A társadalom foglyul ejtése Oroszországban avagy az orosz society capture

Nem csak a háború, de a korrupció témájában is vigyázó szemünket nem Párizsra, hanem Moszkvára kell vetnünk. Kész tényként szokták mondani, hogy Oroszország a korrupció melegágya, a háborús hírekben is található információ arról, hogy csak papíron volt kellő számú felszerelés, ruha, cipő, fegyver, lőszer, de valójában az azokra költségvetésből kiutalt pénz jó részét ellopták, vagy épp magukat a tárgyakat lovasították meg, így aztán a sorozáshoz az állam nem tudott öltözéket adni.

Nehéz megérteni a Nyugatnak Oroszországot. Azt még tudtuk követni, hogy a '90-es években Jelcin idejében vadkapitalizmus alakult ki. A tűzhöz közel lévők kezébe kerültek az állami vagyonok (nálunk is), aztán a törvények helyett az önbíráskodás felé modult el minden (nálunk is voltak maffiaharcok, de az csak az alvilág küzdelme volt). De hogy a vadkeletből hogyan csinált rendet Putyin, arról még nem látott a világ hollywoodi filmeket. Van ugyan nekem egy elméleti próbálkozásom, mely szerint a state capture állapotból (ebben az oligarchák diktáltak) átkerültek a society capture állapotba. Utóbbi jellemzői a Joggal való visszaélés, a központosítás, a saját oligarchák kinevelése, civil mozgalmakkal szembeni korlátok kitalálása. (Pl. a 2015-ös Danyin-törvény, melynek lényege, hogyha 180 napon belül háromszor megsérti valaki az egyre szigorított tüntetési szabályokat, akkor 5 évre lecsukhatják. Vagy hogy aki a „különleges katonai műveleteket” háborúnak merte nevezni, az is börtönbe kerülhetett.)  OK, mondjuk van sejtésünk az új konstrukcióról, de még mindig nem válaszoltunk arra a kérdésre, hogy miképp működik a volt Szovjetunió területén a korrupció? Rendszerszintű, mondják, de mégis hogyan, hiszen a világon mindenütt van korrupció, miben más? – Mert nem egyszerűen több a korrupció, mint Nyugaton, hanem más is.

Három nyugati szerző tollából elolvastam a Navalnijról szóló könyvet. A szerzők egyáltalán nem bánnak kesztyűs kézzel a Putyin ellenlábasává vált politikussal. Könyvük első része Alekszij Navalnij pályafutásának első szakaszáról szól, mikor Navalnij még civil korrupcióellenes harcos volt. Ami ezen a pályán elindította, az nem más, mint hogy fiatal üzletemberként és kisebbségi részvényesként felbosszantotta, hogy nem gazdagszik olyan gyorsan, mint szeretné, szemben a privatizációban az állami vagyonhoz közelállókkal, kikből hamar oligarchák lettek. Ő nem is vágyott ilyen státuszra, de arra igen, hogy a részvények osztalékához hozzájusson. Nem volt ezeknek a vállalatoknak osztaléka, és a válasz az, hogy mert a nyereséget elsikkasztották, nem volt papíron nyereség. Az ilyen vállalati gyűléseken a könyv szerint a jogot végzett Navalnij már igen fiatalon harcos és kellemetlen kérdéseket tett fel.

Az orosz korrupt társadalom Putyin időszakában pedig már az elnök által gazdaggá tett embereket jelentette, így szükségképp egy korrupcióellenes harcosnak szembe kellett találnia magát a politikai elittel. A Putyin-i korrupció tanulmányozása sokat segíthet a Putyin-i rendszerekhez hasonlók megértésében. Magyarország a társadalom alsó szintjein kikényszeríti a korrupciómentességet (ld. pl. pénztárgépek bekötése a NAV-hoz, vagy a hálapénz megfogását az egészségügyben), ám lehetséges, hogy tőlünk keletre ez nem ilyen szigorú, inkább elnézi a rendszer az összes szinten lévő korrupciót, pontosabban ha el is nézi, tud róla, figyelemmel kíséri, ha kell titkosszolgálati eszközökkel adatokat gyűjt, hogy zsarolásként az így nyert információkat felhasználhassa. A zsarolás lényege, hogy a bíróságok elítélik  azokat a korrupt embereket, akikkel szemben megfelelő bizonyítékok kerülnek napvilágra. Azaz vannak törvények, melyek mentén a korrupcióellenes harcos is elindulhat, és elérhet sikereket, de ugyanezt teszi a Putyinhoz hű közigazgatás és titkosszolgálat is, ha valaki nemkívánatos személlyé válik. Ráadásul a Kremlhez lojális hatóságok segítségével tovább is lehet menni. (Valamilyen okot mindig találtak a hatóságok, hogy Navalnij ne indulhasson semmilyen választáson.)

