Az önismeret négy típusa

Négyféle csoportot különböztetnék meg. Az egyikre példa Hobó, ő az, aki nem foglalkozik magával – mint mondta egy interjúban, és el is hiszem neki. De nem gondolnám, hogy ne volna magas szinten az önismerete, nagyon is tudja milyenek voltak a szülei és miért lett ő olyan, amilyen. De ilyen például Kepes András, aki szintén magas önismerettel rendelkezik, tudja hol vannak a határai, miben jó, de még csak egy IQ tesztet sem hajlandó megcsinálni, hogy „jobban ismerje magát”, (olvastam új könyvében) és alighanem helyesen teszi. Ők cselekvő, jó emberek.

A másik kategóriába azok tartoznak, akik önismerete is alacsony, tele vannak tévképzetekkel magukról és eszük ágába sincs „dilidokihoz” menni. Rengeteg ilyen ember van, köztük pszichotikusok és személyiségzavarosak. Munkahelyüken és párkapcsolatokban uralkodni akarnak, a közösségi médiában influenszerekké akarnak válni, sokuknak kedvenc foglalkozása a gyűlöletkeltés. Bánki György szerint ők építették fel a Nárcisztikusok Együttműködési Rendszerét.

A harmadik csoportba tartoznak azok a problémás emberek, akik oly mértékben megkínozták már a környezetüket is és önmagukat is, hogy kénytelenek voltak segítséget kérni és valamiképp kiismerni önmagukat. Ez egy igen tiszteletreméltó társaság. Magas tudatossággal bírnak, ami az emberi minőség fokmérője. Önismeretük párját ritkítja, de van velük egy kis gond. Bár előre meg tudják jósolni, hogy milyen helytelen dolgot fognak tenni magukkal vagy mással, cselekvéseikre már nem igen van befolyásuk.

És végül a negyedik csoportba sorolhatók azok a guruk és tanítók – ezúttal jó értelemben használva e kategóriákat -, akik annak ellenére fejlesztik szenvedélyesen az önismeretüket, hogy tulajdonképpen jól vannak összerakva. Ritkák, mint a fehérhollók, igazi kincsek.

#önismeret

---

---