A hatalom fél a színháztól mert a színház bölcsebb és erősebb bármely hatalomnál.
És épp ezért volt ereje a mai békés, szelídre rendezett tüntetésnek. Nem volt kockázatmentes előadás. Bele kellett kalkulálni, hogy nem lesz elég ember. De lett. Minimum ötezer emberre volt szükség a parlamentig vezető élőlánc alkotásához. És számos szakaszon dupla sorban álltak az emberek. Félő volt, hogy a résztvevők nem tartják be az amúgy is bonyolult szabályokat, amelyek most a járványügyi szigorítások miatt még bonyolultabbá váltak. Mindenki legyen a helyén, de ne érjen a másikhoz. Mindenki adja tovább a chartát. Senki ne bontson sort. Minden működött! Mindenki tudta a dolgát! A mai feszült helyzetben bármikor bekövetkezhetett volna provokáció, megbomolhatott volna a sor, az akció hitelét rontó méltatlan esemény történhetett volna. De nem történt! Erős, hatásos, méltóságteljes előadás volt a mai délután. Olyan, amilyent csak az ország legerősebb hatalmának az emberei, a színház emberei tudtak rendezni és előadni.
Volt még ehhez hasonló demonstráció az oktatás szabadságáért és autonómiájáért. Erdélyben. 1990-ben, Marosvásárhelyen, a könyves-gyertyás tüntetés - majd és több erdélyi városban csatlakoztak a demonstrálók. Több ezer ember vonult a legteljesebb némaságban Marosvásárhely utcáin egy szál gyertyával és egy könyvvel a kezében, hogy legyen autonóm magyar oktatás Romániában. A fegyelmezett felvonulás megrendített mindenkit, a hatalmat is. Egészen biztos, hogyha akkor az utcára vonulók nem ennyire kitartók és fegyelmezettek, nem alakul ki az az oktatási rendszer, amely ma is működik Romániában - sokat ahhoz, azóta se sikerült hozzátenni.
Tanulságként azonban hozzá kell tenni: a hatalom annyira megrettent a néma tömeg erejétől, hogy egy hónappal a tüntetés után majdhogynem polgárháborús válság alakult ki Marosvásárhelyen. Az oktatás ügye előre lépett, de a város magyar közösségével hosszú időre leszámoltak, s a korabeli veszteség árát ma is nyögjük.