Megértettem
A weboldal "Cookie"-kat használ. Több információ
#oktatás #háború Belföld(országos) Belföld(helyi) Világ Környezet Egészség Kultúra Közlekedés Vezércikk

A „leegyszerűsítő realisták” tévedése az ukrán-orosz háború megítélésében

borito_kep

2022. 11. 03. 16:35

7.5 | - | 8.3 | 7.9

A „reális-irracionális”, valamint a „békepárti-háborúpárti” leegyszerűsítő besorolásai embereknek és országoknak téves következtetésekre sarkallhatnak elemzőket, politikusokat. A „reálisak”, „racionálisak” Oroszország erejét hangoztatják, orosz-amerikai kiegyezést várnak, míg az „irracionálisok” e kategorizálás szerint Eu- és NATO-bővítés pártiak. A másik, előzővel összekombinálható jelző „békepártinak” nevezi Magyarországot és „háborúpártinak” a Nyugatot, amiért fegyvert szállít Ukrajnának. Különösképp háborúpártinak nevezi Lengyelországot, a cseheket, a szlovákokat.

Ezek az osztályozások téves leírásai a valóságnak. Olyanokra szoktak hivatkozni, mint Kissinger vagy John Mearsheimer, noha e szerzők maguk is komplexebben érvelnek. Mearsheimer pl. magát a nacionalista-liberális skálán inkább liberálisnak, de reálisnak tartja, Kissinger logikájáról pedig a korábbiakban itt írtunk, ő sem oroszpárti attól még, hogy Oroszország túlzott meggyengítésétől a kínaiak megerősödése miatt aggódik. Ezzel szemben a mi hazai „reálisaink” oroszpártiak és különösképp szeretik azokat a szerzőket, akik szerint a háborút Amerika provokálta ki.

A problémám a háborúpárti-békepárti megközelítéssel, hogy Európában egy ország akar csak bizonyítottan háborúzni, és az Oroszország, amit a reális-racionálisok ugyan szintén elítélnek, ám hozzáteszik, hogy de… Érthetőnek tartják a területfoglalást, indokoltnak a konfliktusok háborúval való megoldását, mert „ez a realitás”. E „magasabb” nézőpontból (amit egy egyszerű ember, mint én úgy se érthetek) etikailag nem tudják határozottan elítélni a civil lakosság terrorizálását, a nyugati és orosz média közé pedig egyenlőségjelet tesznek, a „mindenki hazudik” bölcsességük voltaképp relativizál.

Az egyes tényekhez alternatív valóságmagyarázatok gyártása központilag és fizetett trollokkal az orosz fake news technika modern találmánya. A cáfolatnál sokszor jobb az elbizonytalanítás, mert az emberek amúgy is hajlanak az összeesküvéselméletekre a közösségi médiában. Nem túl bonyolult bebizonyítani, hogy mely országok mely médiumai és megmondóemberei veszik át és terjesztik ezeket az alternatív orosz propagandákat. (Ilyen elemzéseket végez a lakmusz.hu, a Political Capital, a Republicon stb.) Nyilván sokan vágyvezérelt gondolkodásúak, nem mindenki orosz ügynök. (Ld. pl. a ki robbantotta fel az Északi Áramlatot?) A kérdés az, mennyi ideig lehet elmenni amellett a tény mellett, hogy Oroszország területet akar foglalni és ennek érdekében lövi egy másik ország civil lakosságát, energia- és vízellátó-rendszerét, veszélyezteti az atombiztonságot és nem vállal felelősséget katonái nemi erőszakáért és bestiális gyilkosságaiért. Sőt, ezeket mind tagadja.

A racionális és irracionális megközelítés azért rossz, mert ha például a NATO-csatlakozás kérdését vizsgáljuk, nem igaz az, hogy az ukránok NATO-hoz való csatlakozása irracionális lett volna, még csak megvalósulása se lett volna lehetetlen, történetesen épp Magyarország blokkolta. Ha ugyanis Ukrajna időben elérte volna a NATO tagságot, most területén nem volna pusztítás. Tehát akár racionális törekvésnek is nevezhetnénk Ukrajna NATO és Eu-s tagságra törekvését. Ukrajna ha tetszik ha nem, a Nyugat védelmezőjének szerepében van. (Ezt a szerepet sokáig történetileg Magyarország birtokolta, a jövőben bárhogy alakul a háború kimenetele, ez a státus az ukrán népé lesz.)