Amikor a status quo, Putyin és pártja politikai pozíciója a választásokon veszélybe kerül, jönnek az erőszakosabb megoldások. Maffiamódszerű megtorlások, leszámolások, melyektől maga Putyin is retteg, hogy vele is hasonló történik. A vadkapitalizmus és a szovjet KGB módszerei egymásra találnak, ld. pl. Navalnij megmérgezési kísérleténél Putyin szavait: „ha mi csináltuk volna meghalt volna.” (Utóbb bizonyítékok kerültek napvilágra, hogy a KGB utódszervezete, az FSZB csinálta.)  

Működik a demokráciának az a minimális formája, hogy választások vannak. Új elnevezése ennek a választási autokrácia. Szükséges bár nem elégséges meghatározása azon alapszik, hogy ellenzéki pártok sose nyernek bennük. Eltekintve a háborús területektől, melyek választásait nem ismeri el a nemzetközi közvélemény, e választások még szabadnak is mondhatók. Van tehát bíróság (talán annyira nem koncepciózusak, mint a kommunista rendszerekben voltak), és van választás, valamint vannak törvények, még ha e törvények demokratikus akadályok is. Például olyan jellegűek, hogy a civil szervezeteket amennyiben külföldről is szereznek pénzt saját magukat ügynökként kell megbélyegezniük, mellyel arra utalnak a nyilvánosság előtt, hogy külföldi érdekeket szolgálnak.

A médiagyárakról és a fake newsról itt nem kell most beszélnünk, mert nem feladatunk a választási autokrácia teljes szerkezetének leírása. Azt azonban érdemes kiemelnünk, hogy jól befolyásolja Navalnijjal szemben is a közvéleményt. Mérgezésével kapcsolatos Levada Center felmérés szerint a „nem is volt mérgezés” illetve a „nyugati titkosszolgálatok tették” válaszok együttesen elérték 2021-ben a 49%-ot. A Kreml technikája nem csak a cáfolat, hanem az elbizonytalanító alternatívák terjesztése is.

Egy kulturális hagyományait tekintve korrupcióra épülő társadalom a demokrácia területére érve egy sajátos struktúrát tud létrehozni. Sajnos ezeknek a struktúráknak további jellegzetessége, hogy alrendszereikből hiányzik vagy nagyon rossz állapotban van az integritás. A közhivatalnokok korruptak, a politikusok pénzeiket nyugati bankokban tartják. Szolgálják a rendszer érdekeit. Ha valahol egy ellenjelölt (pl. Jekatyerinburgban Leonyid Volkov) megerősödik, nem hagyják, hogy induljon a választásokon. Esetében a választási bizottság emberei azt állították, hogy hibásak a támogató aláírások, Volkov ezért nem kerülhet fel a szavazólapra.

A Navalnijról szóló könyv szerzői nem tudják pontosan megfogalmazni e társadalom szerkezetét, működésmódját, de olyan jól dolgozzák fel Navalnij küzdelmeit és eddigi történetét, annyira pontos képet alkotnak az intézmények cselekedeteiről, a háttérben zajló történelem alakulásáról, a rendszer és az ellenzék egymásra reflektáló dinamikájáról (Navalnij folyamatosan változtatja a harcmodorát, attól függően hol talál jogi lehetőséget vagy hogy miképp alakul a közvélemény), hogy a fenti kép magától kibontakozik. Ezt a "medúza" harcmodort folytatja a börtönből is (éhségsztrájk, orvoskövetelés, üzenetek küldése).

Ha a kézirat lezárása utáni állapotok érdekelnek minket, sajnos azt látjuk, hogy Putyin bíróságai betiltatták Navalnijnak a mindig jogszabályokon belül táncolni igyekvő irodahálózatát is, mint szélsőséges szervezetet. Ezután megkezdődött a háború, majd erre reakcióként a kötelező sorozásokra válaszlépésként újraéledt a hálózata: az új csatlakozóknak a youtube-on keresztül a szervezet második vonalban lévő vezetői névtelenséget ígérnek.

Összefoglalva és két lépést hátralépve  mégis azt állítjuk, hogy van fejlődés a világban. Igaz, hogy vargabetűs, de történelmi léptékkel mérve mind a létező szocializmushoz, és pláne a  feudalizmushoz képest más a rendszer. Például bár Putyin dácsája valószínűleg nem különbözik semmiben sem a cárok palotáitól (ld. Navalnij videóját), azt mégis rejtegetik. Egy Navalnij kell ahhoz, hogy kiderüljön ez is közpénzből, a mai fogalmaink szerint korrupció. Immár Oroszországban is az, ez az oka a rejtegetésnek, miközben számos nyilvános adatbázisból össze lehet rakni kik építették, kik termelik a bort a birtokán, sőt, még azt is milyen bútorok vannak a palotában.

A kép forrás Leonid Volkov twittere: https://twitter.com/leonidvolkov/status/1524125936651747328

#Navalnij

---

---