08:44

7 | - | - | 7



Lassan Orbán-korszakról beszélhetünk és a korszakok mindig úgy hatnak az egyes generációkra, mint az állandó szélirány a fák ágaira. A korszakok mérgező levegője – mikor van ilyen - pedig pszichológusoknak ad terápiás munkát, akár több generációra is.

A pandémia ilyen meghatározó sérüléseket okoz, de a széteső demokrácia is, a populizmus is, a propagandisztikus nyilvánosság is, a kapitalizmus vadhajtásai is, a globalizálódástól való félelem is, a hatalommal való visszaélés is. Élünk a gyanúperrel, hogy ezek benne lesznek a következő generáció sérüléseiben.

Anyám példáját hozom, hogy értsék, mire gondolok, amikor azt mondom, emberek karakterét határozza meg egy-egy korszak. Anyámnak azt a viselkedését ironikusan háborús nemzedékűnek neveztük, mikor gyűjtögetését láttuk. Megromló élelmiszerek voltak következményei a felesleges felhalmozásnak, de volt egy komolyabb sérülése is, amit csak most értettem meg, ez pedig az örökös menekülés.

Megvolt nála ennek a vallásos, filozófiai alátámasztása: az élet maga tekinthető átmeneti helyzetnek, vallotta. Néhány családi tragédián át is segítette az a bölcsesség, hogy itt a földön mindannyian csak átutazóban vagyunk. De míg a filozófiai megközelítésben semmi patologikus nincs, ellenben annak, hogy valaki egyetlen munkahelyén sem képes 2-3 évnél többet tölteni, mert állítása szerint mindenütt elkezdték fúrni, már igen.  Hogy sehol sem tudott otthont teremteni, mert mindig arra készült, hogy költözni kell, az már baj. Hogy összegyűjtötte és a lakásban biedermeier bútorraktárt alakított ki, már azt jelezte, hogy át kívánja adni a polgári értékeket, melyeket ő maga nem képes élvezni. S hogy mindezt miért csinálta? Mert a gyerekkorában a front elől, az éhezés elől, a bizonytalanság elől folyamatosan menekülnie kellett.

Vajon milyen traumákat okoz most az, hogy a gyerekeink azt látják, nem az országnak vannak intézményei, hanem a hatalomra került politikusoknak? A rendszerváltás óta megfigyelhető ez a probléma, és mostanra egészen extrém mértéket öltött. Otthon tudják-e érezni magukat így? Kik lesznek azok, akik az otthonosság érzetének megszerzése érdekében azonosulnak az agresszivitással, kik azok, akik forradalmárrá válnak? A sérülések szociálpszichológiáját később fogjuk megérteni, ahogy nekem is most esett le anyám viselkedése. Amit viszont látunk, azok a társadalom patológiái. A szociológiai problémák kiverik a szemünket, s ezek a hatalmi érdekeket szolgáló mondvacsinált „honvédő háborúk” a korszakunk egyértelmű bűnei.     

#szociálpszichológia

Értékelés

Hogyan működik?
1. közéletileg informatív és/vagy konfliktust feltáró:  
2. sokoldalú, több oldalról megvilágító:  
3. tanulságos, sokaknak ajánlható:  
4. korrekt és/vagy mentes az érdekeltségtől:  
5. egyenlőtlenségre és/vagy igazságtalanságra érzékeny:  
6. egyéb közszolgálati értékek: közérthetőség, stílus, igényesség:  

Hozzászólások

Jelentkezz be , hogy hozzászólhass!