Nem csak Putyin vonja kétségbe az ukrán nép létezését, hanem sajnos azok a megközelítések is, melyek szerint az ukránok csak Amerika bábjai. Így a magukat realistáknak vallók gyakorlatilag az orosz narratívával kerülnek egy oldalra. Komoly előrelépésnek tekinthető Orbán Viktornak az a megszólalása, melyben Zelenszkijt Nagy Imréhez hasonlította. Ezzel ugyanis a realisták hazai és külföldi példaképe, a magyar miniszterelnök is elismerte, hogy Ukrajna egy legitim ország és annak legitim miniszterelnöke küzd a népe szabadságáért, vagyis nem báb. Ahogy Nagy Imre sem volt szovjet báb, és Zelenszkijhez hasonlóan épp a beavatkozó diktatúra ellen küzdött.

Ez a „reális, meg békepárti” kategória tehát igen zavaros, szerzőktől függően eltérő és az idő dimenziójában politikai kommunikációban is csúszkáló. Van azonban egy dichotómia, ami viszont jól ragadja meg a világ állapotát, és ez a globalisták és nemzeti szuverenisták felosztás. Ez se tökéletes, mert sokan úgy válaszolhatnak egy ilyen közvélemény-kutatói kérdésre, hogy attól függ miben. Ebben és ebben nemzeti szuverenista vagyok, ebben pedig globalista, mondanák sokan.

A globális szabályozások – pl. széndioxid kvóta, ENSZ szabályok, háborús bűnösség kritériumok stb. – kétségkívül jobbá teszik a világunkat. Az ukrán gabonaszállító hajókról tudjuk, hogy messze nem humanista szeretetszolgáltatások és első szállítmányaik nem is az éhező területek felé vették az irányt. A globális kapitalizmusban a hajótársaságok, a multinacionális cégek, de akár országok is elsőként a piaci racionalitás alapján cselekszenek. Voltaképp nem globális szabályozás alapján állnak. Nem globális szabályozás alapján álltak a covid ellenes oltások terjesztései sem. Vagyis a nemzeti érdekek követése ezekben a példákban egy igazságtalan allokációhoz vezet. Aki tehát a nemzeti érdekek talaján áll, sosem lesz képes globális igazságossági kritériumoknak megfelelni.

Csak sejtésként tudom megfogalmazni, hogy a nemzetiről a globálisra való áttérésben, az átmeneti időszakban akik előre sietnek ráfizetnek, de akik lemaradnak, azok is. Azt viszont magabiztosan állítom, hogy a globális-nemzeti messze termékenyebb kategória, mint a zavaros realista meg békepárti, hiszen ki háborúpárti Oroszországon kívül és miért volna irracionális mondjuk Lengyelország, vagy a finn NATO-csatlakozásvágy, mikor e két nép igen határozottan megtapasztalta az orosz terjeszkedést? Mondjuk mi magyarok is, tehát tulajdonképpen sokkal logikusabb volna, ha racionális okokból a lengyel és a finn barátainkkal cselekednénk hasonlóképp, de a magyar társadalom ukránfóbiával bír és a fidesztábor kénytelen követni az oroszbarátságot. Ehhez adódik még a szocialista rendszerben baloldalon meggyökerező oroszbarátság, s ne feledkezzünk meg az oroszok szisztematikus Eu gyengítési trollhadseregéről, mely szintén nálunk termékenyebb talajra hullott, részben azért is, mert a magyar titkosszolgálat kevésbé volt éles, mint az ukrán. 

Kép forrása: itt.

#háború

Értékelés

Hogyan működik?
1. közéletileg informatív és/vagy konfliktust feltáró:  
2. sokoldalú, több oldalról megvilágító:  
3. tanulságos, sokaknak ajánlható:  
4. korrekt és/vagy mentes az érdekeltségtől:  
5. egyenlőtlenségre és/vagy igazságtalanságra érzékeny:  
6. egyéb közszolgálati értékek: közérthetőség, stílus, igényesség:  

Hozzászólások

Jelentkezz be , hogy hozzászólhass!